Helga élménybeszámolója
2012.01.17. 17:01
Kértem, hogy írjátok meg közös élményeinket.
Az elsőt Helga küldte.
A legtöbb rendezvényen jól szoktam magam érezni, amit a barantásokkal (köztetek) tölthetek. Kb. 2010. novembertől, amikor eldöntöttük a Györgyivel, hogy a rákoscsabai csapathoz fogunk csatlakozni, mert aDunavarsányban feloszlott.
Előtte már régebben is hallottunk rólatok,
amikor Józsi, vagy Robi mesélte, hogy Gyuri bácsinál milyen jó edzések
szoktak lenni szombatonként (akkor még nem ismertünk benneteket). Jó volt csatlakozni a társasághoz, mert úgy éreztem, hogy rögtön
befogadtatok minket. A kezdetektől fogva családias volt a hangulat.
Örömmel jártam, és járok a mai napig is, mert mindig olyan emberek
fogadtak, akikkel jól éreztem magam. Sokat tanultam ez alatt az idő
alatt barátságról, az összefogás fontosságáról, és hogy mennyi mindent
kapok, ha nyitok a közösség felé.
Nekem a legemlékezetesebb a kárpátaljai túra volt. Pl. amikor a Sipot
vízesés megnézése után nem volt hol aludnunk, és végül egy folyóparton kötöttünk ki. Sötét volt, esett az eső, és a két kocsi közé
kifeszített ponyva alatt készítettük el a paprikás krumplihoz valókat,
közben beszélgettünk. Ti addig a tüzet csiholtátok az esőben, ami kis
nehézséget okozott, de végül sikerült, + elsodorta a víz a sört, amit
végül sikerült megtalálni a folyóban. Családias hangulatban bár kicsit
ázottan, de jókedvűen sikerült elfogyasztani a vacsorát. Akkor
aludtunk először sátorban. Aztán, amikor másnap reggel a sátorból
kikukkantva a folyó másik oldaláról a bocik néztek szembe velünk (az
egyik legalább 1/2 órán keresztül meredten bámult-az nagyon vicces
volt :) ), akkor döbbentünk rá arra, is, hogy milyen szép helyen
vagyunk. Amikor véget ért a kirándulás hetekig nem tudtam feldolgozni
az élményeket, hogy mik is történtek velünk 8 nap alatt. Főleg az
utolsó két nap eseményei, amikor nem tudtuk, hogy haza tudunk e jönni
a kocsival. Ilyen helyzetbe még nem kerültem soha, de örülök neki,
hogy ezt veletek együtt élhettem át. Nagyon tanulságos és szép volt a
kirándulás, ha visszagondolok rá, még mindig olyan élénken él az
emlékezetembe, mintha ott lennénk.
Mindig az egyszerű dolgok azok, amik hosszú időre feltöltenek, és
visszagondolva rájuk a szívünkben melegséget érzünk. Ilyenkor
döbbenünk rá, hogy mi igazán fontos az életben, nem a pénz, nem a
tárgyak, hanem a szeretet, a gondoskodás, odafigyelés a másik emberre, a megszerzett tudás továbbadása. Nagyon hálás vagyok azokért az emberekért, akik körbevesznek, és érzem a szeretetüket. Tudom, hogy a velük eltöltött idők mindig tanítanak valamit, még akkor is, ha ezt először nem így fogom fel. Most mindenki egy tanulási fázison megy keresztül. Hinnünk kell benne, hogy boldogok leszünk.
Sokáig vártam valamire, amit nem is tudtam megfogalmazni, csak valami hiányt éreztem a szívemben. Folyamatosan jövök rá arra, mi mindent hagyunk ki, mert nem az adott pillanatban élünk, hanem a múlton rágódunk (amin már nem tudunk változtatni), de ahogy a jelent éljük meg, az kihat a jövőnkre is. A jövőnk pedig olyan lesz, amilyen világot teremtünk magunknak.
Szeretettel,
Helga
|