A játék 

Barantáról

Hagyományos magyar harcművészet

 A legfontosabb belső tartalma a közösségek magyar modell szerinti megalkotása.

 Csak a közösség alkalmas a magyar kultúra elemeinek megtanulására a hagyományok megélésére, továbbadására, hogy szerves tudást birtokló személyiségek alakulhassanak ki.

Ezek együttes hatása tette lehetővé generációk sokaságának, hogy a kisfiúból felnőtt férfi, családapa legyen. A kislányból pedig felnőtt nő, családanya, aki tudja a helyét, és a feladatát is képes ellátni.

Ezt a tudást kell fellelni, elsajátítani, továbbadni. A mai kor lehetőségei közé illesztve élővé tenni. Ezt a tudást, és bölcsességet, amely az évezredek során csiszolódott.

Mik ezek a hagyományok?

Ének, zene, tánc, viselet, mese, játék, gazdálkodás, gyógyítás

A természethez való viszonyunk, a hitünk

Az egymás mellett élés, és nem az egymásból élés

Baranta több nyelven is

Rostás László templomépítő megfejtése a Baranta szóra Bar-an-ta /sumer/ BAR- Ragyogó belső fény....... AN- Ég (i)...... TA- Az ATYA teremtő akarata Baranta = RAGYOGÓ BELSŐ FÉNYŐ ÉGI ATYA TEREMTŐ AKARATA

Ez az embertípus, aki nem felélte, tönkretette a környezetét, hanem élhető világot hagyott az utódaira.

 És ez még ma is élhetőbb mint a „fejlett nyugaton”, ahová nekünk fel kellene zárkóznunk egyesek szerint. Már egy évezrede.

A MESE.

Képzeljük el, hogy élt egy nép a nagy erdő sűrűjében távol a világ zajától.

Tisztelték az eget, a földet, a napot, a holdat, a tiszta vizű forrásokat ,és az erdőt ami táplálta őket. Békében éltek a teremtett világgal. Énekelték saját ősi dalaikat, azt zenélték, táncolták, mesélték, amit még ükapáiktól tanultak.

Egy napon érkezett egy messziről jött idegen, aki csillogó- villogó üveggyöngyöket osztogatott, és azt mondta az ámuló, bámuló törzs tagjainak, hogy elavult a ti zenétek, táncotok, éneketek. Hallgassatok külföldről jött muzsikát, mert az hozza a szabadságot. Táncoljatok, énekeljetek dobozból jött muzsikára tangót, mambót, rock-and- rollt, mert ez fejlettebb, mint a ti szégyellni való zenétek!

A törzs tagjai csak ámultak, bámultak, és ártatlanul elhittek mindent a messziről jött embernek.

Az öregek érezték, hogy nem lesz ez így jó, de a fiatalok hamar rákaptak az új módira. Leszólták a népükért aggódó öregeket, mert a csillogó új világ elkápráztatta őket. Csakhamar bevezették a zenélő, beszélő dobozt, a rádiót, a tévét, ami idegen zenével, a törzstől idegen szellemmel árasztotta el őket.

Mosta át az agyukat, nap, mint nap.

Az idegen kultúra lassan, de biztosan szétszedte az ősi hagyományokat.

A törzs tagjait már nem az isteneik, hanem az idegenek törvényei vezérelték, így elidegenedtek egymástól is. Idegeneké lettek.

A pénz, az önzés lett gondolataik ura.

A törzs fiatal, tapasztalatlan tagjai anyanyelvi szinten szívták magukba az idegen kultúrát, és már a sajátjuknak tekintették.

 Elveszett a régi becsület, a tisztesség amit a régi időktől kezdve fontosnak tartottak. Oda lett. Elárulták a régit. Árulókká lettek. Elárulták magukat, és a csillogó csecse-becsékért elárulták a földjüket, az élőhelyüket, a népüket.

Elárulták egymást lelkiismeretlenül, mert a régi istenes életüket, a kölcsönös tiszteletet, felváltotta az önzés, a kivagyiság, a hazugság. Már nem volt saját zenéjük, táncuk, teremtő gondolatuk, énekes életük. Ők már nem ők voltak. Kivetkőzve az isteni harmóniából másokká, a másoké lettek.

A másság magával hozta a magányosságot.

Az idegenségtől idegesek lettek. Márpedig az aki ideges az izgul, aggódik, szorong, nyugtalankodik, mérgelődik, dühöng., tehát rosszat gondol. Rosszat gondolni, pedig rossz. Ennek a történetnek jó befejezést gondolni pedig jó, de hát ez rátok, reánk van bízva.

