Az erdélyi havasokon
zúg az őszi szél, közeleg a tél.
Szegény székely lába nyomát
belepi a dér, mikor útra kél.

Könnye folyik, sír a lelke,
Elhagyatott, ősi telke
Ellenség kezén
Ezért olyan földönfutó,
koldus és szegény,
koldus és szegény.

Körös-körül ellenségek
gyűlnek ellenünk,
jaj, mi lesz velünk!
Éhínségben, árvaságban
tűrünk, szenvedünk,
pusztulunk, veszünk.

Magas erdő sűrűjében,
messze száll a sötét éjben
jajgató dalunk.
Felvirrad-e még valaha
tündöklő napunk,
fénylő csillagunk?

*

Ha kimegyek a doberdói harctérre
feltekintek a csillagos nagy égre
csillagos ég merre van a magyar hazám
merre sirat engem az édesanyám

jajj Istenem, hol fogok én meghalni
hol fog az én piros vérem kifolyni
galícia közepébe' lesz a sírom
édesanyám arra kérem ne sírjon

feladom a levelem a postára
rátalál az édesanyám házára
olvasd anyám vérrel írott levelemet
doberdónál hagytam az életemet

édesanyám mért szültél a világra
kilenc fontos ágyúgolyó számára
kilenc fontos ágyúgolyó főbe talál
édesanyám azt se tudom hogy voltál

székvárosban van egy öreg halastó
benne úszik egy fekete koporsó
gyertek lányok húzzuk ki azt a koporsót
hadd tudjuk meg ki babája fekszok ott

doberdónál van egy szomorúfűzfa
magyar tüzér holtan fekszik alatta
bajtársai kivont karddal ássák sírját
jó szülei odahaza siratjk

bemegyek a doberdói kocsmába
rágyújtok egy honvéd cigarettára
cigaretta füstje száll a levegőbe
magyar tüzér vére hullik a földre

Széles a viz, keskeny a hid felette,
Rólad babám minden gondot leveszem.
Úgy felejtsem, sejehaj, hogy még eszembe sem jutsz,
Jóságodért fizessen meg, meg a Jézus.

*

*

utca utca bánat utca
bánatkővel van kirakva
azt is az én rózsám rakta
hogy én sírva járjak rajta

nem járok én sírva rajta
járjon aki kirakatta

Bánat bánat de nehéz vagy
de rég hogy a szívemen vagy
eladnálak de nincs kinek
bánatja van mindenkinek

Én vagyok az, aki nem jó,
a fellegajtó - nyitogató.
Nyitogatom a felleget,
sírok alatta eleget.

Ifjúságom telik el,
azért a szívem hasad el.
Ifjúság gyöngy koszorú,
ki elveszti de szomorú.

Bolond volnék, ha búsulnék,
ha a búnak helyet adnék.
Én a búnak utat adok,
magam, pedig vígan járok.

Édesanyám rózsafája,
én voltam a legszebb ága.
Bár soha sem nyitott volna,
maradtam volna bimbóba.

Édesanyám rózsafája,
én voltam a legszebb ága.
Kihajlottam az utcára,
Leány s legény bosszújára.

Édesanyám mondta nékem,
minek a szerető nékem.
De én arra nem hallgattam,
titkon szeretőt tartottam.

Virágzik a cseresznyefa,
szebben virít a rózsám arca.
Rózsám arca télben, nyárban,
szebben virít a határban.

Édesanyám rózsafája
Én voltam a legszebb ága.
Legszebb ága, legszebb lánya
Engem nyílott utoljára.

A mezei kis pacsirta,
szárnya az eget hasítja.
Hasítja a magas eget,
a szeretőm másat szeret.

Azt gondoltam, amíg élek,
mindig víg napokat élek.
Jaj, de nagyon megcsalattam,
nagy árvaságra jutottam.

Látod, milyen ködös idő,
látod, hogy esik az eső.
De én az égtől kerestem,
mer’ én igazán szerettem.

Elszökött az arany gulya,
nem szól már a csengő rajta.
Csak egy maradt a karámba,
az is beteg, fáj a lába.

*

" Jaj de bajos egy párnára feküdni..." (Mezőség)

1. Jaj de bajos egy párnára feküdni
Aki egymást nem igazán szereti
||: A pátnának a két széle elszakad
A közepe tiszta újan megmarad. :||

2. Nincs édesebb a havasi dinnyénél
Nincs kedvesebb az első szeretőnél
||: Mert az első igazán tud szeretni
Másodikért de sokat kell szenvedni. :||

3. Ki az első szeretőjét elhagyja
Életében mindig csak azt siratja
||: Én is olyan szeretőmet hagytam el
Amíg élek soha nem felejtem el. :||

4. Tele van a temető árka vízzel
Tele van a szívem keserűséggel
||: Jó az Isten leapasztja a vizet
Visszahozza a régi szeretőmet. :||

5. He eljönnél ablakomba egy este
Megláthatnád a bánatot lefestve
||: Megláthatnák két halovány orcámat
Meghallhatnád hogy sóhajtok utánad. :||

Életemben csak egyszer voltam boldog.
Akkor is a két szememből könny hullott,
Sírtam is én örömömben, hogy szeretsz,
S bánatimban, hogy az enyém nem lehetsz.

S szivaroztam, s megégettem a számat.
Odahaza más öleli a Babámat,
Más öleli, másnak ül a az ölébe,
Más legénynek kacsingat a szemébe.

