Ahol földre ér az ég
Hogyha oda mehetnék Ahol földre ér az ég Keresnék egy nagy-nagy sziklát S tetejére leülnék
Nyújtózkodnék egy nagyot Örülnék, hogy ott vagyok És kezemmel ölbe vennék Minden egyes csillagot
Hogyha oda mehetnék Ahol földre ér az ég Lábaimat jól megvetném S fenyõfává változnék
Nõnék, nõnék magasra Szálasodnék szálasra Sok szép ágam mindenkinek Menedéket nyújtana
Hogyha oda mehetnék Ahol földre ér az ég Odavezetõ út szélén Nagy máglyákat gyújtanék
Minél többen jöjjenek Egymás köré gyûljenek Igaz dallal igaz tánccal Életnek örüljenek
Hogyha oda mehetnék Ahol földre ér az ég Nem törõdnék búval, bajjal Nevetnék, csak nevetnék
Nem törõdnék búval, bajjal Nevetnék, csak nevetnék
Hangot hallok...
Õseink nyugodni térnek Megpihennek hívó szóra Tudói õsbölcsességnek Térek velük nyugovóra
Hangot hallok kõ torkából Csillag - tüzek ropogását Hetedik ég távolából Táltos lovak dobogását
Megmos esõ , megdörzsöl hó Szél megszárít , kéreg bújtat Égi tüzek közt ragyogó Éji dobom csendben hallgat
Hangot hallok kõ torkából Csillag - tüzek ropogását Hetedik ég távolából Táltos lovak dobogását
Másik földnek , másik égnek Ismerõi hangozzatok Része lenni zúgó szélnek Világot virágozzatok
Hangot hallok kõ torkából Csillag - tüzek ropogását Hetedik ég távolából Táltos lovak dobogását
Vörös folyam ereinkben Szarvas - erõnk áradjatok Agancsos fény - erdeinkben Erõsen áramoljatok
Hangot hallok kõ torkából Csillag - tüzek ropogását Hetedik ég távolából Táltos lovak dobogását
Hangot hallok kõ torkából Csillag - tüzek ropogását Hetedik ég távolából Táltos dobok dobogását
Teremtés
Hajat síkság dús füvébõl Homlokot kõbõl gyúrjatok Szemet öntsetek tó vizébõl Szájnak barlangot fúrjatok
Arany Napapánk fölragyogjon Égbõl hangozzék szólás Dalok mélyrõl szakadjanak Mint hétágú tiszta forrás
Test sziklából testesüljön Kart fûzfából fûzzetek Erekbõl erek eredjenek Lábnak cserefát tûzzetek
Arany Napapánk fölragyogjon Égbõl hangozzék szólás Dalok mélyrõl szakadjanak Mint hétágú tiszta forrás
Szívet Napból formázzatok Lelket létezõ leheletbõl Inat csonthoz csomózzatok Ízt hozzatok felhõk felõl
Arany Napapánk fölragyogjon Égbõl hangozzék szólás Dalok mélyrõl szakadjanak Mint hétágú tiszta forrás
9. Éjben megtisztulva (Napköszöntő) (138)
Héjájá héjájá héjájáhó...
Éjben megtisztulva várom szavad
Arcod ha meglátom, lelkem szabad
Tápláló fényeddel békítesz át,
Újra megtérek jó Apám hozzád. |
Az Õsök hangja szól
Az Õsök hangja szól Erdõben eredõ erekben Domb mögött rejtezõ berekben Hegyormon õrt álló sziklában Sziklán kapaszkodó szilfában
Barlang elmosódó rajzában Sztyeppén hallgató kõoltárban Csillagtûz fényszülte szikrában Holló hívó károgásában
Selymesen símuló füvekben Rókának otthona üregben Sasok süvítõ sívásában Farkas nyúló vonyításában
Szarvas ágazó agancsában Források forrongó fodrában Tavak terülõ nyugalmában Dióban, szõlõben, almában Az Õsök hangja szól… Tölgy terebélyes gyökerében Törzsét körbeóvó kérgében Égre nyújtózó karjaiban Csillagok lágy sóhajaiban
Hold ezüstös hullámaiban Nap aranyló sugaraiban Kéklõ ég tisztító mélyében Havas hegycsúcsok tetejében
Kumisz fehér pezsdülésében Bor újjászületõ szerében Életfán lengõ szalagokban Kopjafán búvó alakokban
Égi király igaz íjában Derekát övezõ szíjában Ikrei suhanó nyilában Üldözte ünõ hívásában
Az Õsök hangja szól
Tenger fodra, kopja hegye
Tenger fodra voltam volna Hajad fodrozgattam volna Habfehéren, földi égen Tenger fodra voltam volna
Nap sugara voltam volna Bõröd símogattam volna Aranysárgán, lelked házán Nap sugara voltam volna
Hold udvara voltam volna Néked udvaroltam volna Ezüstkéken, esti égen Hold udvara voltam volna
