A Szent László Hadosztály jelentős harcai.

1944. -1945

 Vecsés-Dunaharaszti csata 1944 október 25- november 12-ig.

„Kis” győzelmeink  egy vesztes háborúban

A Szovjet hadsereg csapatai a 2.Ukrán Front hadserege és a Sztálingrádi győztes 4.hadsereg csapatai elérték határainkat és betörtek az országba. Szükséges volt egy védelmi renszer kiépítésére . Ez a rendszer Kassától.a Dráváig húzódott.Ez azért volt lehetséges, mert a II. Bécsi döntés is jelentős régi Magyar területeket hagyott meg Romániának a Kárpátokon belül, így a Románok átállása után szabad volt az Oroszok útja Magyarország felé. Özönlöttek is, maguk előtt hajtva Román, Bolgár és Jugoszláv csatlósaikat.. A védelmi vonal Keleti sávját Kassától Budapestig  a Karola Vonal alkotta, amelyik északi - a vonalra oldalazó-  részét két lépcsőben a Gizella állás és mögötte a Róza állás alkotta. Budapest körül az Attila vonal három védőállását építették meg. Ennek egy részét alkotta  a Vecsés Dunaharaszti állás amelyről a mai előadás szól. A védelmi rendszer DNy-i szárnyát Budapesttől Csurgóig a Margit vonal Kelet képezte. Ez Érd vasútállomástól Baracska -Kápolnásnyék, Velencei tó északi partvonala, Dinnyés, Felső Báránd – Székesfehérvár, Polgárdi, Balatonfőkajár, Balatonakarattyáig húzódott. Ennek a szakasznak a háttérbiztosítását a Komárom,  Zirc, Kisbérig tartó terület biztosította. Itt épültek ki az 1945 márciusában felállt Klára állás fő védvonalai is. A  Balaton nyugati végétől a  Dráva folyóig tartott a Margit vonal Nyugat. Ezeken a területeken és állásokban zajlottak a Szent László Hadosztály ütközetei. A hadosztály felállításának  első elhatározása már 1944 augusztusában a VKF 5000/M la sz rendelete – a SZABOLCS Hadrend rendelkezésében megjelent. A bekerülő egységek ismeretében 1944 október 12-én Csatay Lajos honvédelmi miniszter kiadott rendelete jelentette a hadosztály megalakulását. Idézet belőle: Hazánk a keleti veszedelemmel a szovjet bolsevizmussal vívott élet-halál harcában a még rendelkezésre álló emberanyag legjavából egy új elithadosztályt a Szent László Hadosztályt állítom fel...Minthogy a Magyar katona a háború során eddig felmutatott teljesítményeivel azt a látszatot keltheti /Egyébként igaztalanul/, hogy a magyar katonából kivesztek az ősi katonaerények, megszervezzük a Lovagkirály nevét viselő hadosztályt amely bebizonyíthatja, hogy a magyar katona igenis tud bátran, áldozatkészen és eredményesen harcolni....

Ezen alaprendelkezés szerint ezredeit:

a., az arcvonalból kivont ejtőernyős és határvadász alakulatokból, /első ezred/

b., a kivonásra kerülő alakulatok közül a kiképző ezredből /második ezred/

c., A hidfőharcokban részben felőrlődött, de magát hősiességével kitüntetett lövész egységek, a testőrség, a testőr lövész zászlóalj gránátos ezred néven kerül harmadik ezredként a hadosztály hadrendjébe..

A Hadosztályt kiegészítjük:

a, a jövőben felállításra kerülő Egy közvetlen aknavető tüzérosztállyal, a VIII. gépvontatású tüzérosztállyal, a 76. és 9. tábori tüzér osztállyal,

 b, a kiképzés alatt álló 20. rohamtüzérosztállyal,

 c, a légierő frissen szervezett és földi harcra átképezett alakulataiból.

Felhatalmazták a hadosztályt továbbá a védelmi vonalak elől visszavonuló egység nélküli katonák befogadására.

Terveztek még egy felderítő egységet zászlóalj nagyságrendben.

Ez a hadrend azonban soha nem valósult meg teljes egészében. Bár a hadosztályt fennállása során többször is feltöltötték, soha nem érte el a teljes létszámot. A hadosztály élére vitéz Szügyi Zoltán vezérkari ezredest -a doni hőst.- nevezik ki. Ö volt a parancsnoka a Don melletti Olim patak menti harcoknak 35 napig fedezi a II. Magyar Hadsereg visszavonuló egységeit.

