A Kolozsvár melletti Válaszúton, a Bánffy-kastélyban született 1908. január 8-án. Szülei
Wass Endre (1886. augusztus 21. Vasasszentgotthárd – 1975. november 5., Hamburg) Losonczi Bánffy Ilona (1883. november 21. – 1960. június 15., Bécs) korán elváltak, így leginkább nagyapja,/ Wass Béla országgyűlési képviselő majd Szolnok-Doboka vármegye főispánja volt,/ jelentette a biztos pontot gyermekkorában. Középiskolai tanulmányait Kolozsvárott a Farkas utcai Református Kollégiumban végezte. 1926-ban érettségizett.

Debrecenben, a Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait, és szerzett erdészeti diplomát. A németországi Hohenheimben és Párizsban, a Sorbonne-on tovább tanult, és újabb erdőmérnöki, és vadgazdasági diplomákat szerzett. Erdélybe apja betegsége miatt 1932-ben tért vissza, egy ideig azonban nem tudott még a családi ügyekkel foglalkozni, mert a román hadseregben a kötelező sorkatonai szolgálati idejét töltötte.

Első felesége unokatestvére, Wass Ilona lánya, báró Siemers Éva (1914–1991) lett. „Családi nyomásra 1935-ben feleségül vettem unokahúgomat, a hamburgi Siemers Évát. Így sikerült csak megóvnunk a családi birtokot a csődbejutástól.”

Hat gyermek (Vid, Csaba, Huba, Miklós, Géza, Endre) apja, akik közül Csaba hároméves korában meghalt. Wass Huba jelentős karriert futott be az amerikai hadseregben. Dandártábornoki rangot ért el, és részt vett egyebek között az 1991-es Sivatagi vihar hadművelet harcászati terveinek kidolgozásában.
A második bécsi döntés a bécsi döntések közül a második volt, amelyet 1940. augusztus 30-án hozott meg a Harmadik Birodalom és Olaszország a magyar–román területi vita ügyében. A döntést megelőzően nagyon kiéleződött a helyzet a két ország között, és a teljes magyar hadsereg is mozgósításra került. Korábban a Besszarábiátkövetelő Szovjetunió felajánlotta a közös fellépés lehetőségét, ám ezzel a magyar kormány nem élt. A két fél elsődlegesen egy katonai konfliktusban gondolkodott, ám Németországnak nem állt érdekében ez, valamint félt egy szovjet beavatkozástól, ezért avatkozott közbe. A tárgyalások 1940. augusztus 29-én kezdődtek meg Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter döntőbíráskodásával Bécsben, és másnapra mindkét kormány beleegyezését adta.

Ezután került sor a határozat kihirdetésére, amely Észak-Erdélyt Magyarországnak juttatta, így ismét az ország része lett 43 104 km², amelyen 2 millió 394 ezer ember élt, akiknek az 1930-as román népszámlálás szerint 38%-a, az 1941-es magyar népszámlálás szerint pedig 53,6%-a volt magyar nemzetiségű. Híressé vált esemény, hogy az ítélet kihirdetése után Mihail Manoilescu román külügyminiszter elájult. A magyar csapatok a döntés értelmében szeptember 5-én lépték át a trianoni határokat, és kezdték meg a kijelölt határvonalig a területek birtokba vételét. Ez nem volt atrocitásoktól mentes, több esetben is véres események követték a bevonulást.

A döntés értékelése máig megosztja a történészeket, amelyet az eltérő megnevezések is mutatnak. A románok a bécsi diktátum (románul dictatul de Vienna) kifejezést használják, míg a magyarok a döntőbíráskodás, illetve döntés szavakat. A döntést a kommunista Romániában az államilag támogatott magyarellenesség alátámasztására is felhasználták.

