IV. Jenő pápa 1444. január 29-én kelt bullájában már így ír Csíksomlyóról: "…óriási tömeg szokott oda összefolyni ájtatosság okából és naponta nem szűnik meg oda összegyűlni…"² Tudjuk azonban, hogy az írásos feljegyzések a legtöbb esetben nem a történések, tények kezde-tét jelölik, hanem valamely meglévő, sokszor a múlt ködébe vesző idő óta fönnálló állapot létét rögzítik. Jenő pápa leveléből tehát megtudhatjuk, hogy a XV. század első felében már tömegek zarándokolnak Somlyóra, a Szűz Anya lábai elé.

A négy kis falut Vándorfalvát, Csobátfalvát, Csomortánt és Tapolcát - magába foglaló Csíksomlyó vallási jelentőségét adja, hogy 1400 óta itt tevékenykedtek a ferences rend szerzetesei. Kolostorukat és templomukat Hunyadi János segítségével építették.
A 1423-ban Erdélybe betörő törökök fölött Marosszentimrén aratott győzelemben szerzett hadizsákmányból Hunyadi bőkezűen támogatta a somlyói barátok építkezéseit.
Ezért az sem véletlen, hogy a mai kegytemplom egyik színes üvegablakán Hunyadi ferences hitszónokát, a nándorfehérvári csata egyik hősét, Kapisztrán Jánost örökítették meg. A mai kegytemplomot helyén álló gótikus templomot 1448-ban szentelték fel, Sarlós Boldogasszony tiszteletére.

A kegyhely régi vonzáskörzetéből érkezők ősidők óta megszabott rendben vonulnak el a Szűzanya lábai előtt. A hagyomány szerint a bevonulás rendje az 1567. esztendőben történt Tolvajos tetői csatának állít emléket. A csíki székelységet ekkor ugyanis János Zsigmond fejedelem protestáns hitre akarta téríteni. A székelyek István gyergyóalfalvi pap vezetésével ellenálltak. A csata a Hargita tetején dőlt el, a hitüket védő székelyek javára. A harc résztvevői, akikért asszonyaik és gyerekeik Somlyón imádkoztak, visszatértek a templomhoz, és családjaikkal együtt imádkozva és énekelve megkerülték a Kis-Somlyó hegyet³. Igen valószínű, hogy a somlyói bevonulás rendje e történelmi eseményen kívül a székelység ősi nemek és ágak közötti beosztási rendjének emlékét is magán viseli.
A legdrágább kincs: a kegyszobor, Szűz Mária kegyszobra Csíksomlyó legértékesebb műkincse. Azt mondják róla, hogy a világon a legnagyobb kegyszobor. Magassága a koronával együtt 2,27 méter. Hársfából van faragva, gipsszel és festékkel bevonva. Az idők folyamán többször volt újrafestve, amelyet mutat a lekopott helyeken a festékréteg. Századunkban már tiltva volt, ma is tilos bármilyen módosítás vagy festés a kegyszobron. Keletkezéséről nincs történelmi igazoló irat. Megsemmisült a tatárpusztítások alkalmával.

Szakértői vizsgálat alapján próbálnak a tudósok véleményt alkotni eredetéről. Keletkezését az 1510–1520-as évekre teszik

A „Napba öltözött Asszony"

Már a III. században tagadni kezdték az eretnekek Szűz Mária istenanyaságát. A középkorban megismétlődött ez az eretnek tanítás. Különösképpen a bogumilok és a husziták körében. A katolikus alkotóművészek ebben a korban mintegy hitvallásnak szánták a Szűz Mária ilyen formán való ábrázolását: a Nap sugaraiba öltözött Istenanyát, karján a gyermek Jézussal, lába alatt a Hold, fején 12 csillagból koszorú. A Madonna lába alatt lévő hold képébe egy torz emberarc van mintázva. Azt mondják, hogy ez Áriusnak, a Szűz Mária istenanyasága tagadójának a képe. Még királynőként is ábrázolja alkotója: fején királynői koronával, jobb kezében jogarral.