A hadosztály harcai és felvonulása

A hadosztály soha nem került egy helyen egyszerre bevetésre, mindig csak egyes egységeit vetették be ott ahol a legnagyobb veszélyt tudták. Így volt ez a korábbi  Debrecen, Nyíregyháza, Csap, Ungvár vonalában folyó hídfő harcokban és az Ipoly ,- Garam menti harcokban is.

Soroksár Dunaharaszti ütközet

A Szent László hadosztály ejtőernyős ezredének első zászlóalja kék autóbuszokon érkezett 1944 október 25.-én a Soroksár Dunaharaszti vonalba. Velük együtt jöttek az ezred közvetlenhez tartozó éppen Budapestre beérkezett rohamtüzér Osztály egyes részei. Az állások nem voltak teljesen kiépítve, csak egy mély harckocsiárok húzódott a Duna vonaláig a tervezett vonalak előtt. A vonalban nem voltak fedezékek, az ejtőernyős  katonák az ütközet alatt a nyitott lövészárkokban éltek és harcoltak. A harckocsiárkot zsidó munkaszolgálatosok ásták és Ők készítették el a harcok ideje alatt és szünetében azt a  néhány fedezéket is a főutak mentén amelyek nyomai még ma is látszanak. A harcok alatt  is dolgoztak, de már csak önkéntesek. Közülük ketten is kaptak ezüst vitézségi érmet. Egy időben érkezett be velük Budapest felől Ócsa vonalába Adamovich Károly hadnagy szállító vonatoszlopa 140 emberrel, akik menet közben lettek Szent Lászlósok. A katonák is az első három napban az állások kiépítésével, megerősítésével foglalkoztak. Az ejtőernyősöket kiegészítették a Testőrezrednek a német megszálláskor letartóztatott és fogságban lévő tagjaival akik két további századot alkottak és önkéntesen csatlakoztak. Parancsnokaik az Otto Skorzeni által halálra ítélt vitéz gutori Földes Gyula és Békássy Miklós századosok lettek. Azért ítélték őket halálra, mert a tűzszünetet és megadást jelző trombitahang elhangzása után a vároldal tabáni védőkörzetében még háromnegyed óráig tartott az ellenállás, Ennek eredménye pedig az lett, hogy a fegyveres ellenállásban kettővel több SS katona esett el, mint testőr. Annak ellenére, hogy a támadásban több mint 40  német páncélos is részt vett, szemben három magyar Turán harckocsival. A következő 11 napban fogságban tartották Őket. Vitéz Szügyi Zoltán kérésére Kovarcz Emil miniszter, korábbi Ludovika tanár eszközölte ki szabadon bocsájtásukat. Őket egészítette ki a Bácskából a frontot áttört Bácskai magyar parasztok, Bukovinai székelyek és csángók  kb. kétszáz fős csapata akikből alakított század a „Zentaiak”  nevet vette fel.  Parancsnokuk Békássy Miklós százados lett. A repülősöket Polgárdiban képezték ki és szerelték fel. A többieket a Károly és a Vilmos laktanyákban. Megjegyzem, hogy a Zentaiak ugyan harcedzett, de mindössze háromnapos katonák voltak a frontra küldésükkor. Három parancsnok nevét kell megemlíteni mint a védelemet döntően befolyásoló embert. Ezek Vitéz Lajtos Árpád vezérkari százados, Pokorny László ejtőernyős őrnagy és Vitéz Tassonyi Edömér százados. A magyar egységekkel együtt érkezett még a helyszínre a 22. SS páncélos hadosztály két százada is Keitl őrnagy Parancsnoksága alatt. Az őrnagy keresztnevét nem sikerült megismernem, de biztos hogy az azonos nevű Német vzénylő tábornagy fia volt. Az Ő alárendeltségébe tartoztak az átlagosnál sokkal jobban felszerelt Magyar egységek. A harcok első két napja után azonban teljes bizalmat és önállóságot adott a  magyar parancsnokoknak. Pokorny egységei érkeztek elsőként a vonalba és az Ő intézkedése volt, hogy a katonákat négy öt fős létszámban nem a kiépített mély harckocsi árok vonalában, vagy az mögé helyezte el, hanem három-négy kilométerrel előbbre szétszórva és megfelelő tartalék gödröket is ásatott mélységben az esetleges visszavonulás és ellentámadás lehetőségét megteremtve. Minden kis egységben gépfegyvert, vagy aknavetőt is rendelt a gyorstüzelővel felszerelt lövészek mellé. A beérkező többi parancsnok, látva a vakmerő és teljességgel szokatlan intézkedést egységesen követte az újfajta felvonulást. A jobbszárnyon Dunaharasztinál egy elektromos drótakadály /egy szál drót/ de eredményesen segítette a védelmet a Duna vonaláig. A generátor Soroksáron lett elhelyezve. Pokorni harcálláspontján a Kecskemét felől visszavonuló és a védelembe beosztott néhány száz főt számláló vegyes egységek  alkották a tartalékot megerősítve egy Nimród páncélvadász és önjáró légvédelmi harcjárművel, amelyik 88-as löveggel volt felszerelve. Az ütközet ideje alatt Pokorny ezzel járta a frontvonalat többször is közvetlenül segítve a lövészeket. Pokorny harcálláspontja  Soroksár DK, Juhász százados az 5. számú műúton, Vitéz Tassonyi Edöméré a műút másik oldala. A Platthy század Dunaharaszti DK-en a műutat zárta le. Alsónémedi – Ócsa térségében páncéltörő osztag / 75 mm-es ágyúkkal zárta le a műutat. Ez is Pokorny intézkedési köre volt. Tehát a reteszállások előtt Sebestyén Béla páncéltörő ágyúi elő örsként kerültek bevetésre, úgy hogy hátrébb biztosítva voltak  előre kiásott kilövőállások lehetővé téve az ideiglenes visszavonulást és támadást. A védők összlétszáma tehát megközelítette a 6000 főt.

                        TÁMADÓ ERŐK

   A szovjet támadó erőket Magyarországon a 2. Ukrán front és a Sztálingrádi győztes Déli hadsereg alkották. Megerősítve a Román és a Jugoszláv hadsereggel. Gyalogság tekintetében a fölény 4,5 szeres aknavetők számában 9 szeres, harckocsik és rohamlövegek tűzerejében 3 szoros, tüzérségben 11 szeres, végül légierő tekintetében  7 szeres fölényben volt a védelemmel szemben. Sztálin személyes parancsára Budapestet ekkora túlerővel menetből kellett elfoglalniuk a Duna Tisza közti vonalon Kecskemét felől indított támadással. A támadó ékben a 46. hadsereg és a 2. gépesített gárdahadsereg lett csoportosítva. A túlerő ezen a szakaszon elérte a 16 szoros mértéket, harckocsik bevetésében pedig a harmincszoros menyiséget. Gyakorlatilag hatszáz páncélossal támadtak. Igen erőteljesen lebecsülték a magyar védőket ezért az áttöréshez „csak” 200 páncélost vetettek be elsőre az első vonalba.. A csata közben a támadó erőket kiegészítették a 4. gépesített gárda hadtesttel. A fölény még nyomasztóbb lett. A támadó ékbe 94 000 katonát csoportosítottak.  Az egységeket azonban nem egyszerre, hanem fokozatosan, de folyamatosan vetették be. AZ ütközet november 1.-én kezdődött  és november 12.-ig tartott.

  A harcokat igyekszem szemtanú résztvevők visszaemlékezései szerint leírni.

