A nyolcvanas évek elején még javában ette mindenki ami jólesett, amikor 1984 március 26-án a TIME magazin a címlapján hozott, és tényként tálalt egy tudományosan nem alátámasztott vélekedést, miszerint a magas koleszterinszintért elsősorban a tojás és a zsírban dús táplálkozás a felelősek. Ez a cikk lavinát indított el, és orvosi körökben is hamarosan elterjedt ez a nézet, pedig semmilyen felmérés, vagy komolyabb kutatás nem igazolta.
  A koleszterinnel megrémisztett amerikai, és a többi, hozzájuk hasonlóan becsapott nyugati nemzet azóta is abban a tudatban van, hogy a tojás káros, és kiterjedt üzlet lett a koleszterin- és zsírszegény ételek gyártása, a koleszterincsökkentő gyógyszerek előállítása pedig dollármilliárdos üzlet a gyógyszeriparnak.

  Számtalan tudományos munkából, többek között dr. Uffe Ravnskov: Koleszterinmítoszok c. mindenre kiterjedő, nagy mintákon végzett vizsgálatokon alapuló  munkájából tudatjuk, hogy a koleszterinszint nem oka, se nem befolyásolója azoknak a betegségeknek, melyeket neki tulajdonítanak. Sőt, épp az ellenkezője az igaz! Kiderült ugyanis , hogy a koleszterinszegény diétán élőknek dupla akkora az esélye, hogy szívinfarktust kapjanak, mint azoknak, akik magas koleszterinszinttel élnek. Ráadásul akinek magasabb a koleszterinje, az nehezebben betegszik meg egy sor betegségben. A koleszterin ugyanis nem valami káros anyag a szervezetben, hanem a szervezet anyagcseréjének egy fontos alkotó eleme. A koleszterin felelős többek között a sejtek membránjainak rugalmasságáért, valamint abból készülnek a mellékvesekéreg hormonok és a nemi hormonok is.
Bár igaz, hogy jelezhet bizonyos egészségtelen folyamatokat a szervezetben, a magas koleszterinszint önmagában nem jelent semmit sem, és semmi köze ahhoz, hogy mit eszünk!
  Egy időben én is elhittem a koleszterinmesét, és csak akkor kezdtem bele a nyomozásba amikor idősödő szüleim vérképét megfigyeltem. Apámnak, aki hatalmas zsíros húsokat eszik előszeretettel, és aki szerint a zöldség a nyulaknak való, alacsonyabb a koleszterinszintje mint az enyém, és 75 éves kora ellenére olyan rugalmasak az erei mint egy tinédzsernek. Anyámnak ellenben, aki a levesből is csak a zöldséget eszi ki és alig eszik húst, kiemelkedően magas a koleszterinje. Ha másból nem, ebből nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a koleszterin-rémképpel, meg az állandóan hirdetett koleszterinszegény táplálkozással valami nagyon nincs rendjén. Mivel a környezetemben körbekérdezve is szinte szóról szóra hasonló esetekről értesültem, elkezdtem foglalkozni a témával, és hamar meg is találtam a választ a kérdéseimre. A legfontosabb hogy a táplálkozásnak az ég világon semmi köze a vér koleszterinjéhez, ugyanis az utóbbit a máj szabályozza. A táplálékkal elfogyasztott koleszterinből egy gramm se kerül be a véráramba, ellenben a máj 3-4-szer annyi koleszterint termel magától, mint amennyit megeszünk. A máj akkor emeli föl a vérkoleszterin szintet, ha valami ellen védekeznie kell a szervezetnek. A kirívóan magas koleszterinszint hosszú idő után valóban plakkosodáshoz vezethet az érfalon, de mivel ez a jelenség már valami okán jelentkezik, nem a koleszterinszintet kell csökkenteni, hanem a kiváltó okot kéne megszüntetni. Igen ám, de ebben nincs semmi üzlet! A koleszterinszint-csökkentés a nyugati orvoslás sajnálatos hozzáállásából adódik; nem a betegséget, hanem a tüneteket kezeli.

 A koleszterin esetében azonban nem ér el semmit sem, mivel annak magas szintje önmagában nem káros! Vagyis amit mégis elérnek vele az tulajdonképpen a szervezet védekező mechanizmusába való káros beavatkozás! (De nem akarom lelőni a poént, ezt meghagyom Szendi Gábornak.) 

  Érdekes, hogy a túlzottan magas koleszterinszint afféle civilizációs betegségként értékelhető. A szervezet védekezik valami ellen, ami lehet az állandó stressz, szennyezett levegő, a táplálkozás során bevitt ártalmas anyagok (tartósítószerek, élelmiszer adalékok, színezékek, stb.) valamint az egyéb környezeti ártalmak, mint pl. a háztartásban használt vegyi anyagok gőzének belélegzése, vagy bőrön keresztül történt felszívódása, esetleg más, a munkánk, vagy életünk során történt mérgezések. Mivel a stressz önmagában védekezésre kényszeríti a szervezetet, ezért minden olyan dolog, ami stresszel jár, okozhat magas koleszterinszintet. A városi zajtól kezdve a munkahelyi hajszoltságig bezárólag.  
Egy biztos. Elsősorban az életmód függvénye a magas koleszterinszint.

  Már régóta készültem írni egy a témát boncolgató "leleplezést", amit el is kezdtem. Aztán 2005 augusztusában olvastam Szendi Gábor: Koleszterinmítosz c. cikkét, mely az első része volt egy a koleszterinről szóló két részes írásnak.  Elolvasva úgy gondoltam, hogy ennél jobbat és kimerítőbbet magam sem írhatnék a témában. A cikk eredetileg a TotalFood  cég ingyenes magazinjában, a Paradicsom-ban jelent meg. Számos, számomra is új információt tartalmazott, így félbehagytam a saját írásomat, és úgy döntöttem, hogy inkább ezt a cikket fogom népszerűsíteni egy link formájában. A cikk annyira jó, hogy mindenkinek ajánlom, aki tisztán szeretne látni koleszterin ügyben.

Hogyan vezeti a koleszterinbiznisz az orránál fogva a világot?

Szendi Gábor:  A Koleszterinmítosz I.
                      A Koleszterinmítosz II.
 

További, a koleszterinnel kapcsolatos írások:

Gyilkos margarin - részletek dr. Litsek Ákos előadásából a "szívbarát" margarinról.
Végső búcsú Légrádi Pétertől - Történet egy orvosról, aki nem szállt be a koleszterinrémisztők táborába
Koleszterin és infarktus - Karádi István előadása (Mindentudás Egyeteme) Ez jelenleg a hivatalosan elfogadott rémverzió a koleszterinről