Az első bécsi döntés a szlovák és magyar felek által felkért két döntőbíró, Ribbentropnémet és Ciano gróf olasz külügyminiszter 1938. november 2-án meghozott döntése volt. A döntést Bécsben, a Felső-Belvedere palotában hirdették ki. Az etnikai revíziót megvalósítva 11 927 km² (az utólagos kiigazításokkal 12 012 km²)^[1] Trianonban elcsatolt területet juttatott vissza Magyarországnak, 869 ezer fős lakossággal, akik közül 752 ezer fő (86,5%) volt magyar és 117 ezer más nemzetiségű. A döntésnek köszönhetően újra magyar lett Kassa, Rozsnyó, Ungvár, Munkács, Beregszász,Rimaszombat, Érsekújvár, Komárom, Léva és Losonc városa. A honvédség november 5. és 10. között vonult be a csehszlovák hadsereg által kiürített területre, ahol mindenütt örömmel fogadták őket.

tehát, a II. bécsi döntés alapján Erdély északi része visszakerült Magyarországhoz. A következő év elején Wass Albertet a magyar Mezőgazdasági Minisztérium erdészfelügyelőnek nevezte ki Dés településre. Két hónappal később pedig a kolozsvári Ellenzék című lap irodalmi szerkesztője lett.

A háború alatt

Mint tartalékos tiszthelyettes 1942 májusától három hónapos katonai kiképzésen vett részt, melynek végeztével a Magyar Királyi Lovasság zászlósi rangját kapta meg. A következő év márciusában a lap főszerkesztőjét behívták a hadseregbe, Wass megbízott helyettes lett. Wass Albert saját életrajzában meséli el, hogy alig három hónap után „két német a Gestapótól behatolt a szerkesztőségbe, felmutatva a parancsot, hogy a német hadsereg megbízásából »felügyelniük« kell a lapot, egyszerűen kisétáltam az irodámból, és felmentem a hegyekbe. Két hét múlva édesapám régi barátja, Veress Lajos tábornok üzent, hogy a németek »keresnek« engem. Hogy elkerülje a kellemetlenségeket, Veress tábornok, aki az Erdélyben állomásozó magyar hadsereg parancsnoka volt, egyenruhát adott nekem, s mint alhadnagyot Ukrajnába küldött a 9. Magyar Királyi Lovassággal, ahonnan csak karácsonykor tértem vissza." Ezt a feladatot olyan jól látta el, hogy kétszer is megkapta a vaskeresztet.

Wass különböző beosztásokat látott el a hadseregben, majd 1944 áprilisától Veress Lajos tábornok szárnysegédje lett. A háború vége felé közeledvén a szovjet csapatok (majd később a románok is) egyre beljebb nyomultak. 1944 decemberében mutatták volna be egy drámáját a Nemzeti Színházban, de a bemutató az ostrom miatt elmaradt.

A II. világháború utolsó szakaszát katonatisztként élte át. Nem várta meg Észak-Erdély újbóli román elfoglalását, 1945 húsvétján lépte át a nyugati határt, az emigrációt választotta.

Irodalmi munkássága

A fiatal gróf számára az irodalmi sikert az 1934-ben megjelent A farkasverem című regénye hozta meg, aminek köszönhetően Baumgarten-díjban részesült és több irodalmi társaság is tagjává fogadta. Molter Károly az 1941-ben megjelent Erdélyi elbeszélők című antológiában így méltatta:

„Természetérzéke, tájmegidéző képessége csodálatos. Művei szélesen hömpölygő, robbanó erejű, nagyvonalú alkotások. A fiatal erdélyi prózaírók közül kiválik egyéni hangjával, látásmódjával; izgalmas történetei úgy áradnak belénk, mint egy forró vérhullám. ”

