Van, hogy a gyerek folyton üt-vág. Mármint kardozik. Vészes rikoltásokkal támad száraz bokorra, kóróra és egyebekre. Anyai intelmek szerint zöld növényt tilos gyapálni. Mert Anya csak néz és ámul! Honnan ez a harci kedv? A szelíd, angyalarcú és angyalokkal szívesen társalgó gyerek miért ragad fegyvert, amint csak tud? Mert ugye hogy fiúgyerek... és ők ilyenek... Anya meg nő, ezért nem ilyen. Rendben. Férfi. Anya néha elgondolkodik a névválasztáson, hogy miért is az angyali hadseregtábornok nevét választotta a gyerek magának. Naptár általi szavazáson, magzatként. Merthogy Mihály. Annak pedig van kardja. Kard meg akármi lehet, jobb híján. Rengeteg megfelelő bot sorakozik a bejárati ajtó előtt, ennek bizonyítására.

Aztán egyszer találkozunk egy csapattal, akik mitadisten... vívnak. Bottal. Ez nemcsak meg van engedve, hanem ezt gyakoroljál. Meg vannak pajzsok és gyakorlókardok és egy jurta előtt csúcsos fejfedős férfi ember elmagyarázza, hogy ők a barantások, ahová lehet járni. Nosza!

Anya újabb szívszélhűdés közelébe kerül, mikor a törékeny gyerek hatalmas husánggal vív. Egy olyan kemény bemelegítés után, amin csak kipurcanni lehet, nem bemelegedni. De a harcosok bírják. Mert játszanak is. Még "adjkirálykatonát" is, amit ma már alig ismernek, pedig de jól lehetett azzal szórakozni az iskolaudvaron annak idején. Aztán a bot haza is kerül és megfejtjük a belevésett rovásírást. Mert itt erről is szó esik, hogy van ilyen! A fiúgyermek gyakorol! Mert Anya kell gyakorolni! De NEM az akvárium mellett! Sőt a polc mellett sem! Sőt...a lakásban sem. És Anya utálatos, mert ebből nem enged. Fiúgyermek továbbra is leküzdi a száraz bogáncsokat, de már nem akárhogy. fej-nyak-nyak-láb-láb hallom egyre gyakrabban. Sőt ezt kiderül hallja a tanítónéni is, mert két beírást kell aláírni, miszerint "Órán ceruzával zavart" Mi a bánatot lehet ceruzával zavarni? Ja, hogy a fej-nyak-nyak gyakorlása óra alatt...ceruza is lehet kard. És még mik vannak. Nyilazás. Csak példának. Meg várostrom. Fiúk, mosolyog Anya elnézően, mikor a raklapvárat rohamozzák, ordítva és kardlengetve, fentről meg nyilaznak a védők. Igen, nyilaznak. Jó-jó, védőruha van és tompa nyíl! Fiúk? Férfiak. Együtt. Egyszerre a 8 éves, a kamasz és a férfiember. Anya mindig kiváncsian közeledik az edzésekre, hallgatózik is! Éktelen obégatás (csatakiáltás) között a saját gyerek hangja tisztán kivehető. Csattogás, botokkal vívnak. Mikor tanulta meg ez a fiú így pörgetni a méretes botot?? Aztán táncolnak is. Férfi táncot. És milyen érdekes, ehhez van kedve, néptáncra el nem ment volna! Anya, mindig vágyott arra, hogy egyszer táncházba menjen, de erre csak itt jött el a lehetőség, amikor a közös karácsonyi ünnepen icipicit belekóstolhatott, mert a gyerek vígan ropta. Szóval érdemes hallgatózni. Mert csodaszép dallamok szállnak a tornaterem ajtaja mögül és csodaszép szavak. Isten áldja meg a magyart... és a Fényes Nap immár lenyugodott... és Érik a szőlő, hajlik a vessző...Miért derül fel az ember szíve? Mert ott szól és oda szól. És ülnek a férfiak a padlón és a karácsonyról és a kerecsenről beszélgetnek. És a napfordulóról és a táltos paripáról, aki parazsat eszik. Valahogy olyan jó. Olyan otthonos. Olyan szívbéli.

Ildi