A jó lovas katonának de jól vagyon dolga,
Eszik, iszik a sátorban, semmire sincs gondja.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Paripáját megforgatja, elmegyen dolgára,
Csillog-villog a mezőben virágszál módjára.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

*

Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva.
Indulnak már a tüzérek, messze a határra.
Nehéz a réz ágyú, felszántja a hegyet, völgyet.
Édes rózsám, a hazáért el kell válnom tőled.

Véres a föld, magyar huszár vére folyik rajta,
Csak még egyszer gondolj vissza szép magyar hazádra!
Anyám, te jó lélek, találkozom-e még véled?
Holnapután messzi földre, hosszú útra kélek.

*
Huszárgyerek, huszárgyerek szereti a táncot,
Az oldalán, az oldalán csörgeti a kardot.
Ha csörgeti, hadd csörgesse, pengjen sarkantyúja,
Kossuth Lajos verbunkja a muzsikáltatója.

Falu végén, falu végén szépen muzsikálnak,
Oda hívnak engemet is magyar katonának.
Be is állok a verbunkba, ha már verbuválnak:
Elmegyek a pajtásimmal vitéz regrutának.

Szép a huszár, szép a huszár, felül a lovára,
Aranymente a hátára, kard az oldalára,
Virágcsokor a csákóján, úgy megyen csatába:
Ne sírj rózsám, megtérek még a szabad hazába!

*
Jól van dolga a mostani huszárnak,
Nem kell szénát kaszáljon a lovának,
Mert a széna porcióba van kötve,

van kötve, de van kötve,
Gyere rózsám, tedd a lovam elébe!

Édesanyám, ki a huszár, ha én nem?
Ki nyergeli föl a lovat, ha én nem?
Fölnyergelem aranyszőrű lovamat,

 lovamat, de lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat.

*

Kossuth Lajos azt üzente:
Elfogyott a regimentje.
Ha még egyszer ezt üzeni,
Mindnyájunknak el kell menni!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!

Esik eső karikára
Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!

Esik eső karikára

Az ellenség kalapjára

Valahány csepp esik rája

Annyi mennykő szálljon rája

Kossuth Lajos azt üzente,
Elfogyott a regimentje!!
Ha elfogyott kettő-három,

 lesz helyette tizenhárom,
Éljen a magyar szabadság,
Éljen a haza!

*

Kossuth Lajos táborában
Két szál majoránna.
Egy szép barna, de magyar huszár
Sej, lovát karélyozza.

Ne karélyozz, magyar huszár,
Mert leesel róla.
Nincsen itt a te édes anyád,
Sej, aki meg siratna.

Ne sirasson engem senki,
Jól vagyok tanítva,
Sem lépésbe, de sem vágtába,
Sej, le nem esek róla.

Mert a huszár a nyeregbe
Bele van teremtve,
Mint a rozmaring a jó földbe,
Sej, belegyökerezve

*

Garibaldi csárdás kis kalapja

Nemzetiszín szalag lobog rajta

Nemzetiszín szalag lobog rajta

Kossuth Lajos neve ragyog rajta

Letörött a bécsi torony gombja

Ihatnék a Garibaldi lova

Szaladj kislány húzzál neki vizet

Garibaldi a csatába siet

*

Huszárosan vágatom a hajamat

Szeredába nyergelik a lovamat

Széna szalma a faszulyka fel vagyon

Pakolva

Gyere babám adj egy csókot az útra

Huszár vagyok nem pocsolyakerülő

Oldalamon nem illik a gyíkleső

Nem hordozom senkinek a megdöglött

Bornyúját

Nyergelem a sárga szőrű paripát

Kis pejlovam megérdemli a zabot

Kétszer kerülte meg Magyarországot

Harmadikszor is megkerülte volna

Ha Görgey igaz vezér lett volna

Ha Görgey igaz vezér lett volna

Magyarország német rabja nem volna

De Görgey „piramidet” kiáltott

Szegény magyar azonnal meg is állott

*

Perczel Móric táborában

Három napja nagy vígság van

Megkergették a németet

Aprították szegényeket

Megállj német majd megbánod

Hogy a magyart mindig bántod

Bőrödből csinálok dudát

Azon fújom ezt a nótát

Majd kiderül a magas ég

Kossuth Lajos visszajön még

Visszahozza a koronát

Mátyás király igazságát

*

Föl föl vitézek a csatára!
A szent szabdság oltalmára!
Édes hazánkért hősi vérünk
Ontjuk hullajtjuk nagy bátran míg élünk!

Föl föl látjátok lobogómat
Indulj utának robogó had
Zeng dörg az ágyú csattog a kard
Ez lelkesiti csatára a magyart!

