November 1-jén  Mindenszentek. A katolikus és ortodox keresztény egyház ünnepe.

Az ünnep, és az azt követő halottak napja - egyházi jellegén túl- fokozatosan általános népi megemlékezéssé is vált. Ilyenkor felkerekedik az ország, kilátogat a temetőbe, meglátogatja elhunyt hozzátartozóit.
Megtisztítják, rendbe hozzák a sírokat. Virágokat, koszorúkat visznek, gyertyát gyújtanak az elhunytak tiszteletére.

A hit szerint ezen az éjszakán egészen könnyen átjárhatóvá vékonyodik a túlvilág és az e világ közti határ.
A külső valóságunk és belső világunk közti függöny könnyedén fellibbenthető. 

A halottak napjához számos néphit kapcsolódik. Az élőknek ilyenkor tilos volt a munka. Nem volt szabad semmiféle földmunkát végezni, hogy ne háborgassák a halottakat. Ezen a napon, sőt egész héten tilos volt mosni, mert a halottak a vízbe kerülnének, a ruha pedig megsárgul. Sokfelé megterítettek számukra is, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra, és gyertyát gyújtottak.

Emlékezzünk mi is, ebben a múltat eltörölni akaró, csak a mának élő világban! 

Keressük fel azokat akik még élnek, emlékeik, történeteik, tárgyaik vannak szülőkről, nagyszülőkről, nagybácsikról, nagynénikről, dédszülőkről, családunk felmenőiről!

Legyenek ott a gyermekeink is!
Készítsünk hangfelvételeket, fényképeket!
Rendezzük sorra, készítsük el családfánkat!
Bonyolult szerteágazó, sok időt kívánó, de gyönyörű és fontos feladat.