Wass Albert irodalmi pályája
1925. Az Ellenzék című napilap közli az Őszi dal és az Alkonyati rózsák című versét.
1926: Tagja lesz a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Tár­sa­ságnak.
1927: Első verseskötetének megjelenése, címe: Virág­temetés.
1928: Második verseskötetének megjelenése, címe: Fenyő a hegytetőn.
1929-től: Versei és prózai írásai rendszeresen megjelennek a Hajdúföld és a Debreceni Újság című lapokban.
1934: Farkasverem című első regényének megjelenése az Erdélyi Szépmíves Céh gondozásában.
1935: Szerződést köt a budapesti Révai Kiadóval. Könyveit párhuzamosan kiadhatja az Erdélyi Szépmíves Céh és a Révai. Farkasverem című regénye megjelenik Magyarországon is.
1936: tagja lesz az Erdélyi Helikon írótársaságának. „Marosvécs az erdélyi irodalom olympusza volt. Ahova csak lábujjhegyen és lélegzetvisszafojtva lehetett belépni.”
1937: Újabb találkozó Marosvécsen, ahol Wass Albert hozzászólásában hangsúlyozza, hogy a falusi népnek milyen nagy szüksége van jó mesekönyvekre, és felajánlotta aktív segítségét a könyvek terjesztésében.
1938 Karácsony: Ötven erdélyi gyermek levele a Jézuskához címmel megható, nagy szociális érzékű kiadványt jelentet meg Szolnok-Doboka Vármegye Közjóléti Szövetkezete. Wass Albert előszót és utószót ír a könyvhöz.
1939. július: Tizenöt író találkozott Wassék szentgothárdi villájában,. A baráti eszmecsere egyik témája volt, hogy miképpen lehetne felújítani a fiatalok falusi irodalmi előadásait. Wass Albert hangsúlyozta, hogy a városi és a falusi ember egységes nemzeti szolgálatára van szükség, a baloldaliak ne zárkózzanak el a nemzeti gondolattól. Társalgásuk közben megjelent a román csendőrőrmester, KÉRDŐRE VONTA A HÁZIGAZDÁT, HOGY MIFÉLE IRREDENTA ÖSSZEESKÜVÉSNEK ADOTT HELYET? CSAK WASS ALBERTET ÁLLÍTOTTÁK VÁD ALÁ KOLOZSVÁRT, VENDÉGEIT MÉG TANÚNAK SEM IDÉZTÉK MEG. Az ügy Kémkedés és titkos összejövetel, népgyűlés címén került a román kolozsvári VI. hadtestparancsnokság ügyészségére.
1940. január 18.: Wass Albert átveszi a korszak legjelentősebb irodalmi díját, a Baumgarten-díjat. Budapesten a Révai Kiadónál megjelenik az Észak-Erdély visszavételének napjairól szóló a Jönnek! című tényfeltáró, szociografikus mű.
1940. október: Budapesten a Révai Kiadónál megjelenik az Észak-Erdély visszavételének napjairól szóló a Jönnek! című tényfeltáró, szociografikus mű, amely személyes beszámolóként is jelentős dokumentum. Regényeinek további sorozata a Csaba budapesti és kolozsvári kiadásával folytatódik. "Tamási Áron hangja mellett ma a legbiztatóbb üzenet Erdélyből.” – írja róla a Nyugat kritikusa, Berde Mária.
1941: A Könyvhéten A titokzatos őzbak (Történetek egy ember életéből) címen személyes visszaemlékezéseiből álló kötete jelenik meg.
1942. február: A Kisfaludy Társaságtagjává választják.
1942. tavasz: a 15. A marosvécsi Helikon Találkozón Szabédi László bejelenti, hogy a fiatalabb erdélyi magyar írók munkaközösséget alakítanak, és lapot is indítanak. Az öregek nemzedéki szempontból indokoltnak látták az új munkaközösség kialakítását. Kezdetben Wass Albert is az újonnan alakult Forrás csoporttal tart.
1943. nyár: A Könyvhéten megjelenik az Erdélyi Szépmíves Céh és később a Révai kiadásában a Mire a fák megnőnek című történelmi regénye, amely a magyar szabadságharc leverésétől a kiegyezésig ábrázolja egy erdélyi család sorsát.
1942. november: Megtisztelő részvétel a magyar írók Lillafüredi Találkozóján, ahol „Nyírő József, Kós Károly, gróf Wass Albert, Makkai Sándor, Tompa László, Nagy István és Tamási Áron képviselték a szorosabb értelemben vett erdélyi irodalmat”.
1943: Megjelenik történelmi regényének folytatása: A kastély árnyékában. Nem sokkal később a Vérben és viharban című kisregénye (Fáy Dezső rajzaival), majd ugyanebben az évben adja közre az Egyedül a világ ellen című – már címválasztásában is szimbolikus – munkáját. Megjelenik a Tavak könyve című meséskönyve Hincz Gyula ihletett rajzaival.
1944: Az Ellenzékben Levél mindenkihez! címen jelenik meg utolsó erdélyi közírói publikációja. A budapesti Nemzeti Színház műsorra tűzi a Tavaszi szél című drámáját, de a nyilasok betiltották az előadást.
1945: Wass Albert családjával Németországba menekül, könyveit itthon tiltólistára teszik. Erdélybe írt leveleiben elsősorban az irodalmi élet újraéledéséről érdeklődik.
1947: A Rézkígyó című regény és az Erdők könyve című mesekönyv megjelentetése (Faragó Miklós kiadása, München), ez utóbbi németül is, Wass (Siemers) Éva fordításában. Megjelenik a Te és a világ: tanítások – útravalóul című kötet (Vilsburg).