Ifjabb Csóri Sándor nyomán

Amikor a németföldről hazánkba érkezett magyarul sem tudó hittérítők hozták a „magasabb rendűt, a követendőt”,

 mint ahogy nemrég is lelkesen mentünk EU , ahol tárt karokkal vártak , hogy idehozhassák a szemetüket.

ahonnan csak azt vezették be, ami minket akadályoz, gátol.

Hogy mennyi ezermilliárdért pályázhatunk, csak azt nem közlik velünk, hogy ebből mennyit kapunk ténylegesen, és ez mibe került nekünk.

tehát idegenek mondták meg, és mondják meg ma is, hogy hogyan éljünk.

 Tűzzel- vassal irtották mindazt, amit nem ismertek, nem értettek.

 Vagy nagyon is?

Szertartási helyeket, fákat, forrásokat, köveket, életmódot, szokásokat pusztítottak.

Jöttek tehát abból az Európából, ahol ezer évvel ezelőtt csak a kolostorokban tudtak írni, miközben nálunk a pásztorok is tudták róni és olvasni a jeleket.

Egyik legrégibb rovásemlékünk a Tatárlakai agyagkorong 6500 éves.

Bevezették a latin 22 betűs latin ábc-ét, írást

A mi 38 hangunknak megfelelő rovásjelek használatát tiltották –irtották, 16 hangot nem tudtunk vele leírni.

Lepogányoztak bennünket, ősi hitünket.

A szótár szerint:

A „pogány” szó a latin paganus-ból származik, amely kezdetben „vidéken lakó”-t, falusit jelentett 

A paganus szó „nem-keresztény” jelentése azért alakulhatott ki, mert a kereszténység a vidékiek között lassabban terjedt el

A városi –falusi ellentét sem újkeletű

A pogány szó ezen kívül a szövegkörnyezettől függően jelenthet nem-zsidót, nem-keresztényt vagy nem-mohamedánt, illetve hitetlen vagy megkereszteletlen embert.

 „ Az újpogány vallások olyan vallások, amelyek

 a Föld és teremtményei tiszteletét hirdetik, ünneplik.”

Tehát mindenki pogány, és elítélendő, aki együtt tud, vagy akar élni a teremtett világgal!?

Mit mond a magyar? ANYAFÖLD, FÖLDANYA.

A magyar egy kifejező nyelv, a lényegre, az igazságra törekszik.

Mert a magyarnak az igazság a legfontosabb. Ha azt eltakarják előle, vagy nem mondhatja ki, akkor összezavarodik.

És mi ebben az állapotban kínlódunk már több száz esztendeje

Gondoljuk végig: a templomokban latinul miséztek, a hivatalos iratokat szerzetesek latinul írták. A királyi udvarban csehül, lengyelül, németül, taljánul, franciául beszéltek.

Tudjuk –e, hogy az 1200-as években Pest városában az egyik évben magyarul, a másikban németül bíráskodtak.

 Ilyen arányú volt már az elözönlésünk 200 év alatt

És, ha nem jön a tatár, akik leginkább a városlakókat pusztították, mert a földművesre nekik is szükségük volt. Enni nekik is kellett. Akkor ki tudja?!

Itt volt a török, egy három részre szakadt országban, aztán, és közben a habsburg pusztított mindent, ami magyar.

 Majd jött az orosz, és mi még ennek ellenére magyarul beszélünk.

Most meg az amerikai típusú életforma és a média agresszió fenyegeti létünket. A mai globalizáció elsősorban az életmódra és a mentális egészségre hat, ezért különösen a gyerekekre veszélyes.

 A zene az egy láthatatlan energia.   A zene  csak magyar nyelven zene.

                                               leegyszerűsítve

A zen filozófia a lélek harmóniája.       A zene a hangok harmóniája

Ha úgy hallgatunk zenét, hogy másokkal is hallatjuk akkor egy üzenetet küldünk a körülöttünk élőknek. Ugyanúgy, mint öltözetünkkel, alkotásainkkal.

Figyeljük meg milyen zenét sugároznak a rádióadók már több évtizede. Hány magyar dalt, netán népdalt hallunk napközben?

A tv-ről már nem is beszélve, amit teljesen elárasztott az amerikai mocsok

A globális verseny főleg a javak megszerzése körül mozog. A nevelést és a szeretetteljes együttléteket felváltotta az étellel, itallal, ruhával való ellátás szemlélete, amiben egyre több szülő feladatát kielégítve látja..

