A professzor kiállt az osztály elé. Amikor elkezdődött az óra, minden kommentár nélkül elővett egy üres befőttes üveget és megtöltötte 4-5 cm-es KÖVEKKEL. Majd megkérdezte a diákokat, hogy megtelt-e az üveg. A diákok egyetértettek, hogy igen. A professzor ekkor elővett egy doboz KAVICSOT és beleöntötte az üvegbe. Enyhén megrázta az üveget, és a kavicsok kitöltötték a nagyobb kövek közötti réseket.
Újra megkérdezte a diákokat, hogy megtelt-e az üveg. Egyetértettek, hogy igen. A professzor ekkor elővett egy doboz HOMOKOT és beletöltötte az üvegbe. A homok természetesen kitöltötte a maradék helyet is. Megint megkérdezte a diákokat, hogy megtelt- e az üveg. A diákok egyhangúan igennel válaszoltak. A professzor ekkor elővett egy doboz sört az asztal alól és beleöntötte az üvegbe, kitöltve a homokszemek közötti réseket is. A diákok nevettek; Most, mondta a professzor, lássák be a következőt. Ez az üveg az Önök élete. A nagyobb KÖVEK a fontos dolgok: a család, a társ, az egészségünk, a gyerekeink- olyan dolgok, melyek, ha minden más el is veszik, még kitöltik az életünket. A KAVICSOK a többi dolog, ami számít-, mint pl. a munkájuk, a házuk, a kocsijuk. A HOMOK minden más. Az apróságok. Ha először a homokot töltik az üvegbe, folytatta, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez igaz az életre is. Ha minden energiájukat az apróságokba fektetik, soha nem marad hely az igazán fontos dolgoknak.
Figyeljünk oda a boldogságunkhoz fontos dolgokra!
Játsszanak gyermekeikkel!
Figyeljenek oda az egészségükre!
Vigyék el táncolni párjukat!
STB.,STB.,
Mindig lesz majd idő dolgozni, lakást takarítani, vendégeket hívni.
A köveket rendezzék először- amik a legfontosabbak!
Állítsák fel a sorrendet, ismerjék fel, mi a kő, a kavics, a homok!
Az egyik diák felemelte a kezét és megkérdezte, hogy mit mutat a sör.
A professzor elmosolyodott. - Örülök, hogy megkérdezte.
Ezzel csak azt akartam jelezni, hogy mindegy mennyire tűnik telinek az életünk, egy sörnek mindig marad hely...