énekek
Csütörtökön virradóra
Esik eső, szép csendesen csepereg,
Nem loptam én életemben,
Zúg az erdő, zúg a mező, vajon ki zúgassa,
zavaros a tisza nem akar tikkadni
A Vidróczki hires nyája,
Vidrócki Bekölce (Heves) 1953. VIII. Vitéz József 69 é.
A börtön ablakába
Betyárnóta /Baranta változat/
Csütörtökön virradóra Talátam egy pej csikóra Azon hajtottam a tinót Mind a három daruszőr volt
Ögyet adtam a bírónak Másikat a főbírónak Harmadikat alispánnak Hogy könnyebben szabaduljak
Könnyebben is szabadútam Fehérvárnak elindútam Fehérvári fogadónál Kilenc zsandár elémbe áll
Zsandár urak mit akarnak Talán vasalnyi akarnak Nem akarunk mink vasalnyi Szilaj csikót gyöttünk venni
Szilaj csikó nem eladó Nem is zsandár alá való Mer ha arra zsandár ülne Még a madár is rab lünne
Megkérdezik mi a nevem Hon' az utazó levelem Dolmányomat kigombolom Levelet megmutatom
Éles kés ajobb kezembe' TőDtött pisztoly bal kezembe Kettőt mingyárt agyon-Iüttem Ez az utazólevelem
Jaj Istenem mit csináljak Szaladjak-e vagy megállj ak Ha szaladok fejbe lülnek Ha megállok megkötöznek
Rab madárnak szárny törve Most visznek el a tömlöcbe Ácsolják mán a bitófát Feszítik az Isten Fiát
Csillagok közt megalúdtam Ej de szomorút álmodtam Megálmodtam azt az ögyet Babám nem leszek a tied
Édes Rózsám ne bánkódjál A Jóistenhö szépen szóljál Szent Pétör majd mennykapunál Menlevelet mán nem kíván
De a rosseb vergye űket Kik nyakamra hurkot töttek Lösz még betyár, szögény lögény Lössz szalajtás erdő szélén
Szilaj csikó ha megindul A Világ is hármat fordul Szilaj csikó ha megindul A Világ is hármat fordul
*
Esik eső, szép csendesen csepereg,
Rózsa Sándor a kocsmában kesereg.
"-Korcsmárosné, bort ide az asztalra,
Legszebb jányát állítsa ki strázsára!"
"-Édesanyám én a strázsát nem állom,
Amott gyünnek a fegyveres zsandárok!'
Rózsa Sándor ezt sem vette tréfának,
Felpattant a sárga szőrű lovára.
Lova, lova elvitte őt messzire,
Egyenest a kerek erdő mélyére,
Lova lába megbotlott egy gyökérbe,
Igy fogták el Rózsa Sándort örökre.
Rózsa Sándort kötözik a kocsira,
Azt kérdezi, hol van az ő pej lova,
Feleli a csendőrbiztos kapitány:
"- Rúzsa Sándor, nem ülsz többé paripán."
Megüzenem én a zsandár uraknak,
Jó gondját viseljék az én lovamnak!
Hej te, hej te, azt a betyár mindenit!
Lovát félti, s nem a maga életit.
"-Megizenem én a feleségemnek,
Gondját viseljé a két gyermekémnek!
Sem csikósnak, sem gulyásnak ne adja,
Apja helyett betyárságra taníjja!"
"- Édesanyám, csikós leszek nem gulyás,
Ostort veszek, a vállamra, karikást,
Kiválasztok a ménesből egy derest,
Éngem oszt' a zsandár hiába keres"
Három levele van az eperfának,
Három szeretője van egy betyárnak,
Leszakajtom az eperfa levelét,
Elszeretem a betyár szeretőjét.
Nem loptam én életemben,
csak egy csikót Debrecenben,
mégis rámverték a vasat,
babám szíve majd’ meghasad.
Mikor mentem hazafelé,
három zsandár állt elibém,
azt kérdezték, hogy mi a nevem,
hol az utazólevelem?
Várj meg zsandár, megmutatom,
csak a lájbim kigombolom,
előveszem revolverem,
az az utazólevelem!
Mikor mentem hazafelé,
megnyílt az ég háromfelé,
ragyogtak rám a csillagok,
megtudták, hogy árva vagyok.
A szegedi hármas határ,
érted lettem rózsám betyár,
viselem a betyár nevet,
mert a rózsám mást szeretett!
* Zúg az erdő, zúg a mező...
1. Zúg az erdő, zúg a mező, vajon ki zúgassa,
Talán bizony Patkó Bandi a lovát ugratja.
Szép a lova, szép őmaga, szép a zabolája,
Vígan várja a babája a felvetett ágyba.
Zúg az erdő, zúg a mező, vajon mi zúg benne
Nálunk való bús reguták masíroznak benne
Éppen máma jött újságba, katonának el kell menni.