A családok alig vannak együtt, hiszen meg kell keresni a megélhetésre fordítandó összeget. A gyerekre hivatkozva dolgozik megállás nélkül, és közben legkevesebb energiája éppen a felnövekvő gyerekre jut A gyerekek elmagányosodnak, és idejük nagy részét a számítógép és a televíziók előtt töltik. A számítógép, a játékhelyettesítő játékok virtuális valósága, és a televízió képi világa uralja a gyerekek életét.

Pedig a gyermek egyik legerősebb ösztöne a mozgási vágy, amely majdnem egy időben jelentkezik lelkének legelső megnyilatkozásával.

 Mi még Gyerekkorunkban birkóztunk, öklelődtünk, kardoztunk, nyilaztunk, dobálóztunk, fára másztunk, fogócskáztunk, bújócskáztunk, rejtekhelyet építettünk, énekeltünk, táncoltunk. Tudtunk mondókákat, kiszámolókat, kitalálósokat.

Ezt még így felsorolni is hosszú, nekünk meg természetes volt

A játék egy nehezen meghatározható tevékenység. Különösen nehéz meghatározni, mikor a játékok érintkeznek, illetve összefonódnak rítusokkal, szertartásokkal, munkával, sporttal.

Játék az élet. Játszik a szinész, a zenész, a labdajátákos.

Játszik a lottózó-totózó, a kártyázó és egyéb szerencsejátékos

De játszanak a tőzsdén /a bróker akár veszít, akár nyer jutalékot kap/

 Vannak gazdasági, politikai, és Hatalmi játszmák. Trianon

És a háború is az. Az emberek életével játszanak egyesek.

Látjuk tág fogalom, de mi szűkítsük le csak a hagyományos, és azon belül is a népi játékokra, mert a falusi környezetben maradt meg leginkább, legtisztábban a hagyomány.

Játszani lehet egyedül, kis, vagy nagy csoportban.

Gyerekként, felnőttként. Csak önmagunknak, vagy mások szórakoztatására is.

Többféleképpen csoportosíthatjuk:

 - eszközös, vagy eszköztelen, fiús, lányos játékokra.

- életkor szerint: kis- nagy gyerekes, felnőttes játékokra.

- lakóhelyek szerint: falusi, város játékokra

A játék fogalma szinte a végtelenségig kitárulhat. A játékokat általában az jellemzi, hogy:

-         szabad akaraton alapulnak

-         nem produktív /szemben a munkával, ami gyakorlati kötelesség/

-         szertartásos / viszont nem rituálé, ami erkölcsi kötelesség/

-                      valóságszerű, de nem valóságos /A játékok a valóságos világ másolatai, azt eljátsszák megelevenítik , de annak törvényei nem kötelezőek rájuk/ 

Lássuk miért fontos számunkra a játék!

Zenetudományi Intézetben 15 000 játék leírása található

Dvd  Aranyalma

            4    -bujj, bujj, túrót ettem

6        -mit kapálsz báránykám, kinn a bárány

7        –zörög a kocsi, hajlik a meggyfa

Látjuk idős asszonyok hogy belefeledkeznek a játékba

komolyan veszik, mert ezt csak úgy lehet

örömet okoz, boldogsághormonok szabadulnak fel

szöveget kell megtanulni, elmondani

kérdezni - felelni kell, esetleg rögtönözni közben mindenki ránk figyel

ha nem sikerül, lehet újra próbálni.

Kezdjük az újszülöttel. Összevásárolunk a gyereknek mindenfélét, amiről azt gondoljuk boldog lesz tőle, közben elfeledkezünk néhány dologról, ami igazán fontos az egészséges fejlődéshez

 a ringás, /bölcső a függesztett ágy

a csecsemő anyjára rákötve, miközben anyja dolgozik ő a legnagyobb zajban is tud aludni

anyukák babakocsit tologatnak, autóval kőröznek a ház körül hogy a gyerek elaludjon, és mindenkinek lábujjhegyen kell járni.

Vadhajtások persze mindig is vannak. Mi is nem egyszer elkövetünk olyat, amire nem vagyunk büszkék!

Fontos a kúszás, mászás, az elérhetőség határai

A hintázás, lengetés térden lovagoltatás itt már jönnek a mozgáshoz a dalok- hinta- palinta

testrészekkel játék- kerekecske gombocska, csip-csip csóka

majd az egyensúlyozó játékok forgás, bukfenc, gördülés, ugrálás

/a vidámparkok játékainak nagy része ilyen/ Nézzük meg az állatkölyköket, amint egy mással játszanak

A babákkal, bábokkal játszás, a szüleik munkájának eljátszása

Ahogy fejlődik a gyerek úgy lesz a játék is egyre összetettebb bonyolultabb

A magyar népi játékok, zenék, énekek táncok, mesék gyökerei visszanyúlnak a táltosok idejéig, mikor az ember és a természet ma már ismeretlen minőségű kapcsolatban álltak egymással.

Tulajdonképpen a mai bölcsőde, óvoda is ezekre az alapokra épít. Az iskola is bizonyos fokig teret, lehetőséget ad a játékra, de azt a népi bölcsességet, hogy „csak ép testben lakozik ép lélek”, bár folyton hangoztatja, igazán nem tudta megvalósítani, meggyökereztetni az oktatásban.

Minden nevelő tanulja, és tisztában is van a test és a lélek kölcsönhatásával, hogy az egyiknek a kizsákmányolása okvetlen maga után vonja a másik hanyatlását. Valamiért azonban a gyakorlatban, a tanmenetekben ez nem érvényesül, és egyre inkább látszik, hogy felborul az eddig meglévő kényes egyensúly is a test kárára. Egyre kevesebb a gyerekek lehetősége, kényszere a mozgáshoz, a játékhoz.

 Elkeserítő, ahogy a gyerekeket megfosztják a természetes mozgás lehetőségétől, vagy súlyosabb esetekben akár rabok módjára sétáltatják őket az óraközi szünetekben.

Eljutottunk odáig, hogy a gyermekek, a fiatal, vagy akár idősebb felnőttek is alapvető „mozgáskorlátozottságban” élik le az életüket.

Mivel a gyerekek nem ismernek játékokat lecsökkent a játszható játékok száma. Nem tudnak, és ezért nem is nagyon akarnak játszani.

 Jó ideje már csak a foci, manapság a kosárlabda a játék!

Viszont egyre agresszívabbak lesznek.

Focimeccs –szülők, edző bekiabálásai.

Az, hogy miért alakulhatott mára ez a helyzet ilyen tragikussá, annak sok-sok oka van. A legfőbb oka, hogy egyesek úgy gondolják, hogy ma csak egy szűk területen gondolkodó, könnyen kifacsarható, eldobható rabszolgákra van szükség. Majd mi megmondjuk mit kell tennetek, mert mi vagyunk az okosak, a jól képzettek.

Ezt látszik az általános, és az elitképző iskolák közötti szakadék növekedésében.

Ahol az esélyegyenlőség hangoztatása, a harc a szegregácó megszüntetésére csak maszlag, ámítás.

A tanárok kezéből a fegyelmező eszközök kivétele.

A gyerekek jogainak előtérbe helyezése a kötelességük helyett.

A tanulni nem akarók bekényszerítse a tanulni akarók közé.

 Ezeken kívül, beszűkült a játéktér nincs hol játszani, és a gyerekek is szinte alig vannak felnőtt felügyelete nélkül együtt csoportosan.

A másik, hogy legtöbbször azonos korosztályok vannak együtt.

Régebben a nagyobb gyerek vitte magával a kisebb testvérét, mert vigyázni kellett rá. Így a kicsi elleshette, hogy a nagyok mit játszanak, és igyekezett megtanulni, hogy megfelelhessen, és őt is bevegyék a játékba.

Generációk tudása öröklődött így át.

A pedagógiai segédanyagok is, ahol játékok, dalok énekek vannak leírva egyfelől segítik a tanítást, másfelől beszűkítenek, mert mindenki abból merít, és könnyen elveszhet a tájjelleg.

A következő nagy baj, hogy gyermekekkel foglalkozók jelentős része nő, akik az érthető féltésen, és felelősségen túl is igyekeznek elkerülni minden olyan helyzetet / futkározás, fára mászás, ölre menés, stb./ amiből szerintük csak baj lehet. Akiknek az a fontos, hogy a gyerek szépen nézzen ki, ne sározza, ne koszolja össze a ruháját. Ösztönös irtóznak az erőszaktól, az agressziótól.

 Ezt még tetézi napjainkra az esetleges perektől, a szülőktől való félelem is.

 Ráadásul hiányzik a határozott, erős, ügyes, bátor férfi mintája.

A családból, az óvodából, iskolából is.