A kárpátaljai harcokban megritkult öreg ejtőernyősöket fiatal frissen kiképzettekkel töltötték fel akik bizonyítani akartak. A harci szellem tehát kimagasló volt. Az első három nap eltelte után, amikor mindenki rájött, hogy kiválóan helytálltak mindennapossá vált, hogy a védőállásban lévő fészkek saját szakállukra kis csoport, vagy raj erőben támadó vállalkozásokat hajtottak végre. Ha észrevették, hogy szemben 150-200 méterre szovjet egységek gyülekeznek a rohamra – támadást indítottak. Természetesen ezek veszteségekkel jártak és kevés vigasztalás volt, hogy a visszatérő katonák nagyszámú fogollyal és zsákmányolt tűzfegyverekkel géppisztolyokkal, golyószórókkal, gépfegyverekkel, gyalogsági ágyúkkal / három alkalommal/ tértek vissza és ezekért  a vállalkozásokért  „csak”  egy – két halottal és sebesülttel fizettek. Végül is az ilyen vállalkozásokat  Tassonyi századosnak írásos paranccsal kellett betiltania. Lajtos őrnagy az ejtőernyősök harckészültségéről és harci szelleméről igazi ízelítőt kapott október 31.- én tartott szemléjekor. Kovács Ferenc főhadnagy századparancsnokot és egységét nem a kiásott állásban, hanem Soroksár szélén találta. Kérdésére, hogy mikor foglalják el a jó kilövéssel rendelkező biztos fedezéket nyújtó állásokat? Röviden csak azt válaszolta -soha, mert nekik nem lényeges a jó kilövés, mert az ellenséget könnyebb öt tíz méterről, vagy közelharcban megsemmisíteni. Lajtosnak ebbe nem volt beleszólási joga – az ejtőernyősök maradtak. Az Attila vonal Dunaharaszti és Gyál közötti első állásának Duna melletti szakaszát Juhász Andor főhadnagy százada, Dunaharasztit Platthy György főhadnagy százada és Soroksárt Kovács Ferenc főhadnagy százada védte és egyben a tartalék volt. Az első vonalban pedig páncéltörő és lévédelmi lövegek lettek felállítva. A Szovjetek hatalmas  hibát követtek el mindjárt  a tüzérségi és légi előkészítő  csapással.. A hosszú és öt-hat méter magas harckocsi akadályt már az előzetes légi felderítéskor feltérképezték. A négy óráig tartó tűzcsapást pedig arra és a mögötte lévő lakott területekre irányították. Mivel a területen a polgári lakosságot hátra telepítették a tüzérségi előkészítésnek halálos áldozata egy sem volt, és csak hárman sebesültek meg illetve kaptak légnyomást . Annak ellenére, hogy a légicsapásban közreműködik az Amerikai és Angol légierő  szőnyeg bombázással. Mindezt azért mert a feltételezett vonalban egyetlen katona sem tartózkodott. Az iszonyatos nyomás részeredményeket hozott a Szovjeteknek. November 1-3.-a között a 4. gépesített gárdahadtest egységei elérte Dunaharaszti- Gyál vonalát. Dunaharasztitól délre azonban az ejtőernyősökbe akadtak akik megállították őket. A második gárdahadtest pedig elérte Vecsést, de erejükből többre nem tellett. November 3.-án a betöréseket és Vecsést is fel kellett hagyják. A Szent László hadosztály ejtőernyősei visszavetették Őket mintegy négy kilométerre az eredeti kiindulási vonalukba. November 2.-án tehát a  4. gép. hadtest T 34-sei  az előretolt harc elő örsöt lerohanták  A késő délutáni órákban kilenc T34-es gyalogsággal kísérve elérte a műúton lévő hidat s ott megtorpantak. Rövidesen a Kecskemétről visszavonuló az ágyútűzben szétzilálódott lóvontatású  most rendezetlenül visszavonuló erők összetorlódtak a műúton. A tengelytöréses kocsikat az árokba fordítottuk az oszlopot Budapest irányába tovább zavartuk. Rövidesen beérkezett néhány ejtőernyős és jelentették, hogy az előretolt tüzérségi állást az Oroszok elfoglalták Sebestyén Béla főhadnagy elesett. A jelentés szerint az első Orosz tank egy német felségjelzést viselő tigris volt. Egy Kecskemét felől visszavonult Német tiszt ordított, hogy ez Orosz  tank, de már késő volt. A főhadnagy az ágyúhoz ugrott amikor azt telitalálat érte. A többi előretörő tank pedig az üteget lerohanta, az ágyúkat eltaposták. A beásott  pácélelhárítók páncélöklei az összes tankot kilőtték, a gyalogság visszamenekült. Egy égő tank vissza akart menni, de F. Tóth János őrmester kézigránátkötege megállította. Mivel túl közelről dobta, az arcán és a kezén megégett. Mivel harcképesnek nyilvánította magát nem vonult vissza a többi sérülttel, hanem tovább harcolt. Az orosz támadás a két műúton Soroksár és Dunaharasztira az éjszaka beálltával kb 8 óra után indult meg újra. A Soroksári védőkörlet előtt 34 páncélos számoltam meg írja Hargittai András. A védőállás előtt kaotikus küzdelem folyt. Számos tank sérült meg tányéraknáktól, számosat lőttünk ki páncélöklökkel. Néhány sérültet hátra tudtak vontatni. A gyalogságot lövészeink kímélet nélkül kilőtték a tankok mellől. Dunaharasztira körülbelül 40 páncélos támadt zászlóaljnyi gyalogsággal, de Ők is hasonlóan jártak. A támadás a Német vezetést is váratlanul érhette, mert az éjszaka folyamán Budapestről Német rendezetlen iroda személyzet érkezett. Két tucat katona, sorozatlövő fegyverek nélkül. A Soroksári védőállás hézagaiban foglaltak állást Reggel egy német gépágyút is találtam tüzelőállásban a műúton. Írja Hargittai András. Megemlíti, hogy napfelkelte után, mikor az állásokat bejárta nem talált pánikban lévő katonát. Csak fáradt, de elszánt arcok tekintettek rá. Lajtos Árpád századost örnaggyá nezeték ki, az arcvonalnak a következő parancsot adta 3.-án délután. Idézem: Segítséget ne várjatok . A tartalékot nem fogom bevetni csak akkor ha az Orosz ék kb.1 km-re betört a vonal mögé. Remélem erre nem kerül sor., Bízom helytállásotokban. Az Oroszokat tehát visszavetettük, de a műút másik oldalán oldalt a mieinket kivetették az állásaikból. Juhász főhadnagy százada mintegy 300 méterrel hátrább szorult és foglalt állást. Géppuskáikkal megakadályozták hogy az Oroszok az elfoglalt állásból kitörjenek és tovább támadjanak. Az általános támadás tehát rohamtávolságon összeomlott. Az Oroszok Soroksárnál beásták magukat, Dunaharasztinál pedig visszavonták őket. Veszteségeink súlyosak voltak, bár a sérültek többsége ragaszkodott, hogy ne szállítsák  el őket, mert bírják magukat és ezért maradnak a bajtársaikkal. Másnap harmadikán délelőtt csend volt az arcvonalon. Délután a 22. SS páncéloshadosztály parancsa szerint egy Német egység, nem voltak többen szakasznyinál támadást indítottak  Soroksáron a műútnak azon az oldalán ahol a mieinket /Juhász századost/ visszaszorították Órákon keresztül csatázva kb. 100 méter teret nyertek vissza, de elakadtak és beásták magukat. Dunaharasztinál kettő órakor az Oroszok ismét támadtak  Tüzérségi előkészítés nélkül de harckocsi támogatással törtek előre. A tankok hátrább maradtak csak a gyalogság tört előre talán egy ezrednyi. A mieink nem lőttek, bevárták őket kb. 100 méterre. Ahogy közeledtek látszott rajtuk, hogy zavarban vannak . A gyalogsági tűz egyre gyengült ahogy közeledtek. Talán megadásra számítottak. Erről azonban szó sem volt. Jól megszervezett tűzrajtaütéssel a támadókat megfutamítottuk. Páncélelhárítóink pedig a mezőre kimerészkedett harckocsikat tizedelték meg. Pokorny még délelőtt elrendelte, hogy a tartalék századot vonjam előre kb. 600 méterre a Juhász század mögé és jelentkezzem Keitel Német őrnagynál további parancsért. Az utasítást végrehajtottam. Hogy a további parancs ne érjen váratlanul és az embereimet is megfelelően tudjam  irányítani, déltájban szökkelve, kúszva  meglátogattam Juhász harcálláspontját. Láttam a maroknyi SS hiábavaló erőlködését az állás visszafoglalására. Felderítettem a terepet, megállapítottam, hogy az Orosznak itt kiváló mesterlövészei voltak. Keitelnél jelentkezve előadta tervét. Törjek be Juhász állásán keresztül előre. Ezen időben a széleken mindkét oldalon egy-egy német rohamjárőr be fog törni az Orosz állásokba. Mennyire törjek előre? Kérdeztem. -Hát legalább 50 méterre volt a  válasza. Ha előretörök akkor elfoglalom a védőállást- mondtam. Visszatérve óvatos előrenyomulásra adtam parancsot azzal, hogy az oroszokat meglepetésben kell részesíteni. Tisztában voltam azzal, hogy az eredeti állást muszáj visszafoglalni, mert a jelenlegi nem alkalmas egy  újabb éjszakai támadás esetén a védelemre. A begyülekezés észrevétlen sikerült, de több mint egy órát vett igénybe, az oroszok nem vettek észre, mert aknatűzzel szétvertek volna bennünket. Közben Keitel kérdezte, hogy hol vagyok idő van mert Ő még világosban akar támadni. Én viszont elhatároztam, hogy megvárom a sötétséget és akkor támadok. Így is lett. Már alkonyat volt amikor elmentem a Német gépágyúhoz. Mondtam, hogy fényjelzővel lőjenek. Megadtam az irányt. Ék alakban törünk be. Egy pontra összpontosítjuk mi is a széleken elhelyezett két két géppuskánk tüzét fényjelző lövéssel Juhász főhadnagy pedig az embereivel követ bennünket. A szembeni Orosz gyalogság túlereje és az aknavetőik száma és tűzereje miatt a helyzetet válságosnak ítéltem. Elhatároztam, a támadást személyesen vezetem. A sötétség beálltával támadtunk. A ruszkikat teljes meglepetés érte. Egy gépágyú, négy fényjelzős géppuska 110 üvöltő, ordító ejtőernyős csípőből tüzelő géppisztolyokkal. Alig bírtuk szusszal. Az aknavetőink pedig elöttünk verették a terepet. Ez elég volt. Mielőtt gránátdobó távolságra értünk  hanyatt homlok megfutottak. Elhányva minden felszerelést fegyvert – futottak. Az állást elfoglaltuk, de a Juhász századnak nyoma sem volt. Kiderült, mikor mi már kiugrottunk az árokból, igen erős aknatüzet kaptak ami Juhászékat az árokba szorította. Az SS rohamjárőrök sem voltak sehol sem. Ugyanúgy jártak mint Juhászék. Igen meglepődtem, mikor megállapítottam – nincs halottunk és sérültünk is csak négy. Ebből egy saroklövéses – valószínűleg saját. A sikerhez hozzájárult, hogy a szélen egyetlen magyar katona rohamozott F.Tóth János arany Vitézségi érmes őrmester saját kezdeményezésére sebesülten rohammal betört az állásokba és kézigránátokkal mintegy 50 méteren egyedül megfutamította az ellenséget. Ellentámadásra vártam elrendeztem az embereket. Be is következett.  Vérszegény huri hurit követően megindultak de géppuskáink rövid tüzelés után fényjelzős lövedékekkel megállították, futásra késztették az ellenséget. Keitel várt rám. Jelentettem, hogy az állásokat visszafoglaltuk és az ellentámadást visszavertük. „Alles in Ordnung!” Megölelt, majd kezet rázott azzal: Danke schön, danke schön! Kamerad! Furcsán esett ez az érzelmi kitörés egy hosszú, szikár tipikus porosz tiszttől. Később éjjel az Orosz megint megkísérelte az éjszakai támadást. De valahonnan 24 löveg érkezett, és már távolról szétverették a páncélosokat és a gyalogság nagy részét. Mi is támadtunk, így a hajnal kb 4 km-el a visszafoglalt állások előtt talált bennünket. Ezeket a mondatokat Kovács Ferenc főhadnagy jegyezte.  Furcsának találtuk és a napi jelentéseinkben rögzítettük is, hogy minden alkalommal amikor foglyokat ejtettünk, az emberek más más ezredekből voltak. Tehát alkalmanként más lépcsőket, pihent embereket vetettek be. Pokorny november 4.-i napiparancsában megdícsérte Kovács Ferencet és embereit, kiemelve F.Tóth János Őrmestert és Molnár Károly Honvédet az ejtőernyős zászlóalj páncéltörő századának katonáját aki miután ágyúkezelő bajtársai elestek, vagy megsebesültek még órákig tüzelt. Egész addig amíg a támadást vissza nem verték. A nap folyamán egyedül öt szovjet T34-es tankot lőtt ki. Ebben a napi parancsban adta  át Pokorni a védelmi vonal első ejtőernyős zászlóalj feletti parancsnoki tisztet Vitéz Tassonyi Edömér századosnak, aki ezzel valamennyi ejtőernyős egység parancsnoka lett. Az egész védelem magyar parancsnoka pedig Lajtos Árpád akit időközben Őrnaggyá neveztek ki.. 4.-én reggel a felderítők jelentették, hogy a Soroksári úton harckocsitámadás előkészülete zajlik. A parancsnok motorkerékpáron kisietett és 34 harckocsit számolt meg, de a takarások miatt több is lehetett. A kísérő gyalogság az út két oldalán 4- 600 méterig ásta be magát Kukoricások voltak így szinte semmit sem lehetett látni. Páncélököllel egy T34-est kilőttek az út egyik oldalán, egy más típusút pedig a másik oldalon. Ekkor a támadást beszüntették. November 5.-én még voltak a körzetben éjjeli támadások, de ezeket minden nehézség nélkül az ejtőernyősök visszaverték. Az Oroszok ekkor a jobbszárnyra helyezték át a támadások súlypontját. Két ízben is betörtek az utász század vonalában nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy az egész jobbszárnyat bekerítse. Mindkét kísérletet a Platthy század a tartalékaival visszavetette. Nyilvánvalóvá lett, az Orosz most itt erőlteti a támadást. Az első négy nap eltelte után egyébként a front észrevehetően lecsendesedett, eltekintve a nappali folyamatos ágyú és aknatűztől. 8.-án Keitel parancsnok magához hívatta Lajtos Árpád Őrnagyot. Arra kérte, hogy csatlakozzon a tartalékkal a Dunaharaszti védelemhez .Lajtos a tartalék átcsoportosítását megtagadta azzal, hogy a tartalék már vezénylésben van, hogy a Soroksári támadásokat feltartsák. Így a Platthy századra és közvetlen tartalékára kell hogy háruljon a védelem. Nap közben rövid jelentés érkezett telefonon Lajtoshoz, hogy Platthy megsebesült, Azonnal motorkerékpárra ült és Dunaharasztira indult. Ugyanezt tette Pokorny is. Mikor odaért Lajtos a helyszínre látta, hogy Platthy súlyos tüdőlövést kapott, hordágyon feküdt és jelentették, hogy két halottat és két sebesültet veszítettek. Pokorni a helyszínre érve azonnal csatlakozott egy 37 fős támadó szakaszhoz ami a német balszárnyon haladt előre Közöttük és a németek között hatalmas hézag volt tehát ők inkább lekötő szerepet játszottak. Az Orosz támadást a német szakaszon hatalmas tüzérségi előkészítés előzte meg., olyan amilyet az ejtőernyősök még soha nem láttak. A Nimród sikeresen támogatta biztos távolságból a szakasz támadását. Egy golyószórós és két géppuska fészket kiemeltek és az oroszokat közösen megfutamították. Az ellenséges tűz azonban olyan erős volt, hogy a német ellentámadás elakadt a szakasz és a Nimród is erős aknatűzbe került. Pokorny számos szilánkot kapott, a bal szemére azonnal megvakult. Nem hagyta el sérülései ellenére a tűzvonalat, hanem Maga fejezte be a vállalkozást addig maradt a helyszínen amíg a szakaszt biztonságba nem tudta, helyreállítva az összeköttetést a németekkel és kioktatta helyettesét a teendőkről. Ekkor a Nimród a tűztámogatást abbahagyta, Pokorny-val és három  másik sebesülttel együtt kórházba távozott. Többé senki sem látta a rohhamlöveget. Valószínűen Budapest ostroma során kilőtték és kiégett..Az Oroszok ellentámadása nem maradt el. Ekkor történt a század legnagyobb vesztesége. 10-en elestek és 17-en megsebesültek, mert nem sikerült pótolni a Nimród tűztámogatását. Az Oroszokat azért megállították és visszaverték, de az elfoglalt területet fel kellett adni. Ezután a szovjetek minkét körzetben éjjel támadtak, de közelharcra nem került sor. Még éjszaka az oroszok az állásuk előtt kb. 50 méterre harasztinál egy golyószórót helyeztek el három emberrel, de három ejtőernyős kézigránátokkal  megsemmisítette őket. A golyószórót és lőszereit elhozták.