Utoljára jövök hozzád babám búcsút venni.
Kiöntött a Nyárád vize homokos partjára,
Körös-körül beültettem szomorúfűzfával,
Szomorúfűzfának ága reáhajlik a síromra,
Télbe-nyárba, bánatába ki van virágozva.
zavaros a tisza nem akar tikkadni
az a híres bogár imre által akar menni
által akar menni csikót akar lopni
kecskeméti zöld vásárra pénzt akar csinálni
pénzt akar csinálni bölcsőt akar venni
azt a híres duli marcsát el akarja venni
kocsmárosné hallja van-e vacsorája
van vacsorám paprikáshús vendégek számára
kocsmárosné hallja száz icce bort adna
megkínálnám a vármegyét hogy ne lennék rabja
huncut a vármegye nem iszik belőle
az a híres bogár imre most van a kezébe
láncot a zsiványnak kezére lábára
duli marcsa a babáját már hiába várja
nézz ki marcsa nézz ki ablakod firhangján
ott kísérik bogár imrét aranyszín paripán
arany a kantárja ezüst a zablája
az a híres bogár imre annak a gazdája
harangoznak délre fél tizenkettőre
most kísérik bogár imrét a vesztőhelyére
elapadt a tisza csak a sara maradt
meghótt szegény bogár imre csak a híre maradt
1.A Vidróczki hires nyája,
Csörög-morog a Mátrába,
Csörög-morog a Mátrába,
Mert Vidróczkit nem találja.
2.Megyen a nyáj, megyen a nyáj,
Környeskörül a gaz alján.
Ugyan hol állok elejbe,
Kerek erdő közepébe?
3.Hozd ki babám szűröm, baltám,
Hadd menjek a nyájam után,
Mert levágják a kanomat,
Keselylábú ártányomat.
4.Esteledik már az idő,
Szállást kérnék, de nincs kitől.
Sűrű erdő a szállásom,
Csipkebokor a lakásom.
A Vidrócki sírhalmára
Gyöngy hull a koporsójára.
Hej Vidrócki, most gyere ki,
Hat vármegye vár ideki!
Mit ér nekem hat vármegye,
Tizenkettő jöjjön ide!
*
Vidrócki Bekölce (Heves) 1953. VIII. Vitéz József 69 é.
Nagy udvara van a holdnak,
Nagy híre van Vidróckinak.
Csurog-csëpëg az ő híre,
Mint a patak folyó vize.
Pince berken csata állott,
Verekëdtek a bëtyárok.
Verekëdtek a bëtyárok,
Mëg a víg egri zsandárok.
Vidrócki is közé állott,
Baltájával hadonászott.
Baltájával hadonászott,
Eggy-egy zsandárt agyonvágott.
Derül-borul a Mátrábul,
Gyön Vidrócki a csatárul.
Ismerëm a járásárul,
Fényës acél baltájárul.
Kerül a nyáj, korog a nyáj,
Környes-körül a hëgy alján.
Merre mënnyünk elejibe,
A Mátra hëgy tetejibe?
Vajdavári hármas határ,
A Vidrócki ott a bëtyar.
Viseli a bëtyar nevet,
Szenvedett is már ëlëget.
Szenvedëtt ő telén-nyáron,
Sose halt ő vetett ágyon.
Hol erdőbe, hol mezőbe,
Bikkfa-cserfánk tövébe.
- Vesd mëg, babám, az ágyadat,
Hagy aludjam ki magamat!
Majd fëlkölthetsz éjféltájba,
Akkor mënnëk a Mátrába.
Jászkunsági gyerek vagyok, a Jászkunságon születtem,
Kis koromtól nagy koromig benne fölnevelődtem.
Kilenc zsandár kísér engem a jászkunsági főutcán,
Még akkor is betekintek a kisangyalom ablakán.
Éppen akkor, éppen akkor vetette be az ágyát,
Rozmaringgal, rozmaringgal söpörte a szobáját.
Még akkor is utánam szól: barna legény, gyere be!
Adj egy csókot, egy utolsót kacsintsál a szemembe!
Nem mehetek kedves rózsám, mert be vagyok sorozva,
A budapesti nagy kaszárnya nyitva van a számomra.
Felszántatom, felszántatom, a jászkunsági főutcát,
Vetek bele, vetek bele, piros pünkösdi rózsát.
Ha az a föld, a fekete föld, piros rózsát teremne,
Minden szőke, barna kislány, csak engemet sze
A börtön ablakába
A börtön ablakába soha nem süt be a nap,
Az évek tova szállnak, mint egy múló pillanat,
Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én...
Egy késő üzenet, egy elkésett levél,
Amelyben üzened, hogy nem vagy már enyém,
Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én...
A börtönben az évek olyan lassan múlnak el,
Egy csavargó dalától, talán vidámabb leszel,
Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én...
Egy késő éjszakán karomba zártalak,
De te nem voltál velem, én mégis vártalak.
Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én...
|