A zene az egy láthatatlan energia.       A zene  csak magyar nyelven zene.

                                                           leegyszerűsítve

A zen filozófia a lélek harmóniája.       A zene a hangok harmóniája

Ha úgy hallgatunk zenét, hogy másokkal is hallatjuk akkor egy üzenetet küldünk a körülöttünk élőknek. Ugyanúgy, mint öltözetünkkel, alkotásainkkal.

Egy hangulatot, egy érzést, egy gondolatot, egy szellemiséget.

A zene veszélyes fegyver is lehet. pl. Irakban az elfogott muzulmánokat amerikai rock zenével vallatták, olyannyira, hogy sokan közülük beleőrültek. Tulajdonképpen zenével kínoztak.

És velünk már évtizedek óta ezt csinálják!

A MESE

Képzeljük el, hogy élt egy nép a nagy erdő sűrűjében távol a világ zajától.

Tisztelték az eget, a földet, a napot, a holdat, a tiszta vizű forrásokat ,és az erdőt ami táplálta őket. Békében éltek a teremtett világgal. Énekelték saját ősi dalaikat, azt zenélték, táncolták, mesélték, amit még ükapáiktól tanultak.

Egy napon érkezett egy messziről jött idegen, aki csillogó- villogó üveggyöngyöket osztogatott, és azt mondta az ámuló, bámuló törzs tagjainak, hogy elavult a ti zenétek, táncotok, éneketek. Hallgassatok külföldről jött muzsikát, mert az hozza a szabadságot. Táncoljatok, énekeljetek dobozból jött muzsikára tangót, mambót, rock-and- rollt, mert ez fejlettebb, mint a ti szégyellni való zenétek!

A törzs tagjai csak ámultak, bámultak, és ártatlanul elhittek mindent a messziről jött embernek.

Az öregek érezték, hogy nem lesz ez így jó, de a fiatalok hamar rákaptak az új módira. Leszólták a népükért aggódó öregeket, mert a csillogó új világ elkápráztatta őket. Csakhamar bevezették a zenélő, beszélő dobozt, a rádiót, a tévét, ami idegen zenével, a törzstől idegen szellemmel árasztotta el őket.

Mosta át az agyukat, nap, mint nap.

Az idegen kultúra lassan, de biztosan szétszedte az ősi hagyományokat.

A törzs tagjait már nem az isteneik, hanem az idegenek törvényei vezérelték, így elidegenedtek egymástól is. Idegeneké lettek.

A pénz, az önzés lett gondolataik ura.

A törzs fiatal, tapasztalatlan tagjai anyanyelvi szinten szívták magukba az idegen kultúrát, és már a sajátjuknak tekintették.

 Elveszett a régi becsület, a tisztesség amit a régi időktől kezdve fontosnak tartottak. Oda lett. Elárulták a régit. Árulókká lettek. Elárulták magukat, és a csillogó csecse-becsékért elárulták a földjüket, az élőhelyüket, a népüket.

Elárulták egymást lelkiismeretlenül, mert a régi istenes életüket, a kölcsönös tiszteletet, felváltotta az önzés, a kivagyiság, a hazugság. Már nem volt saját zenéjük, táncuk, teremtő gondolatuk, énekes életük. Ők már nem ők voltak. Kivetkőzve az isteni harmóniából másokká, a másoké lettek.

A másság magával hozta a magányosságot.

Az idegenségtől idegesek lettek. Márpedig az aki ideges az izgul, aggódik, szorong, nyugtalankodik, mérgelődik, dühöng., tehát rosszat gondol. Rosszat gondolni, pedig rossz. Ennek a történetnek jó befejezést gondolni pedig jó, de hát ez rátok, reánk van bízva.

Ifjabb Csóri Sándor nyomán

Azzá válunk, amit magunkhoz veszünk.

Ételben, italban, ruházatban, kultúrában!

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.