A mintákat a tv-ből veszi

 „ózdi hős” Majka, Győzike

Tehát az Óvónő, tanár mondja mindig, hogy mit kell játszani.

Öntevékeny játék hiánya, vagy elfojtása.

 Mindig mástól várja az irányítást.   Kihatása felnőtt korra.

Könnyen irányítható, befolyásolható, terelhető behelyettesíthető tömegre van szükség

A játék közben létre jövő helyzetek feszültséget teremtenek.

Ez a veszélyhelyzet felismerését, és az elhárítás módjainak kigyakorlását teszi lehetővé.

A játékos a kibillent belső egyensúly visszaállítására törekszik

Ezenközben testi, lelki ütközések jönnek létre. Testi és lelki sérülések is keletkezhetnek, amik fontos tapasztalásokhoz vezetnek.

Esések, kelések, sérülések, sértések. Nem elég csak látni.

Át kell élni, érezni megfelelő választ csak úgy adhatunk, ha van tapasztalatunk. Fel kell ismerni, ki kell próbálni a veszélyt. Döntéskényszer. A kockázatvállalás határainak kialakulása. Aki nem ismeri a határait, az bizonytalan.

 Vagy túlvállal, vagy kerül mindent, ami kockázatosnak tűnik. /nem csinálok semmit, abból nem lehet baj/

A gyerek, de a felnőtt is keresi a határait. Itt kell kialakulnia, hogy meddig mehet el nyugodtan, mi az ami már rizikós, és mi az ami tilos.

Lehet nyugodtan homokozni, cseresznyefára mászni, ha a szomszédét dézsmáljuk akkor neccesebb , de finomabb is, viszont nem állunk vágtató lovak, vagy autók elé

Megfigyelés, értékelés, előrelátás, lélekjelenlét, ítélet, alkalmazkodás, felelősség, stratégia a játékok közben fejlődik ki.

Fogócskák, bújócskák küzdelmi játékok,

Mint a:  rabló-pandúr, macska –egér, farkas- bárány.

Nem az állattal azonosul a játszó, hanem annak szerepével.

Tehát nem kell cincogni, nyávogni, hogy úgy viselkedjünk, mint az egér, vagy a macska.

Mégis az egyik támad, a másik menekül. Mind a két szerepkört át kell élni, és azonosul is vele játék közben

Mikor a kertek alatt megjelentek a martalócok, és szükség volt a gyorsaságra, a rejtőző képességre, akkor ezek a játékok életre- halálra mentek,

A mozgással is járó gyermekjátékoknak számos, jelentős lélektani hatása van a fejlődő szervezetre. A testet harmonikusan fejleszti, mert összes izmait működteti. A fokozott izomműködés erősíti a szívet, serkenti a vérkeringést.

Az intenzívebb légzés több oxigénhez juttatja a szervezetet, ezáltal javítja az anyagcserét, az energiaáramlást.

Ismeretes, hogy a játszó gyermek szinte fáradhatatlan. A játék után pedig nyugodt, és mély álmot alszik. Ezeket a hatásokat minden normálisan fejlődő gyermeknél megtapasztalhatjuk. Ha a kívánatos mozgással az étvágyat, a vérkeringést, az anyagcserét fokozzuk, az üdítő álom sem marad el. Ezen az egészséges alapon, egészséges idegrendszer fejlődik, ami jókedvet, jó közérzetet kelt. Ez az oka annak, hogy a gyerek nem unja meg a játékot, és sokadik alkalommal is ugyanolyan lelkesen vesz részt benne. 

Párválasztó játékok

A körben mindenki fontos. Egyszer mindenki sorra kerül. Várakozás. A belső feszültség, a felkészülés a feladatra, na most én jövök

 És a csalódás, ha nem kerül sorra!

Ez az egó, a dackorszak csodálatos oldószere.
Az ugrós tánc, tapsolás, táncszók kiabálása feszültség oldó, boldogság generátor....

A játék olyan, mint a játékost körülvevő világ. A kultúrának, a társadalomnak senkit nem kell kényszeríteni a játékra, mivel az egy adott időszakban, illetve helyzetben alapvető testi, lelki szükséglet. Egy olyan belső kényszerítő erő, amely nem mindig tudatosan, de arra törekszik, hogy azonosulni tudjon a környezetét meghatározó társadalmi csoporttal, kultúrával.

 A gyermekek számára nem kötelező a játszás, de ha nem játszik /ami szinte csak testi, vagy lelki betegség esetén fordulhat elő/, akkor megfosztja magát a környezetébe való konfliktusmentes beilleszkedés lehetőségétől. A játékok kialakítják, kifejlesztik azokat a készségeket, képességeket, és irányultságokat, amelyek a jelenben zajlanak, de a jövőre hatnak.

 A játékok során felszínre kerülő képességek, a rátermettség egyfajta rangsort alakít ki.

Alá-, fölé-, és mellérendeltségek jönnek létre, amelyek nem véglegesek, és játékonként is cserélődhetnek. A gyermeki játék nevelő erejét minden korban, minden népcsoport elismerte, és hasznosította.

A gyermek és ifjúkor az egyén és a kultúra közötti kapcsolat legdinamikusabb szakasza. Ekkor történik a kultúra elsajátítása, szemben a felnőttkorral, amely a kultúrában élés állapota.

A játék tehát a gyermekek legnemesebb szórakozása, és képességeinek legjobb fejlesztője.

A legdemokratikusabb társadalmi tevékenység, hiszen törvényszerűségeit maguk a résztvevők határozzák meg a játék során.

Ezek a következők:

-         Önkéntes.

-         A résztvevők döntik el, hogy mit játszanak.

-         Ők hozzák közös megegyezéssel a szabályokat.

-         A szabályok be nem tartását szigorúan büntetik.

-         Addig folytatják, amíg a többség úgy akarja.

Nincs semmi, ami jobban megmutatná a gyermek jellembéli tulajdonságait, mint a játék közbeni viselkedése, cselekedetei.

A népi gyermekjátékok színhelyei a falusi terek, utcák, rétek, vagy udvarok, pajták, ahol szívesen látták őket, voltak, ahol a fiatalok, és a gyerekek - a közösség nyilvánossága előtt - közösen játszottak.

 Itt alakultak ki azok a korok, és nemek szerinti csoportok.

 Itt alakult ki, hogy ki kivel játszhatott, ki melyik csoportba tartozhatott.

Ezt meghatározta a társadalmi helyzetük /szegény-gazdag/

Szüleik egymáshoz való viszonya

Felekezeti hovatartozás

Lakhelyük /alvég-felvég/

egy társadalmi csoport nagyjából egymás környékén lakott

érdekes ezek a helyi különállások messzebbről eltűntek

falumbeli, vagy szomszéd faluból, környékről, járásból, megyéből, országból való. Tehát ez a mesterséges elkülönülés minél messzebbről nézzük annál kevésbé fontos.

Összehozta őket a közös ismerősök, táj, azonos értékítélet, kultúra, nyelv.

Ezen játszók belső rendje egyfajta közösségi ellenőrzést is biztosított.

A gyermek, mint egyén, egy meghatározott csoport tagjaként itt ismeri meg és sajátítja el a kultúra és az együttélés különböző tartalmait, szabályait. Amint a gyerekek egy-egy játékhoz összeverődnek, úgy nyomban elénk tárul az emberi társadalom kis tükre, erényeivel, gyöngéivel együtt. A testi és szellemi tulajdonságokban kiválóbbak vezetővé küzdik fel magukat, míg a gyengébbekben jelentkezik a hajlandóság, hogy azokat vezérükké elfogadják.

Minden játékban van egy cél, melynek elérését törvények szabályozzák. Az erőszakosságra, igazságtalanságra, csalásra hajlamos gyerekek kénytelenek magukat alávetni a többség igazságérzetének.

A bátortalan gyermek, bátorítást nyer a többiek példáján.

Az elkényeztetett, érzékeny, vagy ügyetlen nevetségessé válik.

Ez a kívülről romlatlannak, bájosnak tűnő világ, egyben rendkívül kíméletlen, és kegyetlen. Itt átélheti, és legtöbbször meg is éli a gyermek a sikert, a kudarcot, a megalázottságot, a kitaszítottságot, de az együttérzést is. Itt csak az ügyesség a leleményesség, az erő szerzi meg az igazi tekintélyt a társak előtt. A győzelem kivívása érdekében erős bajtársi szellem olvasztja egybe a játszó társakat. Itt a játékban van talán legfontosabb lehetőség a lelki fejlődésre. Szolidalítást vállalni valaki mellett, megbocsátani, kegyet gyakorolni, a gyengébbnek előnyt adni, vagy megvédeni az igazságtalanságtól, az erőszaktól. Ezen tevékenységek között alakul ki, itt szövődik az, ami minden embernek nélkülözhetetlen

 - a barátság.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés