Az ÚDK Markion csoportjának vitaanyaga

Mi a Markion Csoport tagjai - élve a gondolat és vallásszabadság jogával - a Bibliából csak az Újszövetséget ismerjük el Isten igéjének. Az ÚDK vezetői közül Bégány Attila tartozik a Markion csoportba.

Markion, Gnosztikusok, Szkíták, Magyarok

Markion: Kr. u. II. században egy püspök fiaként született. Gnosztikus kereszténnyé vált. 140-ben Rómába ment hirdetni igéit. Markion teljes egészében elvetette az ószövetséget, mert szerinte az ószövetség istene bosszúvágyó, kizárólag a zsidó néppel törődik s kész arra, hogy értük a többi népet elpusztítsa. Nézeteit a Római Egyház határozottan elutasította és 144-ben kiközösítették. A markioniták egyházi csoportjai egészen a IV. századig maradtak fenn.
Gnosztikusok (gnózis = tudás): Azt vallják, hogy Isten megismerhető és az ószövetség pedig nem isten igéje. A gnosztikus tanoknak több féle irányzata jött létre(albigensek, katarok, bogumilok, manicheusok). A XII. században a viharos fejlődésnek indult katar és albigens gnosztikusok letörésére jött létre a Római Egyházon belül az inkvizíció. A domonkos rendiek által Magyarország területén művelt inkvizíciós eljárások irataiban (1227-1498) manicheusoknak nevezik az eretnekeket.
Manicheusok: A pártus származású Mani, Jézus apostolának tartotta magát. A manicheizmust a szkíta kereszténység egy fejlődési irányának, oldalágának is nevezhetjük.
Szkíta kereszténység: András és Fülöp a szkítatérítők (a Szent Korona zománcképei között megtaláljuk őket). Attila hun király szkíta keresztény volt.
I. Endre(I.András) (1046-1060) rendelete: ’…minden magyar vagy jövevény Magyarországon ki a scythiai ősi pogány szokást (scythico, gentili et ethnico ritu) el nem hagyja, Jézus Krisztus igaz vallására nyomban vissza nem tér és nem hallgat a szent törvényre, melyet dicsőséges István király adott vala, feje és jószága vesztésével bűnhődjék.’
Scythico, gentili et ethnico ritu: Mai fordításban: szkíta nemzeti és népi szertartásrend.

Az Ószövetséget a zsidó nép ősmítoszának nemzeti kultúrája részének tekintjük. Minden népnek megvan a maga eredetmondája, népi-nemzeti kultúrája, melyet tekinthetünk az illető nép Ószövetségének. Jézus Krisztus és az Újszövetség elfogadásával nem vész el a nemzeti kultúrából egy pont és egy vessző sem, hanem meghaladásra kerül. Meghaladásra kerül abban az értelemben, hogy a szakrális hierarchiában az Újszövetség, felette áll a nemzeti kultúrának. Mivel nem azonos hierarchia szinten helyezkednek el nincs ütközés, éppen ellenkezőleg minden a helyére kerül. Ha kerül, mert a hierarchia fel nem ismerése a következő két jellegzetes konfliktushelyzetet teremti meg:
1.     A Istenben hívő, aki nem ismeri föl a hierarchia törvényét és az Újszövetségnek és a nemzeti kultúrának, a – lélek belső csataterén -,  azonos szinten zajló harca választásra kényszeríti. Ebben a konfliktushelyzetben rendszerint a nemzeti kultúra kerül ki vesztesen. Milyen sok ilyet ismerünk a nagyegyházaink papjai között! Ez a szindróma részben segít megérteni a karizmatikus mozgalmakat is.
2.   Az Istenben mélyen és személyesen nem, de a nemzeti mitológiában, azaz a saját Ószövetségben erősen hívő természetszerűleg nem ismeri a hierarchia törvényét. Viszont abban a tudatban él joggal, hogy az 1. pontban leírt hívők fenyegetik az ő nemzeti mítoszokba vetett, ószövetségi hitét. Ez az ószövetségi hitvallás minél inkább irányul más nemzetek ellen, minél inkább kirekesztő, annál távolabb áll Istentől.

Mi, a Markion Csoport tagjai úgy látjuk a zsidó Ószövetség túl van terhelve az Isten segítségével más nemzetek ellen elkövetett tömeggyilkosságokkal.  Új felvilágosodásra van szükség, mely nem tagadja, hanem igenli Istent, de nem ismeri el az Ószövetséget Isten igéjének! Nem, mert:
-    Az a szellem mely népeket pusztít el, vagy, népek elpusztítását sugallja Izraelnek, nem lehet Isten!
-    Az a szellem, amely gyermekeket pusztít el, vagy ezt sugallja Izraelnek, nem lehet Isten!
-    Az a szellem, amely más népek oltárait pusztítja el, vagy ezt sugallja Izraelnek, nem lehet Isten!
-    Az a szellem, amely egy népet (esetünkben éppen a zsidókat) a többi nép fölé helyezi, nem lehet Isten!
Sőt Isten nevét ilyen sugallatok, parancsok szerzőjeként felhasználni – mint ahogy azt az Ószövetség teszi - a legistentelenebb dolog. Talán ezért is kellett Jézusnak Izraelben színre lépni. Mert ahol nagy a szükség, közel a segítség.


Ami miatt nem tudjuk elfogadni az Ószövetséget.
Példálózó jellegű hivatkozás az Ószövetségből (Károli fordítás). Nem törekedtünk teljességre, bár szükséges lenne az ilyen értékelést a Talmudra kiterjesztve is elvégezni.