*

"Haza is kéne már menni..."
  (Hajnali)

Haza is kéne mér menni,
Vajon mit fognak szóllani?!
||: Sötét az ég alja,
Babám kísérj el haza,
Megszolgálom néked valaha. :||

Erdő mélyi kis pacsirta,
Mind a két szemét kisírta,
||: Sírok én magam is,
Sír az én galambom is,
Földre lehajlik még az ág is. :||

Valamennyi gácsér-ruca,
Mind konkorú annak farka,
||: Valamennyi magyar lány,
Piros pántlika haján,
Szeret is az engem igazán. :||

*

//: Zurgó dió, mogyoró, az a leányoknak jó. ://
//: Kert tetején döglött ló, az a legényeknek jó. ://

//: Szép a virág, ha fehér, csúf a leány, ha kevély. ://
//: Szép a virág, ha veres, csúf a legény, részeges. ://

//: Túl a vízen kicsi ház, benne leány mit csinálsz ? ://
//: Csinosítom magamat, várom a galambomat. ://

//: Ki az este béjött vót, kilenc almát hozott vót. ://
//: Mind a kilenc piros vót, a legény es egy jó volt. ://

//: Ki az este béjött vót, kilenc almát hozott vót. ://
//: Mind a kilenc rohadt vót, a legény es egy rest vót. ://

//: Aki reánk haragszik, egyék dögöt tavaszig. ://
//: Tavasz után egeret, míg a szeme kimered. ://

*

Fel is szállnak, le is szállnak fecskék,
Jaj de búsan telnek tőlem az esték.
Látod babám, eljöhetnél egy este.
Meglátnád a bús szívemet lefestve.

Éne az éjjel nem aludtam egy órát,
Hallgattam a kisangyalom panaszát,
Éjfél után mondta meg, hogy mi baja,
Ő szeretne, de az anyja nem hagyja.

Elmennék én tihozzátok egy este,
Ha az anyád a kapuban nem lesne,
//: De az anyád olyan huncut menyecske.
Meghallgatta, mit beszéltünk az este. ://

*

A menyasszony szép virág koszorúja gyöngyvirág
Az a boldog vőlegény ki azt mondja "az enyém".
A menyasszony gyöngykoszorú csak az én szívem szomorú
A menyasszony szíve tája boldog minden dobbanása.

Virágos a fa teteje koszorús a leány feje
Hullani kell a virágnak esküdni kell a leánynak.
Gyere rózsám, gyere már mer' a szívem téged vár
Téged óhajt téged vár téged csókolni nem kár.

Szép a leány, ha lány kort él szép hajával játszik a szél
Nem is tudja mi a bánat, míg lánybarátival járhat.
De a leány férjhez megy már kalickába bezárt madár
Megtudta, hogy mi a bánat mer' az örömtül megvállott.

*

Gyere Bodri kutyám

Gyere Bodri kutyám, szedd a sátorfádat,
Megcsaltak bennünket, kövesd a gazdádat.
Téged bottal vertek, engem kacagással:
Gyere Bodri, majd csak megleszünk egymással.

Megyünk egymás mellett, mintha nem ismernél
Mintha minden jóból kitagadott lennél
Sír a föld alattunk, reszket a falevél
Elmúlt a gyöngy élet, nem jön vissza többé

Egymás mellett megyünk, mint két kivert kutya,
Mért bántak így velünk, egyikünk se tudja.
Ne könnyezz, jó pajtás, menjünk csak előre...
Majd csak megpihenünk, kinn a temetőbe'.

*

A hajnali csillag ragyog
Én még a kocsmában vagyok
Jaj Istenem, hogy szégyellem, hogy szégyellem,
Hogy reggel kell hazamennem,
Jaj Istenem, hogy szégyellem,
Hogy reggel kell hazamennem.

Jaj de boros részeg vagyok
Hazamennék de nem tudok
Ott a babám tudom szeret, tudom szeret
Gondolom hogy hazavezet,
Ott a babám tudom szeret,
Gondolom hogy hazavezet.

Utca, utca bánat utca
Bánat kővel van kirakva
Azt is az én rózsám rakta, rózsám rakta
Hogy én sírva járjak rajta,
Azt is az én rózsám rakta,
Hogy én sírva járjak rajta.

Nem járok én sírva rajta
Nem járok én sírva rajta
Nem járok én sírva rajta, sírva rajta,
Járjon az ki kirakatta,
Nem járok én sírva rajta,
Járjon az ki kirakatta.

Jaj de boros részeg vagyok
Hazamennék de nem tudok
Gyere babám gyújts gyertyára, gyújts gyertyára
Hazaérünk vacsorára,
Gyere babám gyújts gyertyára,
Hazaérünk vacsorára.

*

Piros kancsó piros bor,
Mindjárt rám kerül a sor
||: Iszom a bort, ölelem a babámat
Öt szeretem nem az Édesanyámat. :||

Nincsen pénzem, de majd lesz
Mikor Pesten vásár lesz
||: Eladom a feleségem szoknyáját
Még az éjjel elmulatom az árát. :||

Nekem olyan ember kell
Ha beteg is keljen fel
||: Hozzon vizet, rakjon tüzet, vágjon fát
Páros csókkal várja haza asszonyát. :||

Nekem olyan asszony kell
Ha beteg is keljen fel
||: Keljen fel és főzze meg a vacsorát
Vacsorával várja haza az urát. :||

*