Mögösmerni a kanászt ékës járásáról,
Űzött-fűzött bocskoráról, tarisznyaszíjától.
Hücs ki, disznó, a berökből, csak a füle látszik.
Kanászbujtár bokor mellett mönyecskével játszik.

2. Elszaladt a kemönce telli pogácsával,
Utánnamönt a kanász fényös baltájával.
Árkot ugrott, nagyot fingott, kitörött a lába,
Könyörgött a kandisznónak, tögye kalodába.
Betötte a kalodába, tüske mönt a valagába,
Huzd ki hamarjába!

*

Nem vagyok én senkinek se adósa adósa
Él még az én felesége, édesanyja, megy annak az apósa, anyósa,

Refr.

Ebfél, kutya fél, míg az ipam-apam él

Szép vagyok én csak a szemem fekete
Nem vagyok én az erdőben remete, remete

Refr.

Még azt mondja ez a kislány vegyem el, vegyem el
Meg sem kérdi, hogy majd majd mivel tartom el, tartom el

Refr.

Eltartom hétköznap búzakényérrel, kenyérrel
Vasárnap, ha más nem jut már veréssel, veréssel

Refr.

*

Ó, mely sok hal terem a nagy Balaton-bahharahharahhaha.
Minden ágon egy mérő makk a Bakony-bahharahharahhaha.
Örül ott a halász, rikongat a kanász
Örömé-behherehherehhehe.

Szépen illik a sült kappan a cintálba-bahharahharahhaha.
Jó bort mérnek Füreden és Kaposvár-bahharahharahhaha.
Igyál jó barátom, tőled nem sajnálom,
Sokáig ehhérehhérehhéhélj!

Addig kell a vasat verni, amíg tű-zehherehherehhehes.
Semmit sem ér olyan hordó, amely ü-rehherehherehhehes.
Kell hát bele tenni. Ki kell aztán venni,
Ha szüksé-gehherehherehhehes.

*

Rózsabokorba jöttem a világra,
Nem dajkált az édesanyám hiába.
Járt utánam három falu legénye,
Én meg csak úgy hitegettem, csalogattam, válogattam belőle.

Én ha végigsétálok az udvaron,
Nincs legény, ki meg ne állna a sarkon.
Azt suttogják, kiabálják: De még ilyet!
Hej, de csinos, de takaros ez a piros-barna kicsi menyecske

*

Sej rozmaring, rozmaring,
Leszakadt rólam az ing,
Van már nékem Kövesden,
Ki megvarrja az ingem.

Sej rezeda, rezeda,
Karcsú a lány dereka.
Karcsúnak is kell lenni,
Karcsú legény öleli.

*

Serkenj fel, kegyes nép
Mosolyog az hajnal,
Aranyszál tollakkal
Repdes, mint egy angyal.

Ingó-bingó zöld fűszál
Szépen felöltözik,
Liliom, rózsával
Meg is törülközik.

Amennyi fűszál van
A tarka mezőbe,
Annyi áldás szálljon
(Az ünnepelt) fejére.

*

Már ezután úgy élem világom
Kis kalapom a jobb szememre vágom
Jobb szememről a bal szememre vágom
Csak a szabadságos kis könyvemet várom

Már ezután két szeretőt tartok,
Az egyiktől a másikhoz járok,
Ha az egyik hűtlen lesz és megcsal,
Megyek a másikhoz majd az megvigasztal.

Elmondhatom Istenem Istenem
Gyászba borult az egész életem
Gyászba borult fölöttem az ég is
Elhagyott már engem a régi szeretőm is

*

Szélről legeljetek, fának ne menjetek,
Mert ha fának nekimentek,
Fejeteket beveritek.
Szili kút, szanyi kút, szentandrási sobrikút!
Szélról legeljetek fának ne menjetek,
Mert ha fának neki mentek,
Fejeteket Beveritek,
Szili kút szanyikút szentadrási sobri kút

*

Szépen úszik a vadkácsa a vízen,
Szépen legel a lovam a réten,
Szépen szól a csengő a nyakába',
Tied leszek én, babám nemsokára.

Kertaljai lány mikor hozzád jártam,
Ablakid alatt sokat áztam-fáztam,
De én azért nem hányom szemedre,
Él még a jó anyád, juttassa eszedbe!

*Két út áll előttem,
Melyiken induljak?
Kettő a szeretőm,
Melyiktől búcsúzzak?

Egyiktől búcsúzom,
A másik haragszik,
Így hát az én szívem

Soha meg nem nyugszik.

Tiszán innen, Dunán túl,
Túl a Tiszán van egy csikós nyájastul.
Kis pejlova ki van kötve szűrkötéllel,
Pakróc nélkül, gazdástul.

Tiszán innen, Dunán túl,
Túl a Tiszán van egy juhász nyájastul.
Ott főzik a jó paprikást,
Meg is eszik kis vellával, fakalánnyal, bográcsbul!

Tiszán innen, Dunán túl,
Túl a Tiszán kicsi kunyhó nyárfástul.
Mindig azon jár az eszem,
Odavágyik az én szívem párostul.

*

Tizenhárom fodor van a szoknyámon,
Azt gondoltam, férjhez megyek a nyáron,
De látom én már, nem lesz semmi belőle,
Tizenkettőt levágatok belőle.

Tizenhárom veréb ugrál a jégen,
Azt gondoltam, hogy elveszlek a télen,
De látom én már, nem lesz semmi belőle,
Tizenkettőt elhessentek belőle.

Barna kislány, jól meggondold magadat,
Hogy hova teszed a leánysorsodat,
Gyöngyvirágos oltár elé leteszed,
Onnét többé soha fel nem veheted.

Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy,
Barna kislány ilyen későn hová mész.
Elmegyek a régi szeretőm után,
Megkérdezem szeret e még igazán

*

Úgy tetszik hogy jó helyen vagyunk itt,
Úgy tetszik hogy máskor is voltunk itt.
Mulassunk hát egy vagy két óráig,
Végbúcsúnkat míg ki nem adják itt.

Végbúcsúnknak hamar vége lészen,
Szegény ember akár merre mégyen.
Akármerre forditja kalapját,
Szegény legény így éli világát.

*

Vékony deszka kerítés,
Átlátszik az ölelés.
Ölelj, rózsám, kedvedre,
Nem hányják a szemedre!

Ha azt tudnád, amit én,
Ki galambja vagyok én?
Nem vagyok én egyébé,
Csak a kedves rózsámé!

Az én rózsám karjai
Nem akarnak hajlani.
Meg kell annak hajlani,
Ha meg akar ölelni!

Édes gunyhóm eleje,
Ki söpör még jövőre?
Nem bánom én, akáki,
Elmék, ha kér valaki.