A tudós táltosok hite és hagyománya szerint ispiláng a szellem ünnepe, pünkösd régi megnevezése. „Ekkor ünnepeljük az ÉG PEREMÉ-t, amikor az Istenek lelkünk mellé a SZUSZ-hoz (ösztön, a kettőslélek-hitben testlélek, testhez kötött lélek) ISZ-t (eszme, szellem, a kettőslélek-hitben árnyéklélek, szabad lélek) adtak. A tiszta lánggal égő SZELLEM nem más, mint a bölcsesség és szeretet IKERLÁNGJA.”
Az ünnep valamikor réges-régen egy egész héten át tartott, s a bácsák, táltosok hete is volt. Ezek a szellemi tanítók és gyógyítók a szabad ég alatt tanították a fiatalságot, beszéltek nekik törvényekről, a régiekről, ellátták őket jó tanácsokkal.
Ispiláng a nagy tűzgyújtások hete, valamint a „nagy lófuttatás” ideje is volt. A versenyen dől el, melyik lovat áldozzák a MÁ-nak, a magyarok istenének. A leggyorsabb lovat felnyergelték, a táltosok megáldották. Táltoslónak mondták. Körmenetekre ezt a lovat használták. Az a legény, aki felnyergelte a táltoslovat, a közösség által egy évig el volt látva étellel-itallal, szállással. Őt nevezték „ispiláng kagánjának” – pünkösdi királynak.
Ispiláng ünnepén leányok, ifjak, gyerekek jártak házról házra köszönteni. A gyerekek ajándékot kaptak, a koldusok alamizsnát. Az ifjak, leányok fehérbe öltözve jártak. Lepel alatt vezették királynéjukat meg királyukat. Bácsák, táltosok, harsányok és regősök is jártak házról házra. Megáldották a házat és a ház népét. Vízzel és tűzzel áldottak. A háziak cserébe megvendégelték őket.

Pünkösd ünnepét a keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy tanai szerint Krisztus mennybemenetele után, az ötvenedik napon az apostolok összegyűltek, majd hatalmas zúgás, szélvihar támadt, s a Szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra. A templomokban is évről évre megemlékeztek erről a napról, a lángnyelveket a pünkösdi rózsa szirmaival helyettesítették, a Szentlélek jelképeként fehér galambot repítettek szabadon. A lányok és asszonyok bíborvörös ruhába öltöztek, befont copfjukat a hagyomány szerint a bal vállukra kanyarítva, a férfiak felöltötték ünneplőjüket es kezdődhetett a mulatság.

Piros Pünkösd napját ezer éve virággal köszöntik. Pünkösd napjára minden felébred. Abbahagyja a lusta nyújtózást a világ, ember és állat párt keres. Nedvektől duzzadnak a levelek, zsong és zsibong az élet.
Jól tudták a régiek, ilyenkor meg kell állni egy pillanatra. A nagy nyári munkák előtt ünnepelni kell. Köszönteni az új életet, imádkozni a bő termésért, gyermekáldásért. Erre szolgált a pünkösd, a húsvét utáni ötvenedik nap.

Pünkösdi népszokások

Pünkösd ünneplésében keverednek keresztény, ősi pogány és ókori elemek egyaránt. A népszokásokban elsősorban a termékenység, a nász ünnepe, és ezek szimbolikus megjelenítése dominál. Pünkösd ünneplésében fontos szerepet játszanak a virágok, például a pünkösdi rózsa, a rózsa, a jázmin és a bodza.

Pünkösdikirály-választás
A pünkösdi király kiválasztása kezdetben vitézi szokás volt, a katonák maguk közül választottak egy évre ,,uralkodót". A pünkösdi király, akit a falu népe versenyjátékokkal, főleg lóversennyel, bothúzással választott ki, egy évig a legények vezetője, bírája volt. Emellett hivatalos volt minden lakodalomba és összejövetelre, valamint évekig ingyen ihatott a kocsmában a falu kontójára. A legények engedelmességgel tartoztak neki. A pünkösdi király uralma mindig a következő pünkösdig tartott.

Pünkösdi királynéjárás
A XVIII. század végétől kezdve elterjedt a pünkösdi királynéjárás is, amikor a falu legszebb kislánya lett a kiskirályné, ami nagy tisztesség volt. A lányok mise után házról házra jártak jókívánságokkal, versekkel, énekkel köszöntve a háziakat, és virággal szórták be a szobát. A játék végeztével a vendéglátók megkérdezték a lányokat: ,,Hadd látom a királynétokat, édes-e vagy savanyú?" Ezután fellebbentve a díszes kendőt, megcsiklandozták a kiválasztott kislány állát. Ha a királyné mosolygott, de a fogát nem villantotta ki, akkor a háziak
megnyugodtak, mert ez azt jelentette, hogy jó lesz a termés.

Pünkösdi rózsa
A pünkösdi rózsát az antik világ gyógynövényként ismerte, és babonás erőt tulajdonított neki. A virágot régi nevén bazsarózsaként is ismerik. Mint keresztény jelkép, a tövis nélküli pünkösdi rózsa Venus örökösének, a szeplőtelen Szűzanyának lett a virága. Délen néhol a pünkösdöt ma is a ,,rózsák húsvétjának" nevezik, hiszen a tavasz végének jelképeként a pünkösdi rózsát kötik csokorba az ünnep napján.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.