1947: A láthatatlan lobogó című verseskötet kiadása. A hontalanná tett erdélyi illetve kárpát-medencei magyarság szavát halljuk ki a legszebb költeményekből (Dalol a honvágy, Mikor a bujdosó az Istennel beszél, Hontalanság elégiája, A bujdosó imája, Magyar cirkusz, Nagypénteki sirató, Üzenet haza, Hontalanság hitvallása, Láthatatlan lobogó).
1948: Százéves dal az ismeretlen bújdosóhoz című költemény megjelentetése (München, 1948). Az 1848–49-es magyar szabadságharc száműzötteire, „otthontalan bujdosóira” emlékező költemény a száműzetésbe kényszerültek kálváriáját, a cinikus világnak a hősi élettel szembeni közönyét állítja pellengérre.
1948: Wass Albert befejezi élete legsikeresebb regényét, A funtineli boszorkányt. Erdélybe küldött levelében írja, hogy német nyelvre Podmaniczky Tibor kezdi fordítani a 900 oldalas munkát.
1948–1949 között: Megjelenteti folytatásokban az Adjátok vissza a hegyeimet! című regényét az emigráció irányadó lapjában, a Hungáriában. A művet önálló regényként (Bad Wörishofen: Hungaria) még 1949-ben kiadják. A címoldalra is felírja könyve legfőbb üzenetét: „Kiáltvány az emberiség lelkiismeretéhez”.
1951: Az Ember az országút szélén című regény megjelentetése (München, Kossuth), később, 1984-ben angolul is kiadja. Megjelenik a Tizenhárom almafa című szatirikus regénye a második világháború alatti Erdély életéről. Augusztusban négy gyermekével kivándorol Amerikába.
1952: Megjelenteti az Elvész a nyom című nagyregényét (I. változat: Kossuth Kiadó, Cleveland). Németül 1958-ban adatja majd ki Újlaky Charlotte fordításában (Stuttgart, Steinkopf).
1953: Why? Címen angol könyve jelenik meg Pittsburghben (Magyarul a Magukrahagyottak című kötet egy része). Angolra fordította: Elizabeth Wass McLain.
1956: Hanky tanár úr amerikai kalandjai címmel a Magyarság című lapban szatirikus novellasorozatot hirdet, amelyben humoros formában, rajzos illusztrációkkal emlékezik meg a bevándorlás és az amerikai letelepedés időszakáról. Amerika emlékezni kezd című írásának felolvasása a Szabad Európa Rádióban. Megjelenik A funtineli boszorkány német változata.
1957: Megjelenik az Antikrisztus és a pásztorok című regénye (München és Buenos Aires).
1959: Megjelenik A funtineli boszorkány című regénye Kölnben, Buenos Airesben és Clevelandban is.
1960: Az Elvész a nyom című regény holland kiadása.
1964: Az Átoksori kísértetek angol nyelvű megjelentetése.
1965: Megjelenik az Elvásik a veres csillag angolul.
1967: Az Elvész a nyom újabb magyar nyelvű megjelentetése (Vörösváry, Torontó). Megjelenik a Magukrahagyottak című regény. Angolul Forsaken are the Brave címen a kanadai Weller adja ki.
1970: Valaki tévedett címmel novelláskötetet jelentet meg.
1974–1976.: A Kard és Kasza I–II. címen írt nagyszabású történelmi regény megjelentetése. Magyar örökségünk címmel népszerűsítő összeállítást jelentet meg a magyar történelemről és kultúráról magyarul és angolul. Pit Girindáj című írása – Gerendi Péter furcsa története – az emigrációs magyarság magyar ügyben tanúsított passzivitását állítja pellengérre.
1977: Documented facts and figures on Transylvania című történelmi munka megjelentetése. „Három könyvet adhattunk ki ebben az esztendőben angol nyelven, Erdély igazságának az ismertetésére és védelmére.”
1978: Megjelenik a Halálos köd Holtember partján című regény. A könyvet egy év múlva angolul is kiadta. Barátjának írt levele szerint: „Ez a könyv kimondottan abból a célból készült, hogy a gyanútlan olvasóval megismertesse Erdély tragédiáját.”
1982: Az Elisa and a house that Jack built című regény (Magyarul Eliza, 2004) és a History of Astor on St. John’s River (Magyarul Astor, 2005) című történeti munka megjelentetése.
1983: A Transylvanian Quarterly megindítása. Lapkiadó és főszerkesztő: Wass Albert.
1983: The Transylvanian Hungarian Folk Art – its origin and interpretation (Magyarul Az erdélyi magyar népművészet eredete és értelmezése, 2006) címen népszerűsítő néprajzi album jelenik meg.
1984: Az Ember az országút szélén című regényét kiadja angolul.
1985: Megjelenteti legjelentősebb időskori művét Hagyaték címen.
1989: A költő és a macska novellakötet megjelentetése.
1990: Halálos Köd Holtember partján zugkiadásban megjelenik Budapesten. Ezt követően ugyanitt a Malomfalvi Kiadó gondozásában A funtineli boszorkány I–III. is kiadásra kerül.
1993: A Jönnek! című riportkönyvet és az Adjátok vissza a hegyeimet! című regényt egy közös kötetben jelenteti meg a Kráter Műhely Egyesület.

