Valaha az utakat mindenfelé gyümölcsfák szegélyezték, pedig akkor még kevesebben is voltunk, a lakosság nagy része kertes házban élt, a kertekben pedig nem dísznövények voltak, hanem veteményesek és gyümölcsfák.
Ínséges időben – amikor a gabonát és az állatállományt elvitte valamilyen sorscsapás, például háború vagy elnyomó rendszer - a gyümölcs menthette meg az éhhaláltól és a hiánybetegségektől a lakosságot. Soha nem voltunk még ilyen kiszolgálatottak az önellátás és az élelemtárolás terén, mint manapság, így joggal várhatnánk, hogy az emberek ösztönösen ültessenek tele gyümölcsfákkal minden kihasználatlan területet, amíg nem késő. Ne várjunk másokra! Szervezzünk önkéntes gyümölcsfa-ültetési mozgalmat lakóhelyünk környékén!
Az ültetésnél a következőkre figyeljünk:
- Fel kell mérni, hány kilométernyi kis forgalmú út van a település környékén.
- Fel kell venni a kapcsolatot az út kezelőjével. A legapróbb gyakorlati részletekbe menően meg kell beszélni vele a telepítés menetét, nehogy bármi olyan hibát vétsünk, ami az utak rendeltetésszerű használatát akadályozza, vagy a kezelését nehezíti (pl. nehogy túl közel ültessük az út széléhez a fákat).
- Fel kell mérni a helyben mozgósítható önkéntesek számát, a rendelkezésre álló szaporítóanyag mennyiségét, a telepítéshez szükséges munkaórák számát és az eszközigényt.
- A telepítést minél hamarabb el kell kezdeni, lehetőség szerint még februárban (jégbontó havában).
- A szabadgyökerű facsemetéket az ültetés pillanatáig úgy kell tárolni, hogy a gyökerük ki ne száradjon.
- A rendelkezésünkre álló szaporítóanyag túlnyomó többsége sajnos nem az ellenálló, hagyományos fajták közül kerül ki, hanem a mai szokványos kínálatból. Ezeket a fajtákat gomba-, rovar és atkaölőszerrel kezelt környezetben nemesítették ki, így várható, hogy egy részük rosszul fog teremni, vagy ki is fog pusztulni az utak mentén. Hogy ez ne okozzon hosszú távon gondot, a csemeték közötti szakaszokat gyümölcsmagokkal vessük be. A helyben kelt magoncok várhatóan hosszabb életűek, és a betegségekkel szemben ellenállóbbak, mint az ültetett oltványok. Az oltványok és a helyben kelt magoncok együttes telepítésével tehát összeegyeztethetőek lesznek a rövid távú és a hosszú távú célok.
- Habár többen ódzkodnak az akáctól, lévén, hogy nem őshonos, én mégis arra bíztatok mindenkit, hogy a betelepített útszakasz negyedén-ötödén legyenek rövid akácos szakaszok. Hogy miért? Jó mézelő, jó tűzifa, jó szerszámfa, de kerítésoszlopnak és karónak is kiváló, hisz nehezen korhad. A fő indokom azonban egész más: az alkalom szülte „megélhetési” fatolvajok inkább az akácot viszik majd, nem a gyümölcsfát, ugyanis az akácot könnyű hasogatni, ráadásul nyersen is ég. Kipusztulni pedig nem szokott attól, ha kivágják, mert könnyen képez tő- és gyökérsarjakat.
- szervezőkét, akik tárgyalnak az út kezelőjével, beszerzik a szükséges engedélyeket és megszervezik magát a munkát
- faiskolásokét, akik biztosítják az oltványokat
- ültetőkét, akik hoznak ásót, magvakat és a dolgos kezüket
A jelentkezéseket Tóth Ferenc várja a toth.ferenc@mkk.szie.hu email címen.