Honnan ez az óriási tisztelet a Szűzanya iránt?
    A gyimesi csángóság, de talán az egész keleti magyarság körében, így a székelyek és a moldvai magyarok hitvilágában is a Babba Mária, a Segítő Szűzanya szinte isteni hatalommal bír. Az ókori nagy népek vallásában meglévő Hold istenasszony kép, az egyiptomi Ízisz, a görög Szeléné, a római Luna talán mind azonos minőség különböző megfogalmazása, s mint ilyen rokon a mi Babba Máriánkkal. Számunkra mégis a következő párhuzam fölvetése a legizgalmasabb írja Daczó Árpád: "A mitológiai szótárakat szintén átnézve mindössze két olyan nevet találtam, amely a Babbával rokon hangzású. Az egyik a sumér Baba, más olvasatban Bawu vagy Bau: a termékenység istennője vagy földanya, aki életet lehel az élőlényekbe.
     Elgondolkodtató, hogyan maradhatott fenn ez a szédítően ősi párhuzamokkal bíró hit ezeken a hegyek menedéke közé bújt településeken? Bizonyára ritkán jutott el hozzájuk pap, így nem ismerhették meg igazán mélyen a Nagyegyház által képviselt zsidó-keresztény tanításokat. Őseiktől örökölt hitüket és a Teremtővel tartott közvetlen kapcsolatukat így őrizhették, sőt őrizhetik egészen napjainkig. "Így maradhatott meg ennyire nyíltan és hamvasan a Babba Mária tisztelete. Annál is inkább, mert ez a kultusz, amit az előbb láttunk, egyenesen és könnyen vezette el őket a kereszténység Istenéhez."

E gondolat mentén érdemes újraértékelni Szent István koronafölajánlását a Szűzanyának! Vajon nem tudatosodhatott-e szent királyunkban az a fölismerés, hogy meg kell találni a másságban az azonosságot, nem a régi teljes lerombolása a cél, hanem az új felépítése! Ha ez a gondolat megfordult a fejében, maga elé emelve koronáját meglátta a Boldogságos Szűz Máriát, a régi magyarok Boldogasszonyát. Szavaival pedig népét a Szűzanya szeretett gyermekeivé, hű tisztelőivé tette.

Csodák, csodás gyógyulások

Rendkívül sok csoda és imameghallgatás történt századokon át, a kegyszobor előtt bizalommal elmondott kérés hatására. Beteg, reményvesztett, súlyos problémákkal küszködő emberek nyertek vigasztalást és gyógyulást testi-lelki sebeikből.

"Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje"

Ispiláng, ispiláng, ispilángi rózsa,
Rózsa volnék, piros volnék,
mégis kifordulnék...
ĺgy szól a gyermekdal, amelyet mindannyian ismerünk. De mi is valójában ez az ispiláng, amelynek emlékét mára csak ez a kis gyermekdal őrzi?
A tudós táltosok hite és hagyománya szerint ispiláng a szellem ünnepe, pünkösd régi megnevezése. „Ekkor ünnepeljük az ÉG PEREMÉ-t, amikor az Istenek lelkünk mellé a SZUSZ-hoz (ösztön, a kettőslélek-hitben testlélek, testhez kötött lélek) ISZ-t (eszme, szellem, a kettőslélek-hitben árnyéklélek, szabad lélek) adtak. A tiszta lánggal égő SZELLEM nem más, mint a bölcsesség és szeretet IKERLÁNGJA.”
Az ünnep valamikor réges-régen egy egész héten át tartott, s a bácsák, táltosok hete is volt. Ezek a szellemi tanítók és gyógyítók a szabad ég alatt tanították a fiatalságot, beszéltek nekik törvényekről, a régiekről, ellátták őket jó tanácsokkal.
Ispiláng a nagy tűzgyújtások hete, valamint a „nagy lófuttatás” ideje is volt. A versenyen dől el, melyik lovat áldozzák a MÁ-nak, a magyarok istenének. A leggyorsabb lovat felnyergelték, a táltosok megáldották. Táltoslónak mondták. Körmenetekre ezt a lovat használták. Az a legény, aki felnyergelte a táltoslovat, a közösség által egy évig el volt látva étellel-itallal, szállással. Őt nevezték „ispiláng kagánjának” – pünkösdi királynak.
Ispiláng ünnepén leányok, ifjak, gyerekek jártak házról házra köszönteni. A gyerekek ajándékot kaptak, a koldusok alamizsnát. Az ifjak, leányok fehérbe öltözve jártak. Lepel alatt vezették királynéjukat meg királyukat. Bácsák, táltosok, harsányok és regősök is jártak házról házra. Megáldották a házat és a ház népét. Vízzel és tűzzel áldottak. A háziak cserébe megvendégelték őket.

