FŐOLDAL : 907 A POZSONYI CSATA EMLÉKÉRE |
907 A POZSONYI CSATA EMLÉKÉRE
2009.07.03. 15:58
A pozsonyi csata kimenetele gyászos volt a németekre nézve.
Tőlünk magyaroktól, a győzelem ellenére, nagy áldozatot követelt:
a Turul-nemzetség nagy fiát vesztette el a haza.
Figyelemreméltó Államalapító Árpád fejedelem hőslelküsége és hadvezéri
tettrekészsége. A pozsonyi csata idején 67 éves volt! Nem messziről irányította a
harcot, fiait és népét a halálba küldve, hanem maga vezette azt a csatába induló
magyar vezérek jellegzetes hozzáállásával, jelszavával: utánam előre! Életével és
halálával példát adott nemzetének és az utókornak. (K.M.E.)
Andrékovics Péter “Árpád-napi” ünnepi beszédéből idézet:
“896 végére befejeződött a nagy honegyesítés. Nyugat, illetve a németség féltékenyen
szemlélte a céltudatos államszervezést. A hunok és avarok hatalmát látták
újraszületni, amitől rettenetesen féltek. Gyermek Lajos tanácsadói, a felső papság
és főnemesség megelőző háborút ajánlottak a magyarok ellen, hogy meggátolják teljes letelepedésükben. Előzően a követjárásban álnokul legyilkolják ÁRPÁD kiváló
hadvezérét KURSZÁNT és kíséretét. Majd LUITPOLD őrgróf vezérlete alatt 100.000
fős hadsereget toboroztak össze. A Duna minkét partján és a vízen vonultak hajókkal
Magyarország felé. ÁRPÁD kitűnő hírszolgálata révén időben értesült a támadásról
és a Pozsony előtti térségben felvette a benyomuló erőkkel a harcot. Először a
hajóhadat semmisítették meg. Taplós nyilakkal felgyújtották, majd KUND búvárjai
megfúrták és elsüllyesztették a német flottát. Aztán bekerítették és szétverték
DITMAR érsek seregét, majd átkeltek a Dunán és LUITPOLD főseregét győzték le.
Utána a vert német hadat az Ennsig üldözték. A német hadsereg óriási veszteséget
szenvedett: a fővezér Ditmar érsek, 2 püspök, 3 apát és 19 gróf is elesett. Ezután a
vesztes csata után a németség hosszú évtizedekig nem mert Magyarország ellen hadat viselni. Így Közép Európában a mindenkori magyar fejedelem akarata érvényesült. E győztes csatával ÁRPÁD és fiai biztosították az életjogokat nemzetünk számára. Három fia: TARHOS, ÜLLŐ és JUTAS elesett az ádáz küzdelemben, de önmaga is olyan súlyos sebeket kapott, hogy rövidesen azokba 907. július 9-én belehalt.
Páratlan teljesítmény Árpád nagyfejedelmünk honegyesítése. A bölcsesség, bátorság, fegyelem, szervezés és az önfeláldozás mintaképe örök időkre fiaival együtt. Ilyen hazaszeretetről, származástudatról, hivatástudatról, mint amilyenről ÁRPÁD APÁNK és családja tett tanúbizonyságot, egyetlen uralkodó sem követte. A magyar életfolyamat biztosításáért végzett küzdelmükben életüket adták. Igen elgondolkoztató, hogy ilyen óriási teljesítmény ellenére az elmúlt évszázadokban nem ünnepelték emlékét. Hadvezetése nem volt tananyag katonai iskoláinkban. Az országalapítás ténye nem lett örömünnepély..."
(Ősi Gyökér, XVI. évf. 4. szám, Buenos Aires, 1988)
---------------
|