Sudár fenyõ voltam volna Néked enyhet adtam volna Árnyékomban hûsöltél, ha Sudár fenyõ voltam volna
Fecske szárnya voltam volna Boldogan repültem volna Szíved szelén kifeszülve Fecske szárnya voltam volna
Hegyi patak voltam volna Kertedet locsoltam volna Száradástól megóvtam, ha Hegyi patak voltam volna
Kopja hegye voltam volna Népen védelmeztem volna Ezüst fénnyel, éles éllel Csatában zúdultam volna
Nyílvesszõ ha voltam volna Ármányt ûztem, szúrtam volna Sívó hanggal, száz-magammal Süvítve suhantam volna
Lobogó ha voltam volna Magasan lobogtam volna Földet éghez kell emelnem Porba sose hulltam volna
Nincs rossz
Nincs rossz Nincs rossz, nincs jó Csak Isten, táncolható Nincs csend, nincs szó Csak Isten, dalolható
Nincs kint, nincs bent Mindkettõ Istent jelent Nincs Te, nincs Én Csak Mi látjuk a Végtelent
Hazám
Fenn, a kéken égõ égen Csillagutak tengerében Merre õsök tüze ég Ott találom a hazámat
Kinn a széles rónaságon Fenyves ölelte tisztáson Fénylõ hegyek tetején Ott találom a hazámat
Karod óvó oltalmában Szemed boldog mosolyában Miben megtisztulok én Ott találom a hazámat
Szívem legmélyebb zugában Lelkem felsejlõ titkában Ahol Isten fénye él Ott találom a hazámat
33. Világ örök útja (126)
Az út, melyen járok,
világ örök útja,
reggel fényesedik,
este beborúla,
délben erősödik,
éjjel mosnak álmok
világ örök útja, az út melyen járok
|
Hogyha tegnap meghalok
Hogyha tegnap meghalok Ne vigyetek innen Éji égen csillagok Legyenek az ingem
Hajladozó fûszálak Legyenek nadrágom Délrõl jövõ meleg szél Köpenyemmé váljon Hej..... Lábaimat hajnali Ködfelhõ borítsa Fénybõl szövött patakból Legyen kesztyûm ujja
Fejemre hósüvegként Förgeteg omoljon Tetteim regõseként Sólyomszárny suhogjon Hej..... Hogyha tegnap meghalok Hagyjatok itt engem Kincsekért el nem hagyom Füstté váló kincsem
Napkeleten születtem Napnyugat emésszen Hogyha tegnap meghalok Hagyjatok itt szépen
Napköszöntés
Éjben megtisztulva várom szavad Arcod ha meglátom, lelkem szabad Tápláló fényeddel békítesz át Újra megtérek jó Apám hozzád.
Süvít a szél
Süvít a szél Rámsímul ma a holnap Süvít a szél Tollaim meghajolnak Ne várj, ne várj Innen nincs visszaút Ne várj, ne várj Utam már égi út
Süvít a szél Széllé olvadok lassan Süvít a szél Magasan, magasabban Ne várj, ne várj Szíved össze ne törjön Ne várj, ne várj Mert nincs ki visszajöjjön
Süvít a szél Vele szárnyalok én is Süvít a szél Vagyok s eltûnök mégis Ne várj, ne várj Nincs többé, kire vársz Ne várj, ne várj Mindenhol megtalálsz
Vállaink ha összeérnek
Vállaink ha összeérnek Lelkeink együtt zenélnek Karunk összekapaszkodik Égiekhez magasodik
Szívünk egy erõre dobban Egymás felé nyílunk jobban Lábaink ha együtt lépnek Célhoz elõbb odaérnek
Szertelenbõl szerbe váltunk Szeretetlenné nem válunk Égi rendet földön viszünk Örök törvényekben hiszünk
Vállaink ha összeérnek Gátját vetik a sötétnek Karunk összekapaszkodik Magasodik, magasodik
Tépjen szél
Tépjen szél
Tépjen szél, mosson esõ Förgeteg törjön elõ Verjen jég, hózivatar Érezzem, ölni akar
Nem megyek el, itt maradok Bennem Isten Napja ragyog Nem megyek el, itt maradok Szívem hazámért dobog
Ösvények rejtõzzenek Örvények kerítsenek Sírjon a föld lábam alatt Szabdalják szép szárnyamat
Nem megyek el, itt maradok Bennem Isten Napja ragyog Nem megyek el, itt maradok Szívem hazámért dobog
Marjon tûz, emésszen el Testem kard négyelje fel Hold és Nap elbújjanak Csillagok kihúnyjanak
Nem megyek el, itt maradok Bennem Isten Napja ragyog Nem megyek el, itt maradok Szívem hazámért dobog
(190)Tisztíts meg . minket
Tisztíts meg minket
Úti porainktól
Kinti ártóinktól
Benti gátjainktól
|