énekek
A jó lovas katonának de jól vagyon dolga,
Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva.
Huszárgyerek, huszárgyerek szereti a táncot,
Jól van dolga a mostani huszárnak,
Kossuth Lajos azt üzente:
Kossuth Lajos táborában két szál majoránna.
Garibaldi csárdás kis kalapja
Huszárosan vágatom a hajamat
Perczel Móric táborában
Föl föl vitézek a csatára!
magyar huszár réz a sarkantyúja
nincsen a világnak még olyan csodája,
Sárga a csikóm, sárga a nyereg rajta,
csinom palkó csinom jankó csontos karabélyom
Huszárosan vágatom a hajamat.../csíki változat/
Esik az eső, ázik a heveder
A jó lovas katonának de jól vagyon dolga,
Eszik, iszik a sátorban, semmire sincs gondja.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
Paripáját megforgatja, elmegyen dolgára,
Csillog-villog a mezőben virágszál módjára.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
*
Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva.
Indulnak már a tüzérek, messze a határra.
Nehéz a réz ágyú, felszántja a hegyet, völgyet.
Édes rózsám, a hazáért el kell válnom tőled.
Véres a föld, magyar huszár vére folyik rajta,
Csak még egyszer gondolj vissza szép magyar hazádra!
Anyám, te jó lélek, találkozom-e még véled?
Holnapután messzi földre, hosszú útra kélek.
*
Huszárgyerek, huszárgyerek szereti a táncot,
Az oldalán, az oldalán csörgeti a kardot.
Ha csörgeti, hadd csörgesse, pengjen sarkantyúja,
Kossuth Lajos verbunkja a muzsikáltatója.
Falu végén, falu végén szépen muzsikálnak,
Oda hívnak engemet is magyar katonának.
Be is állok a verbunkba, ha már verbuválnak:
Elmegyek a pajtásimmal vitéz regrutának.
Szép a huszár, szép a huszár, felül a lovára,
Aranymente a hátára, kard az oldalára,
Virágcsokor a csákóján, úgy megyen csatába:
Ne sírj rózsám, megtérek még a szabad hazába!
*
Jól van dolga a mostani huszárnak,
Nem kell szénát kaszáljon a lovának,
Mert a széna porcióba van kötve,
van kötve, de van kötve,
Gyere rózsám, tedd a lovam elébe!
Édesanyám, ki a huszár, ha én nem?
Ki nyergeli föl a lovat, ha én nem?
Fölnyergelem aranyszőrű lovamat,
lovamat, de lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat.
*
Kossuth Lajos azt üzente:
Elfogyott a regimentje.
Ha még egyszer ezt üzeni,
Mindnyájunknak el kell menni!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!
Esik eső karikára
Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!
Esik eső karikára
Az ellenség kalapjára
Valahány csepp esik rája
Annyi mennykő szálljon rája
Kossuth Lajos azt üzente,
Elfogyott a regimentje!!
Ha elfogyott kettő-három,
lesz helyette tizenhárom,
Éljen a magyar szabadság,
Éljen a haza!
*
Kossuth Lajos táborában
Két szál majoránna.
Egy szép barna, de magyar huszár
Sej, lovát karélyozza.
Ne karélyozz, magyar huszár,
Mert leesel róla.
Nincsen itt a te édes anyád,
Sej, aki meg siratna.
Ne sirasson engem senki,
Jól vagyok tanítva,
Sem lépésbe, de sem vágtába,
Sej, le nem esek róla.
Mert a huszár a nyeregbe
Bele van teremtve,
Mint a rozmaring a jó földbe,
Sej, belegyökerezve
*
Garibaldi csárdás kis kalapja
Nemzetiszín szalag lobog rajta
Nemzetiszín szalag lobog rajta
Kossuth Lajos neve ragyog rajta
Letörött a bécsi torony gombja
Ihatnék a Garibaldi lova
Szaladj kislány húzzál neki vizet
Garibaldi a csatába siet
*
Huszárosan vágatom a hajamat
Szeredába nyergelik a lovamat
Széna szalma a faszulyka fel vagyon
Pakolva
Gyere babám adj egy csókot az útra
Huszár vagyok nem pocsolyakerülő
Oldalamon nem illik a gyíkleső
Nem hordozom senkinek a megdöglött
Bornyúját
Nyergelem a sárga szőrű paripát
Kis pejlovam megérdemli a zabot
Kétszer kerülte meg Magyarországot
Harmadikszor is megkerülte volna
Ha Görgey igaz vezér lett volna
Ha Görgey igaz vezér lett volna
Magyarország német rabja nem volna
De Görgey „piramidet” kiáltott
Szegény magyar azonnal meg is állott
*
Perczel Móric táborában
Három napja nagy vígság van
Megkergették a németet
Aprították szegényeket
Megállj német majd megbánod
Hogy a magyart mindig bántod
Bőrödből csinálok dudát
Azon fújom ezt a nótát
Majd kiderül a magas ég
Kossuth Lajos visszajön még
Visszahozza a koronát
Mátyás király igazságát
*
Föl föl vitézek a csatára!