Pünkösd ünnepét a keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy tanai szerint Krisztus mennybemenetele után, az ötvenedik napon az apostolok összegyűltek, majd hatalmas zúgás, szélvihar támadt, s a Szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra. A templomokban is évről évre megemlékeztek erről a napról, a lángnyelveket a pünkösdi rózsa szirmaival helyettesítették, a Szentlélek jelképeként fehér galambot repítettek szabadon. A lányok és asszonyok bíborvörös ruhába öltöztek, befont copfjukat a hagyomány szerint a bal vállukra kanyarítva, a férfiak felöltötték ünneplőjüket es kezdődhetett a mulatság.

Piros Pünkösd napját ezer éve virággal köszöntik. Pünkösd napjára minden felébred. Abbahagyja a lusta nyújtózást a világ, ember és állat párt keres. Nedvektől duzzadnak a levelek, zsong és zsibong az élet.
Jól tudták a régiek, ilyenkor meg kell állni egy pillanatra. A nagy nyári munkák előtt ünnepelni kell. Köszönteni az új életet, imádkozni a bő termésért, gyermekáldásért. Erre szolgált a pünkösd, a húsvét utáni ötvenedik nap.

Pünkösdi népszokások

Pünkösd ünneplésében keverednek keresztény, ősi pogány és ókori elemek egyaránt. A népszokásokban elsősorban a termékenység, a nász ünnepe, és ezek szimbolikus megjelenítése dominál. Pünkösd ünneplésében fontos szerepet játszanak a virágok, például a pünkösdi rózsa, a rózsa, a jázmin és a bodza.

Pünkösdikirály-választás
A pünkösdi király kiválasztása kezdetben vitézi szokás volt, a katonák maguk közül választottak egy évre ,,uralkodót". A pünkösdi király, akit a falu népe versenyjátékokkal, főleg lóversennyel, bothúzással választott ki, egy évig a legények vezetője, bírája volt. Emellett hivatalos volt minden lakodalomba és összejövetelre, valamint évekig ingyen ihatott a kocsmában a falu kontójára. A legények engedelmességgel tartoztak neki. A pünkösdi király uralma mindig a következő pünkösdig tartott.

Pünkösdi királynéjárás
A XVIII. század végétől kezdve elterjedt a pünkösdi királynéjárás is, amikor a falu legszebb kislánya lett a kiskirályné, ami nagy tisztesség volt. A lányok mise után házról házra jártak jókívánságokkal, versekkel, énekkel köszöntve a háziakat, és virággal szórták be a szobát. A játék végeztével a vendéglátók megkérdezték a lányokat: ,,Hadd látom a királynétokat, édes-e vagy savanyú?" Ezután fellebbentve a díszes kendőt, megcsiklandozták a kiválasztott kislány állát. Ha a királyné mosolygott, de a fogát nem villantotta ki, akkor a háziak
megnyugodtak, mert ez azt jelentette, hogy jó lesz a termés.

Pünkösdi rózsa
A pünkösdi rózsát az antik világ gyógynövényként ismerte, és babonás erőt tulajdonított neki. A virágot régi nevén bazsarózsaként is ismerik. Mint keresztény jelkép, a tövis nélküli pünkösdi rózsa Venus örökösének, a szeplőtelen Szűzanyának lett a virága. Délen néhol a pünkösdöt ma is a ,,rózsák húsvétjának" nevezik, hiszen a tavasz végének jelképeként a pünkösdi rózsát kötik csokorba az ünnep napján.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés