FŐOLDAL : Vasárnap 21-22 megyünk Imre bácsihoz Cserhátszentivánra |
Vasárnap 21-22 megyünk Imre bácsihoz Cserhátszentivánra
2012.10.18. 11:52
A vasárnapi-hétfői túrával kapcsolatban nézegettem a térképet, és mivel evés közben jön meg az étvágy, arra gondoltam, hogy nem az Imréékhez mennénk először, hanem a másik oldalról közelítenénk meg hazánk e szép tájait.
Reggel fél kilenckor találkoznának a különböző helyekről jövő autók Gödöllőn, a kastély parkolójában.
Napközbenre hozzál elemózsiát, útravalót!
Útvonal:
Végig a régi 3-as úton
-Gyöngyös
-Kékestető Kilátó
-Parád
-Recsk Nemzeti Park Internáló tábor
/a film a rézbányáról készült. Na ide nem megyünk, mert ez ma víz alatt van. http://www.youtube.com/watch?v=LjjfeupavJQ&feature=related /
- Siroki vár /http://www.youtube.com/watch?v=WbntAEtCFEI /
- Szajla Atilla domb. Írás lentebb.
- Ivád Szent völgy http://www.ivad.hu/joomla/index.php?option=com_content&view=article&id=231&Itemid=160
- Cserhátszentivánra a késő délutáni órákban érkeznénk.
A pörköltet már előre elkészítjük /A létszámot kérem előtte!!!/,
A helyszínen már csak a tarhonyát főzzük hozzá.
Mire elhelyezkedünk /hálózsák/, befűtünk, kész a vacsora, meg másnapra az ebéd, ha marad.
Innivalóról se feledkezzünk meg! Ki mit szeret. Azután eleresztjük a hajunkat?!
Délelőtt edzünk. Íjat, vesszőt, botot, ostort hozzatok.
Kirándulás a környékbe, délután hazaindulás
A hozzávalókat összerakjuk. Hálózsákot hozzál!
23-án pihenő, vagy részvétel valamelyik rendezvényen.
Írott lelet a legendáról
1949-ben egy szajlai születésű kecskeméti magánlevélben írt recski rokonának Attila történetéről. Az alábbiakban ebből közlünk részleteket. A levél összes Attila sírjára vonatkozó részét ebben a fájlban találja.
Most rátérek kedves emlékeim ismertetésére: Négy éves voltam, amikor a külsőportai szomszédunkkal, Csabai Pál 80 éven felüli öregapóval megismerkedtem. Ez a külső portai rakodóhely volt a kedvenc játszó helyem, és remegő félelemmel telített kiványcsiság vonzott a falu népe által Csabaiék papja a „táltos“-hoz. - Ennek öccse vőül ment Terpesre (?) egy családhoz, erről ennyit tudok. - Nagy tudású ember volt, embert, állatot gyógyított, édesapámmal és a papokkal latinul beszélt, melyet szótárból gyakorlat útján tanult meg. Engem magához édesgetett, s míg élt, 2 és 1/2 éven át Hun és Ősmagyar történetekkel tömte a buksimat, »Te Zsultár ide halgatsz!« kezdte.
- Röviden: Atilhu (Attila) meghalt, a főemberek kerestek egy nem lakott helyet, hol a drága tetemet eltemették. Csaba királyfi, kinek még anyja élt, a két bátyjáé nem, a mostani Szajla helyén találta meg az alkalmas helyet, őserdők között, kis patak mentén, azon a síkon, melyet a Tar-lil-na (?), vagyis a mai Tarna folyó csinált magának. Itt letették a drága testet, lovát, fegyvereit, drágaságait és „a Holdnak háromszori megújulása idején“ a 300 rabszolga nagy halmot hordott rá a mellette lévő hegyből. (...) A rabszolgákra felügyelt a főtáltos fegyveres rabszolgáival, Csaba királyfi fegyvereseivel a siroki két Várhegy mögött várt. (...) A halom elkészülte után a főtáltos egy fehér és egy fekete lovat áldozott Hadúrnak és Ármánynak, itt "dalla" utolsót az "áldóát" kövön, - az akkori öreg szajlaiak áldókőnek nevezték, apánk rácfalusi földje mellett feküdt, alatta forrás bugyogott, s ez a rácfalusi kenderáztatókat táplálta. Azután a főtáltos - nevére nem emlékszem - a rabszolgákat átvezette a két várhegy mögé, hol nagy zomotort tartottak, mely után Csaba királyfi főembere, Zubokán vagy Kubán rabszolgákat, "nyílközé vevén rendre megöleté". Velök hala a főtáltos is, látva ezt Zubokán karjába dőle, hogy nem maradjon látója a helynek. "Csaba királyfi leghűbb embereit a mai Sirok helyén hagyta, hogy a halmot őrizzék. Az öreg Csabai állítólag ezek utódja, s amikor Országh Balázs Mátyás királytól ezt a területet birtokul kapta, Csabaiék átköltöztek a halom mellé - lakatlan hely volt. - A Csabaiak és a Tárcsaiak 1380 évi és talán utóbbiak mai lakóhelye fölötti hegyoldalban bujtak meg. Ezt a helyet talán még mai is Csu-táj néven ismerik. Ez az elnevezés Csabai szerint ősmagyarul zárt hely vagy búvóhely, míg a Tár-na kitárt vagy nyitott helyet jelent.
Kecskemét, 1949. május 6.
|