Száll az ének, száll a rege. Új ének száll, ősi rege.

Teremtő Úr Ígérete.

Álmot kellett alapozni, Államot alapítani.

Feladat várt még a nemzettre:

kalandozva körbe járni a nyugati véget, s szerzeteknek váraiból visszahozni Teremtő nemzette, Sólyomtói fogant népünk elragadott jel -képeit:

az Úr Kardját, s Isten adta Koronáját.

S midőn a jelekre szert tettek, Urat választottak.

Kardos, Koronás Főt, Isten jelével jelölt vezetőt a népnek.

Szent Koronánk égi jel, földi hatalom nem áll felette. S bár a képek közül hármat meg másítottak más erők,

de az eredeti képek,

az eredet tudása Élő Tudás.

Az Álom alapításának véres volt az ára.

A kereszt jelét kellett védelemül venniük a Tudásra, megóvni zúgó ártól a keresztét, a rajta feszülő Igaz, Igés Emberrel.

Kereszt került a Szent Koronára, az égi jel helyére,

de ferdén áll az óta is az a kereszt, - nyilas csillag képét idézve.

Aki jelen van, érti a jelet.

Nap Nyugattói, ki rekesztő indulattól a kereszt jele védte a rejtező Tudást.

Védték táltos királyok, s védték királyok, kik hallgattak táltosok szavára.

Védték táltosok, kik remete Pál rendjébe Szerveződtek a kereszt védelmében, s védték a Tudást táltosok, kik a Teremtő Egy szerű gyermekeként élték életük.

Áldoztak, oldoztak. Szerettek, Szert tettek., gyógyítottak.

Művelték Anya Földjét, Ember Lelkét.

Álom alapozó, Álom alapító Urunk a vérben fogant Álmot, Magyar Úrságot

Ég Boldogságos Asszonyának: Isten Szülő Anyánknak oltalmába tette.

Istentől való asszonyi bölcsesség védje a Tudást, vigyázza Tudás őrizőit, s szállásuk: Magyar Hont, Tündérföldet.

Átkos erők tépték, húzták ezer felé ezer esztendőn át Teremtő nemzette Nemzettünk.

I