Wass Albert életútja dátumokban, sorfordulatok

1920. ősz: „Több szakmunka megállapítja, hogy a román földreform során leggyorsabban a magyar közép- és nagybirtokos osztály ment tönkre. 1940 után a visszakerült Észak- és Kelet-Erdélyben fölméréseket végeztek, amelyek megdöbbentő adatokat hoztak. A 100-500 holdas magyar birtokosok földjeinek 80,5%-át, az 500 holdon felüli birtokoknak 90,8%-át sajátították ki! Ez azt bizonyítja, hogy a román állam céltudatosan tette tönkre a magyar nemzeti védekező mozgalmakban erőt képviselni tudó magyar társadalmi rétegeket. ”

1921. nyár: Sztána felett, a Lügetes szélén: Albertet, a cserkészfiút megmarta a kígyó. A szomszédos Fekete-hegyen Kós Károly egy pásztor ismerőse, egy öreg szénégető gyógyította meg – erős istenhitének kezdetét jelzi ez a gyógyuláshoz kapcsoló élménye. Akit Isten megment, nagy dolgokra szánja azt.

1923-1929 között: Wass Albert verseit eleinte iskolai- és a vadászlapok (Vadászújság, Ifjú Erdély) kezdik közölni. E korszak darabjait olvasva ne feledjük: írójuk még a költeményeit publikálni kezdő Petőfi Sándor életkorát sem érte el.

1940. szeptember 14.: A 2. bécsi döntés után Wass Albert ideiglenes személyazonossági igazolványt kap, visszatért magyar állampolgárként.

1941. január: A Budapesti Erdészeti és Mezőgazdasági Minisztérium Wass Albertet kinevezte erdészfelügyelőnek, Dés központtal az Északi Kárpátok területére.

1943. július 1.: A német katonai elhárítók „felügyelet” alá vonják az Ellenzék című lapot, ahol Wass Albert szerkesztőként tevékenykedett. Dálnoki Veress Miklós, hogy ne tartóztassa le a német titkosszolgálat, néhány hét múlva katonai kötelékbe vonja az írót.

1943. július 14.: Veress Lajos tábornok Wass Albertet alhadnagyi rangban Ukrajnába küldi a 9. Magyar Királyi Lovassággal, aki ott zászlóaljat vezet.

1943. ősz: Wass Albertet a keleti fronton kitüntették a német vaskereszt I. és II. osztályával.

Katonasors, 1943-44:

„Magukra hagyottan őrizték a Kárpátokon
Magyarországot és a mögötte lévő Európát,
olyan egyedül, amilyen egyedül csak lehet az olyan ember,
akit magára hagy a világ.”

