A hétvégén részt vettünk mi is a VI. Thúry portyán. Koszorúzás, előadások, táncház, 30 km, /bírták a fájós térdeim/ útközben meg-megkínáltak minket, majd bevonulás, műsor, emléktábla avatás, ahogy illik. A politika is megjelent, de ez nem baj. Nagyobb nyilvánosság, több emberhez elér az üzenet. Talán a felszín alatt is. A lényeg, hogy vannak baranta közösségek, igaz valahol a „végeken”, akik fontosnak tartják a múltat, kutatják, emlékeznek, emlékeztetnek és büszkék őseikre.

Évek óta nincs MOGY, a Kurultáj is más „tájon” mozog, de él még az magyarokban a vágy, hogy összegyűljenek, találkozzanak, szót ejtsenek, értsenek egymással.

Nyáron, július 3-án, a Pozsonyi Csata Emléknapján, itt a lehetőség az egymásra találásra.

https://www.facebook.com/events/1727455964155156/1745292215704864/

Úgy nőttünk fel, úgy korosodtunk meg, hogy szinte semmit sem tudtunk magyar létünk eme döntő eseményéről. Most itt az alkalom, hogy  a puszták után, itt a fővárosban is megmutassuk a pesti népeknek, országnak, világnak, utódainknak, hogy  van mire büszkének lennünk, hogy voltak Őseink akik akár az életüket is feláldozták értünk,
 hogy rájuk újra és újra emlékezni kell!

A rendezvény keretében felkértek bennünket az ostormenetre, az Oktogontól, a Hősök teréig.
Milyen csodás élmény lenne, több száz, netán 1000 ostoros, + lovasok, hagyományőrzők menete!
Gondoljatok csak bele!

Mekkora lehetőség, hogy a magyarok újra egymásra találhassanak!
Hogy mi barantások is újra megszólíthassuk, magunkhoz hívhassuk volt társainkat:
akik elmaradtak, akikkel nem értettünk egyet, akik új utakat kerestek, vagy csak egyszerűen, az élet elsodorta őket!
Ferkó, az egyik MOGY-on büszke volt rá az emelvényen, hogy a rendezvény összehozta, megbékítette az apát és fiát, akik évtizedek óta haragban voltak egymással.
Hát legyünk mi is büszkék!
Legyünk képesek sértettségeinket elfeledni, az egót alárendelni a köznek, mikor baj van,
MERT BAJ VAN!
Ápolni, védeni, őrizni kell hagyományainkat /nemcsak a betegeket, a rabokat/, mert elsorvad, elenyészik, rátelepednek, szétlopják.
Ha nem tudunk összefogni, szétforgácsolnak, elsodornak minket, és néhány száz év múlva a magyarságnak, a magyar műveltségnek nyoma sem marad, még az emlékünket is eltörlik a világból.
Gondolkodjatok el ezeken a dolgokon!
Gondolkodj el azon, hogy Te mit tehetsz a nemzetért magad körül!
Bízzunk benne, hogy a sok jó szándék, jóakarat egyszer csak összeadódik!
Bízzunk benne, hogy találkozunk, és együtt tiszteleghetünk Atyáink előtt!
Találkozzunk Július 3-án, (is) a Pozsonyi Csata Emléknapján, a Hősök terén!