A Don kanyar
2010.01.14. 21:30
„Nem megfelelő fegyverzettel, felszereléssel, hiányos téli öltözetben, de töretlen bizakodással" - így jellemezte egy háborús veterán, a szőgyéni Fábián Ferenc a szovjet áttörésére mínusz 35-40 ºC-os hidegben várakozó magyar katonákat.
Korabeli filmhíradó: Kállay Miklós miniszterelnök beszédéből: "A nemzeti összefogást hirdetem! A nemzeti összefogást hirdetem, a háborúban először. Hirdetem a háborúban, amelyben győznünk kell, mert még egyszer és utoljára mondom, ha nem győzünk, nem lesz ország, nem lesz magyar nép, nem lesz vallás, nem lesz Miatyánk, mert hiányozni fog belőle a mindennapi kenyér, és a gonosz fog uralkodni ezen a földön."
A mai nap évforduló (január 12). Ma éppen 67 esztendeje annak, hogy megkezdődött a magyar történelem legsúlyosabb véráldozatokkal járó ütközete a Don-folyónál, amelyet a história „az urivi áttörés" néven emleget. Hogyan lehetséges az, kérdezhetjük joggal, hogy a magyar történetírás oly keveset szólott eddig Magyarország 20. századi történelmének egyik legnagyobb katasztrófájáról, a 2. magyar hadsereg pusztulásáról a Don-kanyarban?.
67 éve ezen a napon kezdődött meg a magyar történelem legnagyobb véráldozattal járó ütközete a Don folyónál, ahol a 2. magyar hadsereg 1943 januárjában 208 kilométeres, mélység nélkül kiépített arcvonalat védett kilenc hadosztállyal. A máig egymásnak ellentmondó adatok 93 és 141 ezer fő közé teszik a sokszoros túlerőben támadó Vörös Hadseregtől elszenvedett veszteségeinket.
Őrségben
Fagy és döbbenet
Korabeli filmhíradó:
Honvédeink a legmostohább időjárási viszonyok közepette vívják elhárító harcukat az orosz hómezőkön.
Sigmond Olivér:
Megérkezett az ellátmány. Az ellátmány állt - mondd és írd - 36 bekecsből. Hát a 36 bekecset semmi másra nem tudtam felhasználni, mint arra, hogy az éppen őrszolgálaton álló katonákon volt bekecs. A többieken nem. És hiába van rajta fölül bekecs, ha a lába megfagy. Rájöttem arra, hogy ezt csak egyféleképpen lehet kiparírozni, lábrácsokkal. Vas lábtörlőrácsokkal. Ásattam egy kicsi gödröt, arra rátették a vasrácsot. Hátul, ahol a konyha volt, ott gyártották erre a célra a katonák nekünk a faszenet. Nagyon fontos volt, hogy életben maradjanak az őrszemek. Mindenki rakott egy kis tüzet, s mikor már parázslott a faszén, akkor szépen ráállt a vasrácsra, és azon teljesített szolgálatot. Ha nem így csináltuk volna, mind megfagytak volna az őrszemeink. Vagy olyan gyakran kellett volna váltani őket, hogy mindenki kimerül a folytonos váltogatásban. ...
Rumy Lajos:
Óriási örömöm van; [január 13-án] hajnalban harckocsizajt vagy mi csudát hallok. Telefonálok: "Hallom megindult az ellentámadás." Azt mondják: "Fenéket indult meg. A mi gépeink befagytak, ez orosz harckocsitámadás."
Lajtos árpád:
Kiderült, hogy az ellentámadást nem úgy hajtották végre, ahogy terveztük, hanem egyenesen szembe, úgynevezett arctámadással és a 12-én létesített résen át most már harckocsitömegek törtek be.
Bertalan Sándor:
Megjelentek egyszer csak a dombon a tankok is, amelyek a futóárkokat benyomták, azon mentek végig.
Dr. Érchegyi József:
Ránk fordultak tankkal, nagyon sok tankkal, T-34-essel.
Lajtos Árpád:
Egy óra leforgása alatt az utolsó lövegig megsemmisítették a 700. Páncélos köteléket. Nyilvánvaló volt, hogy itt már nem nagyon lehet megállni.
Kállay Ferenc: Kezdtek visszafelé özönleni a katonák.
Fenyvesi Imre: "Mi van gyerekek?" Azt mondja: "Hát áttörtek az oroszok. Baj van."
Kállay Ferenc: Az emberek teljesen átfagyva, teljesen kimerülve özönlöttek hátra.
Lajtos árpád: Teljessé vált a pánik. Az emberek menekülnek, felbomlottak a kötelékek.
Dr. Érchegyi József:
Óriási futás, trappolás, menekülés, hát a nagy futásban nem tudtak menni, csak ilyen elsöprő, olyan lábdobogással. Ijesztő volt.
Kállay Ferenc: Lehetetlen látvány volt, rettenetes látvány volt, minden fegyelem, minden tekintély, tisztelet nélkül, szinte egymáson gázolva keresztül özönlött vissza a katonaság.
Rumy Lajos: Azt a támadást már megállítani nem lehetett.
(Sára Sándor: Pergőtűz, 114-115.o., 130-132. o.)
|