1943. december: Wass Albert gépkocsija alatt akna robban. Agyalapi törést szenved, kórházba kerül. „S volt múltamban sok olyan esztendő, ami tízszeresen számít, (…) amikor kiküldettem a Pripjet mocsaraiba mint huszártiszt, s csak az ukránoknak köszönhetem, hogy életben maradtam.”

1944 januártól 1945 március 30-ig: a katonai vezérkar mellett különleges honvédelmi feladatokkal összekötő segédtisztként, ill .szárnysegédként teljesít szolgálatot.

1944. október 9.: Wass Albert utoljára tesz látogatást Szentgotthárdon. Innen Beresztelkén át visszamegy csapatához. Wass Endréné kérésére búcsúszavakat írt a Vendégkönyvbe.

„Régi emlékek fájó melegével a szívemben búcsúzom a régi otthontól,
melyet elsöpör ma a történelem vihara. De hiszek abban –
ha van Isten valahol az életek és sorsok fölött –, hogy visszatérünk egyszer,
s a ház, mely fölnevelt, újra otthonná válik,
hogy kivirágozzon belőle új évszázadokra a győzedelmes élet.”

1945. március 31.: Wass Albert tábornoki kapcsolatai révén a civil menekültek kísérőjeként száll fel a Sopronból Nyugat felé tartó vonatra, amelyen a magyar tisztek családjai is utaztak, köztük saját felesége és 4 gyermeke.

1945-1949: A családot először hadifogolyként az amerikaiak a regensburgi POW táborba vitték, majd visszaengedték Bleibachba, ahol egy német család 1949 májusáig befogadta őket. Főként dohánykertészetből élnek, ez elég jövedelmező foglalkozás, mert a fekete-cigaretta nagy érték, főleg csereviszonylatban, de a folyamatos írás mellett a vadorzó tevékenységre is szükség van, hogy a család húst ehessen. 1946-tól kezdve nagyobb gyermekeiket Passauban, egy német internátusban taníttatják.

Hontalanság hitvallása

Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.

Hontalan vagyok,
mert hirdetem, hogy testvér minden ember,
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.

Hontalan vagyok
mert hiszek jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.

Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.

1949. május: A család városba költözik. „Hamburg romokban volt még akkor, és a romokat föl kellett építeni. Hans Edmund tehát, nagyon élelmesen, nyomban alapított egy nagy építkezési vállalatot, és elkezdte újraépíteni Hamburgnak azt a részét, ahol a romok nagy része a Siemers család tulajdonában volt. Családomat beköltöztették az egyik újjáépített bérházba, s én is kaptam egy állást: fölfogadtak éjjeliőrnek a Siemers építkezési vállalat kebelébe.”

1950-1951 között: Wass Albert Hamburg mellé a Camp Wentorf-i átvizsgáló központba kerül Amerikába tervezett kivándorlása végett. Lettek, litvánok, észtek, magyarok éltek itt együtt, egyszobás helyiségekben sok-sok nagycsalád közösen elhelyezve. Wass Albert protestáns menekülők között világi lelkészként igehirdetést végez. Ebben az időszakban írja Örökösök című regényét.

1951. augusztus: Wass Albert négy gyermekével és a Németországban hozzájuk csatlakozott dadussal kivándorol Amerikába. Az úton világi lelkész és napilapszerkesztő is volt. Felesége Németországban marad, mert tuberkolózisa miatt nem kapta meg Amerikába a beutazási engedélyt.

1952. május 1.: Wass Albert megesküszik Elizabeth McLainnel. A család egy Ohio állambeli farmról a floridai Astorba költözik, tavak vidékére, szép természeti környezetbe. A fiúkat angol iskolákban taníttatják, cél: hogy magyarságuk megőrzése mellett kiváló amerikaiak legyenek.

1954: Wass Albert matematika tanári állást vállalt Deland mellett a floridai Katonai Akadémián.

1956 tél: Wass Albert és fiai, Huba, Miklós és Géza fekete karszalaggal járnak az iskolába, hogy ezzel is felhívják a figyelmet a vasfüggöny mögötti kis népek sorsára. „Nagyon fontos, hogy minden cseleketünkben Magyarországot képviseljük” – tanítja Wass Albert a fiainak.

