Gyülekeznek a dögmadarak.

A Nagy Tengert átröpüli

a Napból szálló, galambnak álcázott karvaly.

Megérkezik a kánya is – osztozkodni.

Megint terelgetik a népet.

Hiteket erõltetnek.

Szaporodnak a pénzért fönnhangon imádkozók.

BOLDOGASSZONYUNK-at elfelejtik,

buta lúddá tekerítik.

Jaj pedig, ha ISTENÜNK ASSZONY-FELE

Elfordul tõlünk, vagy mink õtõle!

A Régi Nagy Csata Városában

EZEK papjai dûlõre jutnak, és új lovat nyergelnek.

Összeesküsznek Isten Képmása ellen

a Könyörtelenség Hatalmasaival.

A galambnak álcázott karvaly és a kánya

Égigérõ fára segítik a Kiskanászt.

Szívében király, álmaiban császár.

Szépen szól, rondán cselekszik.

Zsákja feneketlen.

Letaszítják – újra mászik.

Még ötvenöt-hatvan!

 Az íjfeszítõ sarja lukas hajóra száll.

Az õ ingével-gatyájával tömítik a rést.

Messze jutottak a parttól,

már nem tud kiszállni.

A döglött sárkány kutyáit

a koronázatlan Cár veszi pórázra.

A szûkszavú Tárnokmestert tuszkolják élre.

Saját táborából ütnek pártot ellene,

mert a Koronázatlan Cár úgy akarja.

Paprikajancsiból csinál vezért.

A nemzet tûri – nem látja meg rajta

a rángató madzagokat.

A csellel hatalomra segített Paprikajancsi

pofátlanul önkényeskedik, buzerálja a népet.

Nyegle és buta.

A Kiskanász malmára hajtja a vizet.

Jobb ellenfél nincs. A nép tûri õket.

Nemes lovag-õsök fehér liliomán

tipródik a nemzet.

A csõsz tolvaj, a bakter rabló, a bíró cinkos.

A különb nem viszi sokra, mert irigylik.

Ki-ki rántja lefelé a másikat – az országot együtt.

Lenézett népek mögött kullog a magyar!

A nemzet talpa alatt röpülõ szõnyeggé válik a föld!

Még hatvan-hetven!

 A rátarti úr napszámért kunyerál.

Már mindent elkótyavetyéltek.

Csak alantas szolgálatok maradnak,

égbekiáltó árulások.

Lesznek, kik alattomos ellenséggel

fújnak egy követ.

Bevezetik a hét tevét,

hogy az innen köpködhessen lángot –

a bikát nyergelõ asszonyra.

Ebbõl belviszály is támad, meg külsõ viszály is.

A Kost Áldozó

két fia tovább marakodik.

A tevék magyar hajcsárai

Manó bõrét húzzák Krisztus képére,

hogy megtévesszék a népet,

és aranyra válthassák a félhold csillogását.

Õk a Kost Áldozó, tevét nyergelõ

fiát segítik,

más magyarok meg a másikat.

Kettészakad a nemzet,

lángra lobban az Ország.

A lángot vér oltja.

Magyar magyart gyilkol,

de a bika hátáról is ide lõnek

a hét teve miatt.

A nép fele elpusztul.

A szomszédok megmozdulnak,

de ugrásra kész a zenélõ sivatagok tigrise is.

A megszeppent maradék

UKKÓ-t híjja, a BOLDOGASSZONY-t.

A haragosok megbocsátanak egymásnak,

az irigy örül más szerencséjének,

a rátarti nem rázza a rongyot,

a közönyös siet segíteni.

Ekkor a MAGYAROK ISTENE õrül állítja

a zenélõ sivatagok tigrisét,

és böcsületes alkuval

visszakerül, ami visszajár.

Új kor veszi kezdetét minden égtáj felé,

YOTENGRIT, az ÕS-TENGEREK ISTENE nevében.

 A JÓ SZOMSZÉDSÁG TÖRVÉNYE gyõzedelmeskedik.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés