Jeles napok, ünnepi szokások

A tavaszi jeles napok közül Gergely napja az első. A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban I. (Nagy) Szent Gergely pápa (590-604) tiszteletére, és neves elődjét, iskolák alapítóját, a gregorián éneklés megteremtőjét az iskolák patrónusává tette. A II. Vatikáni Zsinat óta az Egyház szeptember 3-án emlékezik meg Nagy Szent Gergely pápáról, Gergely napi népszokásaink azonban március 12-hez fűződnek.
A gergelyjárás eredete a középkorra vezethető vissza, amikor a szegény tanulók az iskolák védőszentjének ünnepén kéregettek, mendikáltak. A diákok életének szükségszerű velejárója volt, hogy kéregetéssel teremtsék meg tanulásuk anyagi alapjait. A XVI. század második felében általános szokássá vált, hogy a tanulók nemcsak maguk, hanem tanítóik számára is gyűjtöttek adományt. A XVII. század közepétől az adománygyűjtés – amit sok esetben a tanító díjlevelében rögzítettek – az új tanulók iskolába hívogatásával bővült. A reformáció után alakuló protestáns iskolákban a tanulókat a tanítók toborozták, mert a kötelező iskolábajárást csak a XIX. század végén vezették be.
A gergelyjárásban szereplők a katonai toborzás mintájára különféle rangokat viseltek és Szent György vitézeinek nevezték magukat. Ünnepélyes öltözetük jellemző darabjai voltak a papírból készült csúcsos süveg, a katonacsákó szalagokkal és a fakard. Kosarat, nyársat, zsákot vittek magukkal az adományok számára. Verseket mondtak, amelyek az istenfélő életre buzdítottak; bemutatták az iskola életét, számot adtak a tanult ismeretekről, iskolába hívogattak és adományt gyűjtöttek.
A gergelyjárás szövege többnyire öt elemből állott. Először az előjáró vitéz engedélyt kért a bebocsátásra: „Szent Gergely vitézei vagyunk. Társaink, kik künn vannak, engem bíztak meg, hogy engedelmet kérjek kegyelmetektől énekünk elmondására, hallgassanak meg kegyelmetek bennünket, hisz nemcsak az imádság, hanem az ének által is a Mindenható Isten dicsértetik.” Ezt követte egy hosszú ének, amelynek első versszaka így hangzott:

Szent Gergely doktornak, / Híres tanítónknak / Az ő napján / Régi szokás szerint / Menjünk Isten szerint / Iskolába.

Ezután a szereplők bemutatkoztak. Negyedik elem volt az adománykérő ének, végül búcsúzáskor áldást kértek a ház népére, és énekszóval köszönték meg az adományokat:

Köszönjük ezerszer, / Százszor meg ezerszer / Ajándéktok / Áldja meg az Isten, / Szívünkből kívánjuk, / Szép házatok! // Az Isten áldása, / És szent áldomása / Házatokon / Maradjon mindvégig, / Világ végeztéig, / Jószágtokon!

Sándor napja, március 18-a kedvelt névünnep. Ezen a napon a Baranya megyei Kopácson az alábbi rigmusokat mondták:

Engedje az Isten, hogy sok Sándor napját / megérjünk erőben, egészségben.

Vagy:

Isten éltessen sokáig, / Míg a füled nem ér a bokáig.

Az egész magyar nyelvterületen közismert időjárási regula:

Sándor, József, Benedek, / Zsákban hoznak meleget!

József napja, március 19-e, a gyermek Jézus nevelő apjának ünnepe ugyancsak kedvelt névünnep. A három jeles nap – Sándor, József és Benedek napja – közül szokásokban és hiedelmekben leggazdagabb József napja. A hagyomány szerint ezen a napon megszólalnak a madarak, mert „Szent József kiosztotta nekik a sípot”. József napja a méhek kieresztésének is ideje. Algyőn (Csongrád vm.) a gazda a következő szavak kíséretében engedte ki a méheket:
Atya, Fiú, Szentlélek Isten nevében induljatok, / rakodjatok, mindön mézet behordjatok!
Ezen a napon érkeznek a fecskék, s ilyenkor mondogatják a gyermekek: Fecskét látok, szeplőt hányok.
Benedek napja, március 21-e a bencés rendet alapító Szent Benedek ünnepe. Benedek napján XX. század eleji göcseji adatok szerint zsírt és fokhagymát szenteltek, amelynek azután gyógyító erőt tulajdonítottak. Topolyán (Bács-Bodrog vm.) a három jeles nap együttes megfigyeléséből vontak le következtetést: ha ezekben a napokban kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyár várható, ha nem süt ki, akkor hosszú, lucskos őszre lehet számítani.
Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, március 25-e, Jézus Szentlélektől való fogantatásának a napja. Innen van az a szokás, hogy ezt a napot a fák oltására, szemzésére tartják alkalmasnak. Gyimesben úgy hitték, ha ezen a napon rossz idő van, akkor rossz tavasz várható.
A nagyböjt Jézus 40 napos böjtölésének emléke, a húsvéti előkészület ideje. A negyvennapos böjt a VII. századtól vált szokássá. Hamvazószerdától húsvétvasárnapig tart. A hamvazkodás mint egyházi szertartás a XII. századtól vált általánossá. A pap az elmúlt évi szentelt barka hamujával keresztet rajzol a hívek homlokára és közben ezeket a szavakat mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel”.
Böjti időben tilos volt a lakodalom, bálok, mindenféle zenés, hangos mulatság. Böjtben gyóntak, áldoztak, a haragosok igyekeztek kibékülni. A nagyböjti bűnbánati időben a lányok és menyecskék egyszerűbb, sötétebb színű ruhákat viseltek. Hívő katolikusok a nagyböjtben húst, zsíros ételeket nem ettek, olajjal, vajjal főztek. Volt, aki napjában csak egyszer evett a nagyböjt egész ideje alatt, ezt nevezték negyvenelésnek. Az Egyház az 1920-as években már csak a hamvazószerdát, a pénteki napokat és a nagypéntektől a nagyszombat délig terjedő időt írta elő szigorú böjtnek, amikor csak egyszer lehetett jóllakni, és nem volt szabad húsfélét fogyasztani. A II. Vatikáni Zsinat óta a böjti fegyelem tovább enyhült.
A parasztifjúság körében a böjti időben jellegzetes, visszafogottabb szokások és játékok alakultak ki, amelyeket elsősorban a böjti vasárnapokon gyakoroltak. A legismertebb böjti leányjáték a leánykörtánc, a karikázás volt. A böjti leányjátékok közé tartozott a kanyargós vonulás és a kapus játék. 

FORRÁSOK:
Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások. Planétás Kiadó, 1997.
Bálint Sándor: A parasztélet rendje. In: A magyar nép., Singer és Wolfner, 1943.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés