^{A Karácsony (téli napforduló) mélyebb értelme: ez a Nap újjászületésének ideje. Az Égi Fény születését ünnepeljük ekkor, hiszen a nappalok december végétől már egyre hosszabbodnak, egészen a nyári napfordulóig. Aki a dolgok mélyére LÁT, tudja ezt, még akkor is, ha a tél „java” még csak ezután jön. TUDJA, hogy a téli napfordulótól a nyári napfordulóig apránként hosszabbodik a napfelkelte és napnyugta közötti nappali időszak. Az Idő mélyén a sötét és hideg napok után, már a fizikai síkon is megnyilvánuló újjászületés: a tavasz közeledik. Ősi hitvilágunk szerint a Nap újjászületésében az ünneplő emberek is segíthetnek. Ezt tükrözik az ide kapcsolódó szertartások is. A Magyar téli napfordulós hagyományokhoz tartozik a vadászmadarak röptetése, tüzes nyilak kilövése a lemenő Nap felé, valamint este izzó végű botokkal férfitánc a tűz körül. Ennek az élő hagyománynak néhány éve egy téli napfordulós ünnepen az Alföldön résztvevője és tanúja voltam. Ezek is szépen őrzik az ünnephez kapcsolódó jelképrendszert és lelkiséget.
Mint ahogyan a dunántúli mondavilágban megőrzött mese is, amelyet szintén a téli napforduló alkalmával idézünk. Eszerint az Istenség által az Égre rendelt Nap megszökött, a tengerbe hanyatlott. Legendák szent madara: karakatona (kormorán) képében bukott Istenapánk az Őstenger mélyére, és hozta ismét az Égre a Napot.}

^{„Első ünnep: Karácsony
Naporcájú Ég-Isten atyánkra emlékezünk.
Régi tüzek eloltatnak, új tüzek gyújtatnak.
/…/
Hét fából rakatik új máglya,
ha régi tüzek már elhamvadtak.
/…/
Ennek szikráján, parazsán ki átszökken,
megtisztul – így vélik.
Végül a barmokat hajtják át rajta.
Ez a vadászsólymok ünnepe,
a kara-katonák ünnepe is,
vadász madarak, halászmadarak ünnepe.
Ég-Isten atyánk ezek képében ragadá meg
Teremtésének elején a szökő Napot. /…/”
(Máté Imre: Yotengrit 2. 105-106.)}

^{A téli napforduló, ahogyan a nyári napforduló és a tavaszi valamint az őszi napéjegyenlőség időpontja is, kitüntetett napja az évnek. A téli ünnepkör azonban régi szokás szerint már korábban elkezdődik, például az András napi rontáselhárító és a Luca napi bőségidéző szokásokkal, és folytatódik az újév köszöntésével. 
Ennek az időszaknak csúcspontja mégis a téli napforduló megünneplése. 
Áldott ünnepeket!}

^{(A képet Karkovics Hubert f.b. oldalán találtam.)}