5 Móz. 6,10
És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ad néked nagy és szép városokat, a melyeket nem építettél;
5 Móz. 6,11
És minden jóval telt házakat, a melyeket nem [Józs. 24,13.] te töltöttél meg, és ásott kutakat, a melyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, a melyeket nem te plántáltál; és eszel és megelégszel:
5 Móz. 7,1
Mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyre te bemenendő vagy, hogy bírjad azt; és sok népet [rész 31,3.] kiűz te előled a Khitteust, a Girgazeust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust, és a Jebuzeust: hétféle népet, náladnál nagyobbakat és erősebbeket;
5 Móz. 7,2
És adja őket az Úr, a te Istened a te hatalmadba, és [4 Móz. 33,52.  Józs. 6,21. 11,11.] megvered őket: mindenestől veszítsd ki őket; ne köss velök szövetséget, és ne könyörülj rajtok.
5 Móz. 7,5
Hanem így cselekedjetek [2 Móz. 23,24. 34,13.  Bir. 6,25-32.] velök: Oltáraikat rontsátok le, oszlopaikat törjétek össze, berkeiket vágjátok ki, faragott képeiket pedig tűzzel égessétek meg.
5 Móz. 7,6
Mert az Úrnak, [2 Móz. 19,5.  1 Pét. 2,9.] a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén.

4 Móz. 33,52
Űzzétek ki akkor [5 Móz. 20,16-18.] a földnek minden lakosát a ti színetek elől, és veszessétek el minden írott képeiket, és minden ő [5 Móz. 7,2. 3. 5.] öntött bálványképeiket is elveszessétek, és minden magaslataikat rontsátok el!
Józs. 6,21
És teljesen kipusztítának [5 Móz. 7,1. 2.  1 Sám. 15,3.] mindent, a mi csak vala a városban, a férfitól az asszonyig, a gyermektől az öregig, sőt az ökörig, juhig és a szamárig, fegyver élivel.
5 Móz. 7,16
És megemészted mind a népeket, a melyeket néked ád az Úr, a te Istened; ne kedvezzen a te szemed nékik, és ne tiszteld az ő isteneit; mert tőr gyanánt volna az néked.
5 Móz. 7,22
És lassan-lassan kiűzi az Úr, a te Istened e népeket te előled. Nem lehet őket hirtelen kipusztítanod, hogy a mezei vadak meg ne sokasodjanak ellened!
5 Móz. 7,23
De az Úr, a te Istened elődbe veti őket, és nagy romlással rontja meg őket, míglen elvesznek.
5 Móz. 7,24
Az ő királyaikat is kezedbe adja, hogy eltöröljed az ő nevöket az ég alól; senki ellened nem állhat, míglen elveszted őket.


Zsolt. 109. az átokzsoltár
Az ellenség ellen való segélykérés.
Zsolt. 109,1
Az [1 Krón. 25,1.] éneklő mesternek, Dávidé; zsoltár.
Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
Zsolt. 109,2
Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyílt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én [Zsolt. 27,12.  1 Sám. 24,10.] velem.
Zsolt. 109,3
És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
Zsolt. 109,4
Szeretetemért [Zsolt. 35,12-25. 41,10.] ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Zsolt. 109,5
Rosszal fizetnek nékem a [Zsolt. 41,10.] jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
Zsolt. 109,6
Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Zsolt. 109,7
Mikor törvénykezik, mint gonosz jöjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Zsolt. 109,8
Életének napjai kevesek legyenek, és a [1 Sám. 21,7.  Csel. 1,20.] hivatalát más foglalja el.
Zsolt. 109,9
Fiai [Jób. 20,10.] legyenek árvákká, a felesége pedig özveggyé.
Zsolt. 109,10
És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
Zsolt. 109,11
Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Zsolt. 109,12
Ne legyen néki, aki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, aki könyörüljön az ő árváin!
Zsolt. 109,13
Vesszen ki az ő maradéka; [Zsolt. 21,11.] a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Zsolt. 109,14
Atyáinak [Jób. 20,11.  2 Móz. 20,5.] álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
Zsolt. 109,15
Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetük is vesszen ki e földről,
Zsolt. 109,16
A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon [1 Sám. 22,9. 10.] és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
Zsolt. 109,17
Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
Zsolt. 109,18
Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
Zsolt. 109,19
Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a mellyel mindenkor övezze magát.
Zsolt. 109,20
Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
Zsolt. 109,21
De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Zsolt. 109,22
Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
Zsolt. 109,23
Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az [Zsolt. 102,12.] ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Zsolt. 109,24
Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Zsolt. 109,25
Sőt gyalázatossá [Zsolt. 69,13.] lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
Zsolt. 109,26
Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg [Zsolt. 22,12. 20.] engem a te kegyelmed szerint!
Zsolt. 109,27
Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
Zsolt. 109,28
Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de [Zsolt. 40,15. 16.] szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Zsolt. 109,29
Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, [Zsolt. 40,15.] és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Zsolt. 109,30
Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a [Zsolt. 22,23.] sokaság közepette!
Zsolt. 109,31
Mert jobb keze felől áll a szegénynek, [Zsolt. 16,8. 110,5.] hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét

Ami miatt tiszteljük az Ószövetséget.
A Tízparancsolat, a zsoltárok jelentős része, a próféták könyveiben található szép és jó részek.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés