Trianonnak már hatvan éve,
Azóta sincsen jóvátéve,
Azóta egyre hull a vérünk,
Azóta magunkhoz se térünk,
Azóta minden óra hosszú,
Azóta tart a gyilkos bosszú!
Az ellenség „békére” vágyott,
Hazánk húsába belevágott,
Fegyvertelenségünk láttán
Belülről is támadt a Sátán,
Arcul köptek és meggyaláztak,
Megostoroztak s leigáztak!
Elvettek minden kincset tőlünk,
Hétszer is lenyúzták a bőrünk,
Megszálló sereg ült nyakunkra,
Még a hullát is kirabolva,
Idegen zsoldos lopta bérünk
Itta borunk és szívta vérünk!
„Nyugalom” lett hát „rend és béke”,
Kihalt temetők csendessége,
Még a sírokra is vigyáznak
Mert a halottak visszajárnak
Számon kérni az ősi főket
Ijesztgetni a felejtőket!
Népünket irtja kettős átok:
Kelet és Nyugat jó barátok,
Hirdeti új úr s régi szolga:
„Betelt már a magyarnak dolga,
Nem változnak ma már a határok,
Örök rabszolgasors vár rátok!”
De nincs nyugalom és nincs béke
És a harcnak még nincsen vége . . .
|
Az elárultak, megtagadtak,
A megkínzottak, meggyaláztak,
Az arculköptek, meggyilkoltak,
Akik mindenért meglakoltak,
Megátkoznak hóhért és bírót
Országvesztőt és magyarkínzót!
És visszahull a ránk szórt átok,
Százezerszer is: Rátok! Rátok!
Kik megtagadtátok az Eszmét,
Okoztátok a Nemzet vesztét,
Kiknek hatalma, rangja, pénze
Épült a koponyák hegyére!
. . . Mi nem felejtjük tartozásunk!
Bűnösöknek meg nem bocsajtunk,
Árulóknak halál lesz bére,
Gyilkosoknak csordul majd vére,
Besúgóknak nem lesz kímélet,
Zsarnokokra sújt végítélet!
Megfizetünk majd minden főért,
Férfiért, nőért, csecsemőért,
Leromboljuk a bálvány istent,
Ki vért ivott és felélt mindent,
Teremtünk majd egy új világot:
Magyarságot és szabadságot!
Hálás szemmel nézünk az égre,
Hazánkat visszanyerve – végre,
Kik szétszóródtunk a világon
Találkozunk Magyarországon,
És mire jogot vérrel szerzett
Győzelmi tort ül majd a Nemzet!
És lesz nyugalom és lesz béke
És a harcnak majd így lesz vége!
|