Híres Komárom be van véve
Klapka György a fővezére
Büszkén kiáll a csatatérre
Hajrá huszárok utának előre!

*

magyar huszár réz a sarkantyúja
nem pengeti többet a kapumba
majd pengeti a nagyváradi várban
ott is csak a mancika szobájában

magyar huszár fölül a lovára
bevágtat a nagyváradi várba
megkondul a nagyváradi harang
kisangyalom látlak-e valaha

*

 nincsen a világnak még olyan csodája,
mint mikor egy jászberényi huszár
felül a lovára.

 felül a lovára, rágyújt a pipára,
még az a hétszentséges atyaúristen is
lemosolyog rája.

 lemosolyog rája, csókra áll a szája,
hiszen a jézus krisztus is

 berénybe' volt huszár
fiatalkorába!

*

1.Sárga a csikóm, sárga a nyereg rajta,
Most akartam hozzád menni rajta.
ll: Most akartam véled beszélgetni,
Itt van az idő el kell masirozni :ll

2.Sej, anyám, anyám, kedves édesanyám,
Beh szomorú vasárnap délután.
ll: Házunk előtt szépen muzsikálnak,
Engemet pedig visznek katonának :ll

Ne vigyenek engem katonának,
megszakad a szíve a babámnak,
megszakad a babám gyenge szíve,
ha még egyszer elszakítnak tőle!

Hej, anyám, anyám, kedves édesanyám,
Szedje össze (az) összes civil ruhám
Szedje össze, küldje el utánam
Most jön a fia végleg szabadságra

lányok a legényt jól meg becsüljétek,
ha részeg is ágyba fektessétek,
fektessétek a zöld paplanos ágyba,
nyomjatok csókot a részeg pofájára

*

csinom palkó csinom jankó csontos karabélyom

szép selymes lódingom dali pár pisztolyom

nosza rajta jó katonák igyunk egészséggel

menjen táncba ki-ki köztünk az ő jegyesével

ne bánkódjék senki köztünk menjünk az alföldre

megrontatik kezünk által az labanc ereje

szabad nekünk jó katonák tisza-duna közi

labancságnak mert nincs sehult ottan semmi közi

4. Huszárosan vágatom a hajamat.../csíki változat/

Huszárosan vágatom a hajamat

Szeredában nyergelik a lovamat

Széna-szalma a fuszulyka fel vagyon pakolva

Adj egy csókot kisangyalom az útra

A huszárnak csókot adni nem lehet

 Mer a huszár igaz szívből nem szeret

 Ha a huszár igaz szívből sej-haja szeretne

maga mellé a nyeregbe ültetne

Gyönge vagy még kisangyalom a lóra

 táncol a ló, s félek leesel róla

De ha egyszer én ülök a sej-haj a nyeregbe

Táncolhat a kis pej lovam kedvére

Huszár vagyok, nem pocsolya kerülő,

 Oldalamra nem illik a gyíkleső,

Nem hordozom senkinek a megdöglött bornyúját

Nyergelem az aranyszőrű paripát

Huszár vagyok nem bakancsos katona

Rám illik a régi magyaros ruha

Felnyergelem aranyszőrű, sej, haj de lovamat,

Lerúgatom véle a csillagokat.

Édesanyám ki a huszár ha én nem

Ki nyergeli fel a lovat ha én nem

Felnyergelem aranyszőrű, sej, haj de lovamat,

Átugratom véle a csillagokat.

Csillagos ég merre van az én hazám

 Merre sirat engem az édesanyám

Nem sirat már mert el van az sej-haja temetve

A sírjára vadrózsa van ültetve

Kis pej lovam csak a földet kapálja

Szép-szabadságra ment  az ő gazdája

Kapálj lovam úgy sem kapálsz sej-haja sokáig

csak október öt vagy hatodikáig

* Esik az eső

Esik az eső, ázik a heveder

Gyönge lábamat szorítja a kengyel,

Bársony lekötés nyomja a lovamat,

Nehéz karabély húzza a vállamat.

Megjött a levél, fekete pecséttel,

Megjött a muszka 100 ezer legénnyel,

400 ágyúval, áll a harc mezején,

Így hát jó anyám, elmasírozok én.

Jött egy kapitány, piros pej paripán,

Kardja megvillant a jobbik oldalán,

Kardja megvillan, az ágyú ellobban,

Szép piros vérem a földre kiloccsan.

Sírhat, zokoghat az az édesanya,

Kinek a fia van a háborúba’,

Karját, vagy lábát ágyúval ellövik,

Meg sem hal szegény, máris eltemetik.

Pajtás, ha így látsz elesni engemet,

Szállj le lovadról s lőj agyon engemet,

Vagy a szuronyod szegezd a mellemnek,

De ne hagyj soká szenvedni engemet!