A szent szabdság oltalmára!
Édes hazánkért hősi vérünk
Ontjuk hullajtjuk nagy bátran míg élünk!
Föl föl látjátok lobogómat
Indulj utának robogó had
Zeng dörg az ágyú csattog a kard
Ez lelkesiti csatára a magyart!
Híres Komárom be van véve
Klapka György a fővezére
Büszkén kiáll a csatatérre
Hajrá huszárok utának előre!
*
magyar huszár réz a sarkantyúja
nem pengeti többet a kapumba
majd pengeti a nagyváradi várban
ott is csak a mancika szobájában
magyar huszár fölül a lovára
bevágtat a nagyváradi várba
megkondul a nagyváradi harang
kisangyalom látlak-e valaha
*
nincsen a világnak még olyan csodája,
mint mikor egy jászberényi huszár
felül a lovára.
felül a lovára, rágyújt a pipára,
még az a hétszentséges atyaúristen is
lemosolyog rája.
lemosolyog rája, csókra áll a szája,
hiszen a jézus krisztus is
berénybe' volt huszár
fiatalkorába!
*
1.Sárga a csikóm, sárga a nyereg rajta,
Most akartam hozzád menni rajta.
ll: Most akartam véled beszélgetni,
Itt van az idő el kell masirozni :ll
2.Sej, anyám, anyám, kedves édesanyám,
Beh szomorú vasárnap délután.
ll: Házunk előtt szépen muzsikálnak,
Engemet pedig visznek katonának :ll
Ne vigyenek engem katonának,
megszakad a szíve a babámnak,
megszakad a babám gyenge szíve,
ha még egyszer elszakítnak tőle!
Hej, anyám, anyám, kedves édesanyám,
Szedje össze (az) összes civil ruhám
Szedje össze, küldje el utánam
Most jön a fia végleg szabadságra
lányok a legényt jól meg becsüljétek,
ha részeg is ágyba fektessétek,
fektessétek a zöld paplanos ágyba,
nyomjatok csókot a részeg pofájára
*
csinom palkó csinom jankó csontos karabélyom
szép selymes lódingom dali pár pisztolyom
nosza rajta jó katonák igyunk egészséggel
menjen táncba ki-ki köztünk az ő jegyesével
ne bánkódjék senki köztünk menjünk az alföldre
megrontatik kezünk által az labanc ereje
szabad nekünk jó katonák tisza-duna közi
labancságnak mert nincs sehult ottan semmi közi
4. Huszárosan vágatom a hajamat.../csíki változat/
Huszárosan vágatom a hajamat
Szeredában nyergelik a lovamat
Széna-szalma a fuszulyka fel vagyon pakolva
Adj egy csókot kisangyalom az útra
A huszárnak csókot adni nem lehet
Mer a huszár igaz szívből nem szeret
Ha a huszár igaz szívből sej-haja szeretne
maga mellé a nyeregbe ültetne
Gyönge vagy még kisangyalom a lóra
táncol a ló, s félek leesel róla
De ha egyszer én ülök a sej-haj a nyeregbe
Táncolhat a kis pej lovam kedvére
Huszár vagyok, nem pocsolya kerülő,
Oldalamra nem illik a gyíkleső,
Nem hordozom senkinek a megdöglött bornyúját
Nyergelem az aranyszőrű paripát
Huszár vagyok nem bakancsos katona
Rám illik a régi magyaros ruha
Felnyergelem aranyszőrű, sej, haj de lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat.
Édesanyám ki a huszár ha én nem
Ki nyergeli fel a lovat ha én nem
Felnyergelem aranyszőrű, sej, haj de lovamat,
Átugratom véle a csillagokat.
Csillagos ég merre van az én hazám
Merre sirat engem az édesanyám
Nem sirat már mert el van az sej-haja temetve
A sírjára vadrózsa van ültetve
Kis pej lovam csak a földet kapálja
Szép-szabadságra ment az ő gazdája
Kapálj lovam úgy sem kapálsz sej-haja sokáig
csak október öt vagy hatodikáig
* Esik az eső
Esik az eső, ázik a heveder
Gyönge lábamat szorítja a kengyel,
Bársony lekötés nyomja a lovamat,
Nehéz karabély húzza a vállamat.
Megjött a levél, fekete pecséttel,
Megjött a muszka 100 ezer legénnyel,
400 ágyúval, áll a harc mezején,
Így hát jó anyám, elmasírozok én.
Jött egy kapitány, piros pej paripán,
Kardja megvillant a jobbik oldalán,
Kardja megvillan, az ágyú ellobban,
Szép piros vérem a földre kiloccsan.
Sírhat, zokoghat az az édesanya,
Kinek a fia van a háborúba’,
Karját, vagy lábát ágyúval ellövik,
Meg sem hal szegény, máris eltemetik.
Pajtás, ha így látsz elesni engemet,
Szállj le lovadról s lőj agyon engemet,
Vagy a szuronyod szegezd a mellemnek,
De ne hagyj soká szenvedni engemet!
|