A további hét nap viszonylag csendes volt, bár folyamatosan tüzérségi párbaj folyt.  8.-án éjjel érkeztek és 9.-én próbálták ki őket, kerekeken érkezett 50 db Szálasi röppentyű Harasztiba. A felderítés szerint egy tanyán erős harckocsi gyülekezés kezdődött. Oda lőtték ki a hatcsövű fegyverből a hatalmas bunkóhoz hasonló reaktív lövedékeket. Minden várakozást felülmúlt az eredmény. Az egész tanya és a mező másodlagos robbanásokkal lángban állt. Nem sikerült adatot találni, hány páncélos égett ki. Még a szovjet írott jelentésekből is hiányoznak ezek az adatok. Becslés szerint kb 250-300 tankot vontak ott össze. Mindenesetre a felderítők jelentése szerint a maradék páncélosokat és a gyalogság nagy részét a Szovjetek hátravonták. Helyette nehéztűzérség és friss erők érkeztek. A jelentések szerint mély fedezékeket kezdtek ásni. A felderítés szerint a frontra érkező újabb gárda hadtesteket az északkeleti arcvonal felé irányítják

Keitel 9.-én este magához hívatta a tiszteket. Közölte, minden valószínűség szerint ennek az ütközetnek itt vége. Felváltanak bennünket. És a parancs szerint észak -keletre vezényelnek  minket,  ahol tovább erőlteti a Ruszki a támadást. Így is történt. November 11.-én Isaszegre szállították feltöltéssel a Szent Lászlósokat. Ez azonban már egy másik előadás története lesz. Adós vagyok még a veszteségekkel.

Sebesültek:Magyar oldalon. A védők 40%-a., azaz 2 400 katona.

Magyar részről: Dunaharasztiban hősi halált halt 2 tiszt /Platthy Győző százados a Zirci kórházban belehalt sérüléseibe/  Sebestyén Béla főhadnagy, Bányász Ferenc őrmester, Garami Imre őrvezető, Bella Sándor honvéd, Forgács György honvéd, Szücs Árpád szakaszvezető,  Dráun Lajos tizedes, Nagy János Tizedes, Ludányi Pál őrvezető,  Haász János, Horkai József, Kálmán Tibor, Kiri János, Kóczián Antal, Balogh Gusztáv honvédek, Futó Ádám őrvezető. Eltüntek:Tóth István tizedes, Héderi György honvéd, Boda János Gujdás Sándor, Tarsoly Károly őrvezetők, Allaga Mihály, Balázs István, Bálint Lajos , Buzás Lajos, Deák Ferenc, Donka Mihály, Herák Péter, Körösi János, Novák Márton, Nyikita Virgil, Szabó Lajos, Széphegyi Géza, Vladár Imre honvédek.

Soroksáron hősi halált haltak: Farsang János honvéd, Izsó Miklós honvéd, Sárdinez Imre őrvezető, Földi Bálint honvéd, Pucsok János őrvezető, Mezel Sándor honvéd, Poda László honvéd, Földi Bálint honvéd, Pacskó Sándor honvéd, Baricza János tizedes. Kalmár Károly szakaszvezető, Anerbach Rudolf tizedes, Tőzsér D István őrmester, Pál Péter honvéd, Barba István honvéd.

Eltüntek: Fehér László honvéd, Vágó István szakaszvezető, Kovács Endre őrvezető, Gombay Károly honvéd.

Összesen: 2 tiszt, 9 tisztes, 24 honvéd -.Dunaharasztiban,

                             8 tisztes,  9 honvéd. - Soroksáron

Összesen: 2 tiszt  17 tisztes és 33 honvéd.

Egyéb alakulatokból: 8 tisztes 23 honvéd. Fogságba egy személy sem esett.

Dunaharasztiban emlékművet emeltek a II. világháborúban elesett katonák és az 1956-os forradalomban elesettek emlékére. Az emlékműre a következő versrészletet vésték:

Anyánk árváink édes asszonyunk

ne sírjatok,hisz mi csak szunnyadunk,

porladhat testünk távol a hant alatt

a lelkünk itt van és mindig itt marad

Mert aki vívott bátor és derék

s az ősi földért adta életét,

az mindörökké él a fűben a fában

magyar rögökben, magyar napsugárban.

Gyula diák

                                                                       A verset Vitéz Somogyvári Gyula író és költő szerzette

Befejezésül meg kell említeni, hogy személyes hősiességükért a Fővárosi Közgyűlés 1 tisztnek és 5 honvédnek telket és háromszobás házat adományozott a Rózsadombon. 22-en kaptak ezüst vitézségi érmet és 9-en  kaptak másodosztályú vaskeresztet. A „ Bárdos” jelvényt, a Szent László hadosztály megkülönböztető jelvényét viselő katonákat pedig bárdos brigantiknak nevezték az orosz hangosbeszélők és Malinovszkíj  napiparancsa szerint később nem ejthették őket hadifogságba. 

 Szovjet részről: csak becsült adatokat találtam!  Le sem írták hivatalosan a veszteségeket.

 Sebesült: 32 000 katona  /Szovjet hadikórházi adat./

 halott: 12 000 katona /Szovjet forrás szerint/

 A 2. és a 4. gárdahadtesteket pedig az ütközet után nem töltötték fel. Hivatalosan elhasználódtak. A katonákat pedig más egységekbe osztották kiegészítésül.           

Források: Dr. Farkas Jenő   A Szent László Hadosztály Katonái Írták

                 Szepesvári Béla: A Szent Lászlóval Mindhalálig

                 Szabadhegyi István Naplója

                 Pokorny László Őrnagy katonai naplója

                 Zsukov, Malinovszkij Marsallok és még 34 tábornok   A II. Világháború története 11                                                                                                                kötetben

  2014 január 15.                    Vitéz  Marosvári Imre

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés