A hétköznapokban a kisgyermek életében szinte egyszerre jelent meg a játék és a munka. Hiszen a játék a munkához való képességek elsajátítását is jelentette.

A falusi gyereknek mindig dolgoznia is kellett a képességéhez mérten.

Libát, tehenet őrizni, nyúlast ganajozni. Kukoricát darálni, gyümölcsöt szedni.

Én ezt megéltem, volt egyfajta irígység a városi élet után, ahol csak bemegy a gyárba és a munka után nincs semmi gondja, mehet szórakozni. És erre az állami propaganda is rájátszott. Ezért is volt nagy az elvándorlás a könnyebb élet, a nagyobb lehetőségek reményében. Az 50-es évektől tömegek áramlottak a városokba. Akár úgy hogy hajnalban keltek, fel a buszra, vonatra.

 Késő délután, este értek haza ott még elvégezték a háztájit,

 vagy albérletben, munkásszállón tengődtek, ingáztak.

És ha így egymáshoz tesszük a két életformát ki dolgozik többet?

Ki a boldogabb?

 Az gyermekek az ünnepeknek is aktív résztvevői voltak. Gondoljunk a gyermekek, ifjak karácsonyi, újévi köszöntésére, betlehemes játékukra, a Balázsolásra, Gergelyjárásra, vagy a pünkösdölésre. A szerepek eljátszásával, a szokásokban való aktív közreműködéssel a közösséghez való tartozásuk is szorosabbá és fontosabbá vált

A házaló, gyűjtő, köszöntő, felelgetős játékokra

Állatalakoskodó ló, kecske, gólya, medve játékokra

Ilyenkor  legtöbbször a beöltözött legények a lányokat, a nézőket riogatják

Vagy alkudoznak az állatra amely, meghal- feltámad.

Ismertek a farsangi téltemetés, a lakodalomi játékok. A lányság- legénység temetése - ezek már erotikusak, nemegyszer obszcénok voltak

Érdekes, hogy a régiek amennyivel szemérmesebbek, voltak viselkedésben, ruházatban, annál nyíltabbak voltak az elnevezésekben.

Minden falusi gyerek látta, hogyan búbolja a tyúkot a kakas,

Hogyan üzekedik a nyúl, hogyan hág a ló, és hogyan születik az új élet. Együtt élt a születéssel, a halállal.

A játékszereik is sok ötlettel és az előző generációktól tanultak átvételével szinte minden körülöttük felelhető alapanyagból készültek.

Amilyen a társadalom, olyan a játékai. Ma leginkább műanyag

Akkoriban ahhoz az élethez arra volt szükség.

A maihoz úgy tűnik nincs másra szükség, mint a számítógép ismeretére, a gombok nyomogatására.

Ami látjuk szükséges, de, hogy nem ad teljességet.

Az elkényelmesedett életformának, a mozgásszegény életmódnak már most is látszanak a hátrányai.

Tapasztalom, hogy milyen nehezen kezdenek el játszani

Rendezvényeken, foglalkozásokon, viszont már nehezebb bevonni mind a gyerekeket, mind a felnőtteket a táncba, játékba. Itt meghatározó a szülői hozzáállás. Az a legideálisabb, ha a szülő is részt vesz a játékban a gyerekkel együtt. Vagy ha vonakodik is a gyerek, ő beáll játszani, és a gyerek is látja, hogy ez egy jó dolog, és neki is megjön a bátorsága.

Vannak, akik csak küldik a gyereket: Na eredj játszani! de ő nem vesz részt benne, így a gyerek se megy. Sokakban sikerül legyőzni a belső gátlásaikat / kinevetnek, mit fognak majd szólni, öreg vagyok én már ehhez, stb/.

 Vannak, viszont olyanok, akik masszívan ellenállnak, akik gyerekesnek, hozzájuk nem illőnek tartják a játékot, ezért leszólják. Ezek úgy vettem észre, leginkább azokból kerülnek ki, akik nem értik meg az adott játék lényegét, vagy a játék menetét. A harmadik csoport pedig fizikailag nem tudná teljesíteni a játékkal járó mozgásokat, ezért nem vesz részt benne. Szomorú, de elég sokan tartoznak ide is.

Jól érzékelhető, hogy ma milyen nehezen kezdenek szöveget mondani a játékhoz. Sokan zavartnak, frusztráltnak érzik magukat, ha meg kell szólítani hangosan valakit, mondjuk az ellenfelet, vagy netán még egy kötött párbeszédnek is ki kellene alakulnia.

Többszöri játszás után ez az ódzkodás háttérbe szorul.

A játék még így zökkenőkkel is feloldódást jelent.

 Az énekes-táncos körjátékok mellett sokféle hagyományos sport- és ügyességi játékot ismertek a gyerekek.

A gyorsaságra, a hirtelen irányváltozásokra nagyon jók, a különféle fogócskák, testrész érintők:

Csalogató:

Fekete-fehér:

Kendő játék:

Szöveges- énekes

Hogy a kakas?:

Héja:

A figyelem fokozására, a készenléti állapot szinten tartására, a szerepcserélős, párválasztó játékok:

Kecske ment a kiskertbe

Hatan vannak a mi ludaink

Virtuskodó játékok:

A statikus erősítésre, egyensúly megtartásra, gyorsaságfejlesztésre a toló- húzó, viaskodó játékok. Itt rendkívüli fontosságú a résztvevők hozzászoktatása ahhoz, hogy test a testtel ütközik, hogy alkalomadtán neki kell támadni a másiknak vagy felkészülni arra, hogy nekünk ront valaki teljes erőből.  Ezt testileg, lelkileg el kell tudni viselni.

Kakasviadal:

Lovacskázás:

Adj király katonát

A dobó készség fejlesztésére, a figyelemre, az elmozdulásra, kitérésre, az eszközök, főleg a bot kezelésére, a kidobós labdajátékok, és az ügyességi hajítós játékok:

Kidobós:

Libás:

Csülközés:

méta

Nemzetes:

A csapatjátékok, sorversenyek

Tanítójátékok : emlékszünk e még  egy megérett a meggy…

Térérzékelő játék  tűz- víz

Nem szabad elhinni, hogy az óvodában nyelveket kell tanulniuk, hogy kakaó biztos számítógépekre van szükségük! Nem!!

Játékra van szükségük, mert az a mozgáskultúra, amit 6-7 éves korukig nem sajátítanak el, azt később már csak nagyon nehezen tudják készséggé fejleszteni

Jegyezzük meg, hogy nemcsak az iskolában lehet tanulni

Lehet iskolába járni akár húsz éven át is, úgy hogy közben semmi hasznosat nem tanulunk, és semmihez sem értünk.

Mennyi diplomást képeznek manapság, és milyen szakokon?

Miközben elkopnak, vagy külföldre mennek a szakmunkások.

Vagy itt van a cigányság egy jelentős része. Őket nem érdekli az iskola.

Mert ők tudnak valamit, amit mi még nem merünk végiggondolni sem.

Ők a túlélést tanulják, hogyan kell a szükségletet beszerezni. És ennek leginkább mi vagyunk a kárvallottjai.

Viszont ők már előnyben lesznek mikor mi is rádöbbenünk, hogy egyszer csak nincs áram, nincs melegvíz, nincs munkahely, nincs pénz. Üres lesz a Tesco, és életerős, a börtönökben harcedzett bandák fogják járni a vidéket élelemért.

Ez egy meglehetősen sötét jövőkép, de benne van a pakliban, abban a bizonyos játékban.

De térjünk vissza a mához.

Régen is voltak gyengébb képességűek, nehezen tanulók, de nem volt ennyi tanulási zavarral küzdő, mint manapság, vagy csak nem kapott ilyen hangsúlyt? Megtalálta  a helyét?

Manapság sokan rohangálnak a gyerekkel fűhöz- fához, mert a gyerek disz-ez, disz az, disz-amaz. Komoly pénzeket kifizetnek mindenféle személyiségfejlesztésre, pedig lehet hogy csak játszani kellett volna vagy kellene a gyerekkel.

Mert ezek a képességfejlesztők sem csinálnak tulajdonképpen mást, csak meghintik egy kis tudományos maszlaggal.

Higgyük el, hogy a  gyógyító szertartásoknak a látványos része a /hókusz-pókusz/  nem a betegnek, hanem a közönségnek szól

Nekünk a barantán keresztül , és mindenkinek a ki gyerekekkel foglalkozik „nagy szavak” lehetőségünk, de  egyben kötelességünk is van:  mintát adni a magyarságnak.

Minden egyes megnyilvánulásunkkal egy-egy kis ajtót nyithatunk ki, amelyeken újabb és újabb ismereteket szerezhetünk, és továbbíthatunk. Rá kell tudni ébreszteni a nemzetet, hogy mekkora kincs a magyar kultúra, és mennyi mindet eltakar az a köd, ami ránk telepedett, ami a szemüket jelenleg eltakarja.

Mennyire fontos a rendszeres mozgás iránti igény felkeltése, megszerettetése, az életmódba illesztésén keresztül, felkészítés a különleges helyzetekre. A hétköznapok tevékenységeinek megkönnyítésére, a testi - lelki egészség megőrzésére. Tudatosítása annak, hogy az ember alapvető lételeme a rendszeres mozgás, a szervezetünk karbantartása.

Az önmagunkra, egymásra figyelés, a közösség és a közösségben végzett értelmes tevékenység fontosságának felismerése.

A magyarság harci és kulturális kincseinek megismerése, megismertetése. A fegyverhasználatban való jártasság elsajátítása révén az önbizalom, az egészséges nemzeti öntudat kialakítása.

 Egy a hazáját, népét, kultúráját ismerő és szerető, azt megvédeni képes, és akaró majdani vezető réteg kinevelése.

Ültetni kell! Amíg nem késő.

 Fát, ennivalónak valót, tudást.

El kell ültetni a magokat, mielőtt megpenészedik, megdohosodik.

Szó szerint, és képletesen is!

Ez az a mag, amit meg kell találnunk, fel kell ismernünk, el kell sajátítanunk, be kell oltanunk vele az ifjú palántákat, gondozni, ápolni kell, hogy terebélyes fává nőhessen – azért, hogy a Világ Fájává válhasson. Azért, hogy a népi játékok, népdal, a néptánc, a viselet ne csak színpadi látványosság legyen, hogy a gyermekeink, unokáink ne idegen népek kultúráján nőjenek fel, hanem hogy emelt fővel büszkén élhessenek magyar módra, a magyar hazájukban.

WAS  ALBERT részlet

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend.
S nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak:
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés