Túl vagyunk rajta, vagy elindítottunk valamit?

A  magyar és székely himnusz eléneklése után, Berci bácsi óvodásainak tánca csalt könnyeket a szemünkbe.
A Veszprémből hozzánk érkezett 78 éves Anti bácsi nyitotta meg szavalatával a felolvasók sorát,
utána a többiek, egymás után, néhányunk többször is. Éjfélkor bekapcsolódtunk az internetes körkapcsolásba.

Éjszaka, mikor kevesebben voltunk, lehetőségünk volt megbeszélni azokat az érzéseket is, melyeket az írások váltottak ki belőlünk. 
Mert ez a csodálatos író képes megnyitni a lelkünket! Nem egyszer küszködtünk könnyeinkkel,csuklott el a hangunk felolvasás közben.
Talán ez is a baj a világgal!
Szégyenlünk sírni!
Nem merjük kimutatni érzelmeinket!
Nem hagyunk időt a lelkünk kinyílására!
Keveset beszélgetünk egymással! Nyugodtan, egymásra figyelve!

Pedig, aki odafigyel a világra, egy kicsit mindig bölcsebb lesz!

Bár idén kevesebben voltunk, mint az előző évben (40 felolvasónk volt, tavaly 68),a bensőnk nyugodt.
Mi megtettük, amit megtehettünk!  Lehetőséget adtunk magunknak, másoknak.

És itt a feladat: nyomást gyakorolni, a Nemzeti Alap Tanterv készítőire.

http://www.ofi.hu/nat

Köszönet a segítőknek!

Koska György

2012 február 26

Képek itt:

https://picasaweb.google.com/107252078771059991132/WassAlbertFelolvasas2012Februar2425