Szombaton délután meghallgattuk Imre bácsit, aki az 1944-es Pest környéki harcokról mesélt.

A magyar katonák hősies helytállásáról, a többszörös túlerő ellen.

Emlékezve rájuk, mécsesfénynél elénekeltük a Szózatot.

Közben ránk esteledett, és nekivágtunk a mezőnek.

Ha jól számoltam, 38-an voltunk, meg egy kutya.

A kisgyerekekkel érkezőknek lehetőségük volt hamarabb befejezni.

Az elszánt maggal végig dagasztottuk a helyenként marasztaló sarat, megpihentünk a Milleneumi Emlékműnél,

majd bevettük az elhagyott orosz rakétabázist.

Azerdei úton lefelé, még hóval is találkoztunk.

A közel 7 órás úton, volt időnk kibeszélgetni magunkat egymással.

Pécelen már a betonutat választottuk városi módra, a patak partja helyett.

Megállapítottuk, hogy igen hosszú város ez a Pécel, főleg igy éjfél tájban elfáradva.

Sárosak voltunk, fel is tört a bakancs a néhány lábat, mégis megnyugtató érzéssel értűnk haza,   jó volt!

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=588774341198406&set=pcb.284832951666408&type=1&theater