RÁKOSMENTE BARANTA

AJÁNLOM AZ OLDALT

Tartalom

Menü

Bejelentkezés

Elfelejtettem a jelszót

társoldalak

MHSE Adószám 1%

18167632-1-42

Eseményeink

2024. Október

idő

mi mennyi?

Indulás: 2007-08-30

FŐOLDAL

FŐOLDAL : Dalok a tűz körül

Dalok a tűz körül

2011.12.02. 15:38

Dalszöveg válogatás a Fénylánchoz, és persze máshova is.

Te hány népdalt tudsz elénekelni a barátaiddal?

Egy kis segítség.

//mhsebaranta.gportal.hu/gindex.php?pg=29735807

Ha ide kattintasz, meg is hallgathatod nagyrészüket!

Szurdokpüspöki palóc Himnusz

Isten áldja meg a magyart, tartson neve míg a föld tart,

Paradicsom hazájában, éljen örök boldogságban,

Éljen örök boldogságban.

Töltse békével napjait, egyezve lássa fiait

Tatár, török más ellenség, minket meg ne rendíthessék

Minket meg ne rendíthessék.

Isten áldja meg a magyart, tartson neve, míg a föld tart,

Isten áldjon meg bennünket, minden igaz magyar embert,

Minden igaz magyar embert.

MAGYAROK ISTENE...

magyarok istene tekints e szép népre

kik hozzád sóhajtunk e siralomvölgybe'

szüntesd meg a nagy vérontást a testvéri viszálykodást

derítsd e szép népre békesség hajnalát

sírva és zokogva kérjük fölségedet

vond vissza népedtől büntető kezedet

áldd meg szegény magyarokat felejtsék el balsorsukat

urunk jézus krisztus mutass nekünk utat

Ó, én édes jó Istenem,
Oltalmazóm, segedelmem,
Vándorlásban reménységem,
Ínségemben légy kenyerem.
Vándor fecske sebes szárnyát,
Vándorlegény vándorbotját,
Vándor székely reménységét,
Jézus, áldd meg Erdély földjét.
Vándor fecske hazatalál,
Édesanyja fészkére száll,
Hazajöttünk, megáldott a
Csíksomlyói Szűz Mária.

Boldog Asszony anyánk,
Régi nagy patrónánk,
Nagy ínségben lévén
Így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Nyisd fel az egeket
Sok kiáltásunkra,
Anyai palástod
Fordítsd oltalmunkra!
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Kegyes szemeiddel
Tekintsd meg népedet,
Segéld meg áldásra
Magyar nemzetedet!
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

MAGYARORSZÁG...

magyarország az én hazám

itt nevelt fel apám anyám

itt ringattak a bölcsőben

e szép honnak szent ölében

azért oly szép ez a világ

mer' a szíve magyarország

nincs is több ily áldott hona

ez a földnek minden java

hányszor voltunk megtámadva

hányszor voltunk leigázva

most is borús a hon ege

talán van egy esztendeje

A csitári hegyek alatt régen leesett a hó.
Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló.
Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?
Így hát kedves kisangyalom, nem lehetek a tied.

Amott látok az ég alatt egy madarat repülni,
De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni,
Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet.

Amoda le van egy erdő, jajj de nagyon messze van,
közepében, közepében két rozmaring bokor van,
egyik hajlik vállamra, másik a babáméra
így hát kedves kisangyalom tiéd leszek valaha

Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok.
A szegénylegénynek útat mutassatok.
Mutassatok utat a szegénylegénynek.
Nem találja házát a szeretőjének.

Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom,
nem söpör már téged az én gyönge karom.
Volt nékem is tavasz, akácvirágzás is...
söpörtem eleget, söpörjön már más is!

Erdõ mellett estvéledtem,
subám fejem alá tettem,
Összetettem két kezemet,
Úgy kértem jó Istenemet.
Én Istenem adjál szállást,

Már meguntam a járkálást,
A járkálást, a bujdosást,
Az idegen földön lakást.

Adjon Isten jó éjszakát,
küldje hozzám Szent Angyalát,
bátorítsa szívünk álmát,
Adjon Isten jó éjszakát,
Adjon Isten jó éjszakát!

Erdő erdő erdő, Marosszéki kerek erdő
Madár lakik abban, madár lakik tizenkettő
Cukrot adnék annak a madárnak
Dalolja ki nevét a babámnak
Csárdás kisangyalom,
Érted fáj a szívem nagyon

Búza, búza, búza, de szép tábla búza
Annak közepébe' kinyílott a rózsa
Tüskés annak minden ága,
Nem állja a madár lába,
Kedves kisangyalom,
Katonahíredet kallom

Által mennék én a Tiszán
ladikon, ladikon, de ladikon.
Ott lakik a, ott lakik a galambom,
ott lakik a galambom.

Ott lakik a városban,
a harmadik utcában,
piros rózsa, kék nefelejcs, ibolya
nyílik az ablakában.

Által mennék én a Tiszán
nem merek, nem merek, de nem merek.
Attól félek, hogy a Tiszába esek,
hogy a Tiszába esek.

Lovam hátán seje-haj,
félre fordult a nyereg,
a Tiszának habjai közt elveszek,
a babámé nem leszek.

Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele.
Két szegénylegény szántani menne, de nincsen kenyere.

Van vereshagyma a tarisznyába', keserű magába',
Szolgalegénynek, hej, a szegénynek de kevés vacsora.

Zörög a kocsi, pattog a Jancsi, talán értem jönnek,
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám, de hamar elvisznek.

Kocsira ládám, hegyibe párnám, magam is felülök,
Jaj, apám, anyám, kedves szülődajkám de hamar elvisznek.

Huncut a gazda, nem néz a napra, csak a szép asszonyra,
Huncut a vendég, mert mindig innék, ha vóna', ha vóna'.

tavaszi szél (moldva)

tavasz szél vizet áraszt virágom virágom

minden madár társat választ, virágom virágom

hát én immár kit válasszak, virágom virágom

te ingemet s én tégedet, virágom virágom

én es árva te es árva, virágom virágom

hulljunk egymás árnyékába, virágom virágom

jó szeretni de titkosan, virágom virágom

nem mindétig világoson, virágom virágom

aki világoson szeret, virágom virágom

azt megszólják az emberek, virágom virágom

Béreslegény, jól megrakd a szekered,
Sarjótüske böködi a tenyered,
Mennél jobban böködi a tenyered
Annál jobban rakd meg a szekeredet.

Béreslegény mezítláb ment szántani,
Otthon hagyta a csizmáját patkolni,
Kilenc kovács nem merte elvállalni,
Egy se tudott rózsáspatkót csinálni

Túl a vízen egy kosár, abban lakik egy madár,
Túl a vízen egy kosár, abban lakik egy madár,
Abban lakik egy madár, kiért szívem holtig fáj,
Abban lakik egy madár, kiért szívem holtig fáj.

: Várj madárkám, várj, várj, várj, este hozzád megyek már,:
: Megvizsgálom szívedet s véle szeretetedet.:

: Túl a vízen zörgõs malom, ott õröl az én galambom,:
: Ott egyebet nem õrölnek, csak bút, bánatot eleget.:

: Nékem is van egy bánatom, oda viszem lejáratom.:
: Egy szem búza kettõ rozs felöntöttem járja most.:

: Én Istenem, Teremtõm, de beteg a szeretõm,:
: Én Istenem gyógyítsd meg, harmadnapra fullaszd meg.:

Még azt mondják nem illik a tánc a magyarnak,
Nem, ha néki cipellõt, bõ nadrágot varnak,
De sarkantyús csizmának, kócsagtollas fõnek,
Illik gyöngyös pártának, magyar fõkötõnek.

Az én ingem lengyel gyolcs, csakhogy rojtja nincsen,
Az én csizmám karmazsin, csakhogy talpa nincsen,
Azért varrták a csizmát, hogy táncoljunk benne,
Ha rongyos is foltos is, illik a tánc benne.

Erdő, erdő de magos a teteje.
Jaj, de régen lehullott a levele.
Jaj, de régen lehullott a levele,
Árva madár párját keresi benne.

Búza közé szállt a dalos pacsirta,
Mert odafenn a szemeit kisírta.
Búzavirág, búzakalász árnyában
Rágondol a régi, első párjára.

Elindultam szép hazámból,
Híres kis Magyarországból.
Visszanéztem félutamból,
Szememből a könny kicsordult.

Bú ebédem, bú vacsorám,
Boldogtalan minden órám.
Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget.

Én Istenem, rendelj szállást,
Mert meguntam a bujdosást,
Idegen földön a lakást,
Éjjel-nappal a sok sírást.

Indulj el egy úton
Én is egy másikon
Hol egy mást találjunk
Egymáshoz se szóljunk

Aki minket meglát
Mit fog az mondani
Azt fogja gondolni
Hogy idegenek vagyunk.

Idegenek vagyunk
Szeretetet tartunk
Ahol össze gyűlünk
Ketten szeretkezünk

Az bajom van véled
Sír a szívem érted
Sír a szívem érted
Majd meghalok érted.

Kis kece lányom fehérben vagyon,
Fehér a rózsa kezében vagyon
Mondom mondom fordulj ide mátkám asszony

Szellő zúg távol alszik a tábor,
Alszik a tábor csak a tűz lángol.
Rakd meg rakd meg magyar testvér azt a tűzet
Isten tudja mikor látunk megint ilyet.

Szellőzúgásnak fárad a hangja,
Kis falucskának szól a harangja
Hallga hallga szól a harang bim-bam bim - bam
Lelkünk mélyén kél rá vízhang bim-bam bim-bam.

Megyen már a hajnalcsillag lefelé,
Az én kedves galambom most megyen hazafelé,
Lábán van a csizmája, lakkos szárú kis csizma,
Rásütött a hajnalcsillag sugára.

Amerre mégy, édes rózsám, kívánom,
Hogy előtted a rét is tiszta rózsává váljon.
A zöld fu is előtted édes almát teremjen,
A te szíved holtig el ne felejtsen.

Az árgyélus kismadár nem száll minden ágra,
Én sem fekszem mindenkor az paplanos ágyba,
Szállj el, szállj el, szőke galambocska,
Szánj meg, bánj meg, szőke galambocska.

Az én vetett nyoszolyám csak egy marék szalma,
Az én kedves vacsorám csak egy piros alma.
Szállj el, szállj el, szőke galambocska,
Szánj meg, bánj meg, szőke galambocska.

Táltos énekek

Ahol földre ér az ég

Hogyha oda mehetnék
Ahol földre ér az ég
Keresnék egy
nagy-nagy sziklát
S tetejére leülnék

Nyújtózkodnék egy nagyot
Örülnék, hogy ott vagyok
És kezemmel
ölbe vennék
Minden egyes csillagot

Hogyha oda mehetnék
Ahol földre ér az ég
Lábaimat
jól megvetném
S fenyõfává változnék

Nõnék, nõnék magasra
Szálasodnék szálasra
Sok szép ágam
mindenkinek
Menedéket nyújtana

Hogyha oda mehetnék
Ahol földre ér az ég
Odavezetõ
út szélén
Nagy máglyákat gyújtanék

Minél többen jöjjenek
Egymás köré gyûljenek
Igaz dallal
igaz tánccal
Életnek örüljenek

Hogyha oda mehetnék
Ahol földre ér az ég
Nem törõdnék
búval, bajjal
Nevetnék, csak nevetnék

Nem törõdnék
búval, bajjal
Nevetnék, csak nevetnék