Szurdokpüspöki palóc Himnusz

Isten áldja meg a magyart, tartson neve míg a

föld tart,

Paradicsom hazájában, éljen örök boldogságban,

Éljen örök boldogságban.

Töltse békével napjait, egyezve lássa fiait

Tatár, török más ellenség, minket meg ne

rendíthessék

Minket meg ne rendíthessék.

Isten áldja meg a magyart, tartson neve, míg a

föld tart,

Isten áldjon meg bennünket, minden igaz magyar

embert,

Minden igaz magyar embert.

magyarok istene...

magyarok istene tekints e szép népre

kik hozzád sóhajtunk e siralomvölgybe'

szüntesd meg a nagy vérontást a testvéri viszálykodást

derítsd e szép népre békesség hajnalát

sírva és zokogva kérjük fölségedet

vond vissza népedtől büntető kezedet

áldd meg szegény magyarokat felejtsék el balsorsukat

urunk jézus krisztus mutass nekünk utat

Hej, én édes jó Istenem,
Oltalmazóm, segedelmem,
Vándorlásban reménységem,
Ínségemben légy kenyerem.
Vándor fecske sebes szárnyát,
Vándorlegény vándorbotját,
Vándor székely reménységét,
Jézus, áldd meg Erdély földjét.
Vándor fecske hazatalál,
Édesanyja fészkére száll,
Hazajöttünk, megáldott a
Csíksomlyói Szűz Mária.

magyarország...

magyarország az én hazám

itt nevelt fel apám anyám

itt ringattak a bölcsőben

e szép honnak szent ölében

azért oly szép ez a világ

mer' a szíve magyarország

nincs is több ily áldott hona

ez a földnek minden java

hányszor voltunk megtámadva

hányszor voltunk leigázva

most is borús a hon ege

talán van egy esztendeje

anyám anyám...

anyám anyám édesanyám

édes fölnevelő dajkám

ha vétettem megbocsássad

könnyeidet ne hullassad

nem megyek én innen messze

fészket rakok mint a fecske

megbélelem két karommal

megtapasztom csókjaimmal

Boldog Asszony anyánk,
Régi nagy patrónánk,
Nagy ínségben lévén
Így szólít meg hazánk:
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Nyisd fel az egeket
Sok kiáltásunkra,
Anyai palástod
Fordítsd oltalmunkra!
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Kegyes szemeiddel
Tekintsd meg népedet,
Segéld meg áldásra
Magyar nemzetedet!
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Mert sírnak, zokognak
Árváknak szívei,
Hazánk pusztulásán
Özvegyek lelkei.
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Vedd el országunkról
Ezt a sok ínséget,
Kikben torkig úszunk,
S nyerj régi épséget.
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Irtsd ki, édes anyánk,
Az eretnekséget,
Magyar nemzetedbol
A hitetlenséget!
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Hogy mint isten anyját
Régen tiszteltenek,
Úgy minden magyarok
Most is dicsérjenek.
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Tudod, hogy Szent István
Örökségben hagyott,
Szent László király is
Minket reád bízott.
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Fiad ellen sokat,
Megvalljuk, vétettünk.
De csak imádj értünk:
Hozzája megtérünk.
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Jézus fiad elott
Könyörögj érettünk,
Mert ha nem cselekszed,
Egy lábig elveszünk.
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról

A fényes nap

1. A fényes nap immán elnygodott,
A főd szintén sötétbe maradott.
Nappali fény éjjelre változott,
Fáradtaknak nyugodalmat hozott.

2. Minden állat megy nyugodalomra,
Az Istentől kirendelt álomra,
De jén uram, úgy menyek ágyamba,
Mintha mennék gyászos koporsóba.

3. Midőn ágynak adom a testemet,
Deszka közé zárhatom éltemet,
Hosszas álom érheti szememet,
A kakasszó hozhatja végemet.

4. Vessünk számot hát, édes Istenem,
Hogy lelkemet, ne kelljen féltenem,
Hogy lehessen bátrabban szóllanom,
Midőn meg kell előtted állanom.

5. Színyed előtt mindennap elesek.
De te lettél Atyádnál kezesem,
De megbocsáss, mer' szivembül szánom,
Könyvek miatt szemembe nincs álom.

6. Az ágyamba zokogva költezem,
Vánkosomat könyvemvel öntezem,
Ha megtartasz hónapi napodra,
Nem fordítom azt megbántásodra.

hazám hazám csendes hazám
bárcsak határid láthatnám
látom füstjét de csak alig
hogy az égen lengedezik

azt gondolom hogy a füstje
csak az erdő borult ködbe
búsul a madár az ágon
én is idegen országon

mikor hazul elindultam
színem se volt úgy búsultam
a lábam meg porosodott
időm sem volt hogy lepalljam

idegennek jövevénynek
nincsen becsüje szegénynek
idegen földre siettem
mert hazámba nem élhettem

édesanyám ha most élne
hozzám látni csak eljönne
csontjaimat összeszedné
koporsóba betétetné

rakáskába rakogatná
keservesen megsiratná
jajszavakkal megsiratná
senki azt meg nem kacagná

Este

Én Istenem, jó Istenem,
Becsukódik már a szemem,
De a Tiéd nyitva, Atyám,
Amíg alszom, vigyázz reám.

Vigyázz kedves szüleimre,
Meg az én jó testvérimre,
Mikor a nap újra felkel,
Csókolhassuk egymást reggel.

A nap lement, az éj beáll,
Álom jő szememre,
Jó Istenem viselj gondot
Alvó gyermekedre.

Add, hogy csendesen aludjam,
Karjaid között nyugodjam.
Adj csendes éjt szüleimnek,
Adj csendes éjt mindenkinek.

Ámen.

/ Evangélikus énekeskönyv, 1981. /

Étkezés előtt

Urunk Jézus, áldj meg minket,
Mindennapi kenyerünket.

Jövel Jézus, légy vendégünk,
Áldd meg, amit adtál nékünk.

Ülj asztalunkhoz, Jézusunk,
Te légy házunk feje,
Tápláld testünket, lelkünket,
Életnek kenyere.

Ámen

/ Evangélikus énekeskönyv, 1981. /

Étkezés után

Aki ételt, italt adott,
Isten neve legyen áldott.

Urunk, megelégítettél,
Hálát adunk Neked.
Add, hogy hálából élhessünk
Szolgáló életet.

Ámen.