Számoljunk hun nyelven - vagy elég csak magyarul
  2008.01.25. 06:42

A Belső-Mongol Tudományegyetem (Kína) professzora, Ucsiraltu, a hun nyelv emlékeit kutatja. 2007-ben a Magyar Tudományos Akadémia meghívta Magyarországra, ahol budapesti előadásán (2007. június 23-24.) tájékoztatást nyújtott kutatási eredményeiről. Ennek és a korábbi ismeretanyag tükrében elmondható, hogy nem elég csak a nyugati forrásokban keresni a hun nyelv emlékeit, hanem a kínai történeti forrásokat is meg kell vizsgálni, amelyekben szerinte közel ezer év alatt (Kr. e. 4. század – Kr. u. 5. század) kb. 600 hun szó vagy kifejezés került lejegyzésre, s így sok információt nyújtanak a hun nyelvről.

Szám	Hun	Magyar	Vogul	Finn	Török(Ott.)
1	idzsi	egy	akv(a)	ükszi	bir
2	keltü	két/kettô	kit(igh)	kakszi	iki
3	khormu	három	húrum	kolme	ücs
4	nijdzsi	négy	nyila	neljä	dört
5	hütü	öt	at	víszi	bes
6	hotu	hat	hót	kúszi	altď
7	jeti	hét	szát	szeitszemän	jedi
8	loncsoj	nyolc	nyollov	kahdekszan	sekiz
9	klüntiz	kilenc	óntöllov	ühdekszän	doguz
10	tíz	tíz	lov	kümmenen	on
11	tiz hen idzsi	tizenegy	akwhujplov	ükszitoiszta	on bir

Bővebben:

http://www.rmki.kfki.hu/~lukacs/DETREHUN.htm

Varga Géza:

Történetírók a hun nyelvről

Két történeti feljegyzéssel is rendelkezünk, amely segít a hun nyelv jellegének tisztázásakor: az egyik Menandrosz művében, a másik a Tarih-i Üngürüszben található. Ezeket az adatokat a hunokkal foglalkozó tanulmányok szerzői rendszerint meg sem említik.

Üdítő kivétel Sebestyén László (1975/41-43), aki emlékeztet Menandrosznak Czeglédy Károly által 1954-ben közölt adatára: „e dologban Czeglédy a mérvadó szakember, de vele pendül egyet a világtörténelem is. ... Menander ugyanis elmondja (az avarokról), hogy öltözetük az, ami a hunoké, nyelvük is egy a hunokéval, mivel tolmácsuk e nép rendes tolmácsa volt”.[1][15] Azaz a hunok maradékaival és az újonnan érkező avarokkal 558 táján folytatott tárgyalásokon a bizánci udvar ugyanazt a tolmácsot tudta alkalmazni, mert a hunok és az avarok egy nyelven beszéltek.

Menandrosz az avarok és a hunok nyelvének azonosságáról beszé1. E népekről tudjuk, hogy előzőleg a heftalita Hun Birodalomban éltek együtt évszázadokig. Ők lehetnek a csodaszarvas mondában említett két testvérnép, a testvérnépek pedig azonos, vagy hasonló nyelven beszélhettek. Menandrosz híradása egyedül is elegendő a hun-magyar nyelvi azonosság megállapításához. Ma már ugyanis egyre nyilvánvalóbb, hogy az avarok olyan nagy tömegben élték meg Árpád népének honfoglalását, hogy az avar alapnépesség egyedül is meghatározta a létrejövő új Magyarország nyelvét. Ha az avarok nem magyarul beszéltek volna, akkor most mi sem beszélnénk magyaru1.[2][16]

A másik történeti forrás a Tarih-i Üngürüsz híradása (1982/39), miszerint "amikor abba a tartományba (a Kárpát-medencébe) érkeztek, látták, hogy (ott) az ő nyelvükön (azaz Hunor népének nyelvén) beszélnek (az ottani népek)". Sajnos a TÜ sem nevezi meg magát a nyelvet, pusztán annyit állít, hogy a népek nyelve azonos. További nehézséget jelent, hogy a TÜ népneveivel sem állunk sokkal jobban. Amíg Menandrosz világosan hunokról és avarokról beszél, a TÜ esetében csak az nyilvánvaló, hogy a bevonulók esetében hun-utód népről van szó. A Tarih-i Üngürüsz Hunor népének történetérő1 szól, amely nép neve „egyszer üngürüszre változott”. Ezért e honfoglaló (pontosabban visszatérő) népet gondolhatnánk hunnak, onogurnak (szabírnak), vagy magyarnak is. A helyben talált őslakosság népnevét a TÜ nem hagyta ránk, de a Csaba-monda alapján a székelyekkel azonosíthatjuk őket.

Mégis, a szűkszavúságuk ellenére is, ezek az adatok felhasználhatók a hun-magyar nyelvi azonosság ellenőrzésére. Könnyen belátható ugyanis, hogy ha a fenti idézetekben szereplő népek bármelyike magyar, akkor a történetírók a hun nyelv magyarságát bizonyítják. Ehhez azt kell tisztázni, hogy mely népek szerepelnek a híradásokban, s hogy ezek valamelyike azonos-e a magyarsággal.

A visszatérés körülményeinek tisztázására lehetőséget ad a TÜ ama tájékoztatása, amelyet közvetlenül az idézett hely előtt ad: „egy nap Adzsem (Perzsia) országának padisahja Kosztantinije (Bizánc) fejedelme ellen hadjáratot indított, és emiatt Dzsiddija (Szkítia)[3][17] országának uralkodójától segítséget kért. Dzsiddija fejedelme segítségül Hunor népéből. ... húszezer katonát gyűjtött össze, és Adzsem padisahjához küldte (ezt a sereget). Amikor Adzsem padisahja is Kosztantinije ellen ment, az említett Hunor népét támadás érte, mely aztán ily módon elvált Adzsem padisahjától, és Pannonija tartományába költözött.”

Azt a történelmi helyzetet kell tehát azonosítanunk, amikor egy hun-utód nép Perzsia szövetségeseként Bizáncot támadta, miközben egy nagy erejű támadás miatt végül a Kárpát-medencébe vonul.

            Az időpontot Perzsia és Bizánc ellenségeskedései határozzák meg: ilyen harcokra 527 és 532, valamint 540 és 545 között került sor (Bréhier/1999). Perzsiát ekkor Kavád (488-531) és fia, Kürosz (Khoszrau Anosirván, vagy Nusirván, 531-579) uralta. Az ő nevük szerepel Keve és Keár alakban a magyar krónikák királylistáiban is. Kavádot a hunok ültették vissza a perzsa trónra, Kürosz pedig avar anyától született. Mindketten a heftalita Hun Birodalomnak (azaz Szkítiának) adóztak. Tabari és a Derbend Náhme szerint Kürosz alapította a kaukázusi Madzsar várost, a török források pedig azt állítják: Küroszról maradt reánk a Szent Korona (Varga/1999/169). Ezek a kapcsolódási pontok arra utalnak, hogy jó nyomon járunk.

506 és 557 között a Kaukázus északi előterében, de részben a Kaukázuson túl is, a szabírok az urak (Vásáry/1993/132). E helyzetnek a türkök 557 körüli támadása vet véget, de ugyanezen türk támadás pusztítja el a heftalita Hun Birodalmat is. A heftalita Hun Birodalomból menekülő avarok a kelet-európai sztyeppén egyesülnek a szabírokkal s vélük vonulnak a Kárpát-medencébe.

Látható, hogy a hunoktól az avarokon át Árpád honfoglalásáig ívelő szabír történet adja meg a választ arra a fenti kérdés, hogy milyen (azonos nyelvű) népek Kárpát-medencei találkozását említheti a TÜ.

A forrásokból az is kiderül, hogy a szabírok és az avarok egyaránt a heftalita Hun Birodalom népei voltak eredetileg. A szabírok azonban az avaroknál korábban indultak el nyugatra: Atilla idejében megjárták a Kárpát-medencét, Kürosz (Nusirván) idejében pedig a Kaukázus vidékén tanyáztak.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés