November 1-jén  Mindenszentek. A katolikus és ortodox keresztény egyház ünnepe.

Az ünnep, és az azt követő halottak napja - egyházi jellegén túl- fokozatosan általános népi megemlékezéssé is vált. Ilyenkor mindenki kilátogat a temetőbe, meglátogatja elhunyt hozzátartozóit. Megtisztítják, rendbe hozzák a sírokat. Virágokat, koszorúkat visznek az elhunytak tiszteletére. Az emberek gyertyát gyújtanak, és elveszített szeretteikre emlékeznek

.A kelták hite szerint ezen az éjszakán egészen könnyen átjárhatóvá vékonyodik a túlvilág és az e világ közti határ. A külső valóságunk és belső világunk közti függöny könnyedén fellibbenthető. A halottak szellemei eljönnek hozzánk

A halottak napjához számos néphit kapcsolódik. Az élőknek ilyenkor tilos volt a munka. Nem volt szabad semmiféle földmunkát végezni, hogy ne háborgassák a halottakat. Ezen a napon, sőt egész héten tilos volt mosni, mert a halottak a vízbe kerülnének, a ruha pedig megsárgul. Sokfelé megterítettek számukra is, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra, és gyertyát gyújtottak.

Emlékezzünk mi is!

Ebben a múltat eltörölni akaró, csak a mának élő világban is!

Csendben, magunkba nézve tegyük a dolgunkat!

Ne hagyjuk gondozatlan őseink sírjait!

Ha elszármaztunk, keressük fel a még ott élő rokonainkat!

Idézzük fel azokat az emlékeket, amik még élnek a szülőkről, nagyszülőkről, dédszülőkről, felmenőkről!

Legyenek ott a gyermekeink is, hogy az emlékek, az ősök tovább élhessenek!

Hiszen:

„Csak az a múltad, amire velem együtt emlékszel”

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés