De ismét rontás tört reájuk:
harcos Uruk feledve, fel adva az Igét, Teremtő Úr Ígéretét.
Éléletét ontotta test-vérének, kinek neve jel volt: Tisztánlátó.
Buda.
Eltávozott Ősök Útján az Ember, aki Látott, s a harcosok magukra maradtak.
Nem volt már, ki értse az Ég jelét, nem szólt az Egy magában zengő tiszta szava:
Ígéje, Ígérete.
Vezérlő Urukat is elérte a végzet. Szert tartott egyik asszonyával, s patakként megeredt vére fojtotta el élete folyását, szíve dobbanását.
Vezérlő jelek, vezérlő Uruk híján szét széledt a nemzett, világgá lett: belefolyt népek tengerébe.
A hősök az Égbe mentek: Hadak Útján vissza tértek Őseikhez.
Az Útat csillagok mutatták nékik.
Őrül maradt Tündérhonban maroknyi nép nemzettünkből, - ott őrködik Székhely földön mái napig.
Őrül maradt Székhely népe megőrizni Tündérhont, megóvni Teremtő adta Anyaföldet.
Megóvni Teremtő adta Anyanyelvet.
Száll az ének, száll a rege. új ének száll, ősi rege.
Magyar népe, Magasságos Tudásának őrizői vártak már a Honba vivő indulatra, várták a hírt, a hívó Igét Nap Nyugatról, de nem volt már, ki hírt adjon a test-vér népről.
S ekkor a Teremtő adott új jelet.
Álmában látása támadt a vezér Asszonyának, kinek neve jel volt:
Fehér Szarvasünő.
Emese.
Fehér Sólyom szállt reája, s megfogant a Lélek madarától. Teremtőtől lett gyermekének jel volt a neve: Álom Látója.
Álmos.
Vezérlő Ura lett Ő Teremtő népének, s látta az álmot, mit az Úr fel adott.
Vissza vezérelni nemzett népét teremtőnek az Úrságba, Ősi Honba, Tündérhonba.
Égi jel mutatja az Útat, s hadra kelve vigyék a Fényt, a Szer Tudását, mert az őrök várják őket. Nem szárnyalhat: éhezik a Lelkük. Nagyon kell a Szer elem .
. Visszatérve adják vissza a Világnak a Szer elem világoló Fényét, Teremtő Tudását.
Tudását annak, hogy a Szer a Lélek tápláléka.
A Szer etet.
Szarvakkal ékes csodalény vezette őket vissza a Honba, újra foglalni Őseik
Földjét, vissza vinni a Tudást az Eredethez, a forráshoz:
Föld Anya ölében fakadó Élet forrásához. Oda, hol máig őrzik még az Anya Földet. Oda, hol máig őrzik még az Anya nyelvet.
Elindult hát Magyar népe kicsiny törzsként Tündérhonba, s útjuk során társakra találtak.
Oly társakra, kik maguk is kicsiny törzsként más népekből külön válva Indultak Együvé, hogy a hét kicsiny törzs Egy nagy törzzsé,
fává terebélyesedjék Világ közepében,
Föld Anya ölében.
Mindüket az Úr hívta el, Egyazon Ígérettel.
Hét nyelven beszéltek, de ha Szert tartottak, anyáik nyelvén szóltak:
Az Egy Igéjével, Igazával.
A Szer elem szavával.
Szerződtek vérükkel a feladatra, mit fel adott a Teremtő.
Tündérhonba érve Szert tartottak az Ó pusztán.
Hont foglaltak, visszatértek. Szállást leltek, néppé lettek.
Hogy betöltsék égtől való küldetésük:
Tündérkert közepén, Föld Anya ölében ismét szárba szökkenjen a sokból
Eggyé lett törzse Életfának, Élet hét ágú fájának.
Hogy a kereszt jelével terhes Napnyugat földje Világra szülhesse a tiszta forrásból, Életfa tövéből fakadó Tudást.
A Fény, a Szer etet tudását.,
így adva újra életet a kereszten feszülő Igaz, Igés Embernek,
Isten Gyermekének. Így adva Életet, Igaz Igét Föld Anya minden gyermekének, Teremtő Urunk Minden gyermekének.
Az Ember Fiának, leányának.