1957. január 4.: Wass Albert a Floridai Orlando Szövetségi Törvényszéken amerikai állampolgárságot kap.

1963. március 15 – 1989: Wass Albert Miaimiban a magyar ház ünnepi szónoka. A hazafelé vezető autóúton második felesége, Elizabeth bátorította az írót a magyar érdekek angol nyelvű képviseletére! Ebből az ötletből alapította Wass Albert az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet. Ettől az időtől fogva sorra jelentetik meg angolul a magyarság múltját és történelmét tisztázó könyveiket, folyóirataikat és Kanadától az Egyesült Államok egymástól igen távoli emigrációs közösségeiben népszerűsítik a magyar ügyet, segítik a magyar lobbi tevékenységét. Cikksorozatot indít Magyar szemel, majd angol nyelvű lapjait küldi meg az amerikai egyetemeknek és a fehér ház tagjainak.

1973 vége: Nyaralót vesznek a Smoky Mountains lábánál, Franklinban, Észak-Karolinában. Háromholdas domb, forrással, ház helyett egy trillerben laknak.

1975. január-május: A clevelandi Magyar Kongresszus létrehozza az Erdélyi Világszövetséget. Társelnökei: Wass Albert és Zolcsák István. Munkásságuk felbecsülhetetlen Erdély ügyének a világ előtt való képviseletében .

1977: Documented facts and figures on Transylvania című történelmi munka megjelentetése. „Három könyvet adhattunk ki ebben az esztendőben angol nyelven, Erdély igazságának az ismertetésére és védelmére.”

1979. augusztus: Közép-Floridában ocsmány sajtóhadjárat indul Wass Albert ellen. Volt egyetemi tanári székhelyén, Gainesvilleben a Daily Sun azzal vádolja meg, hogy háborús bűnös, aki az Ocala Erdőrezervátumban rejtőzködik

1979. augusztus 22.: Wass Albert a fiával, Wass Hubával felkereste a Department of Justice Task Force nevű intézményét, ahol kérésükre előadták, hogy a Román állam az Egyesült Államok igazságügyi minisztériumától a Wass Albert ellen felhozott vádak alapján a kiadatását kéri, de a vádak bizonyítatlansága miatt kiadatását megtagadták.

1981. december 8.: Kolossy Sándor és Wass Albert megfogalmazásában egy emigrációs csoport Románia magyarokkal szembeni jogsértéseiről memorandumot ad át a Fehér Ház képviselőinek és az elnöknek. A memorandum záró szakasza Wass Albert angolul írt Riadj, Európa! kezdetű versét tartalmazza.

A világ felfigyel a magyar ügy fontosságára: A nyugati országokban működő erdélyi szervezetek mindenütt nagyon tevékenyek voltak. Memorandumokkal nemzetközi fórumokon történt felszólalásokkal és tüntetésekkel hívták fel az illetékesek figyelmét a magyarok némely kommunista irányítású országban történő elnyomására. Az Erdélyi Világszövetségen, az Amerikai Erdélyi Szövetségen, az Erdélyi Bizottságon, valamint a kontinentális erdélyi szervezeteken kívül a Hámos László által vezetett New York-i székhelyű magyar emberjogi alapítvány foglalkozott a romániai magyarok problémáival. „Tíz évi kemény és szüntelen kitartó munka eredménye, hogy az erdélyi és felvidéki magyarság ügye ma már komoly tényezője az Egyesült Államok Romániával és Csehszlovákiával kapcsolatos külpolitikájának, állandó ügye minden nyugati emberjogi szervezetnek, és egyre gyakrabban taglalt témája mind több tudományos társadalmi kulturális és egyházi szervnek valamint a nyugati sajtónak. (Hámos László) ” Az 1985-ben a tavaszi Ottawai Emberi Jogi Konferencia idején 2000 magyar tiltakozott az elnyomás ellen. Ennél nagyobb szabású tüntetés nem volt a tanácskozások hat hete alatt.

1985 őszén román emberölési kísérletek: Wass Albert értesítést kapott az Interpoltól, hogy Ceauşescu 12 securitaté terroristát küldött át, mint diplomatákat a washingtoni követség és a clevelandi konzulátus mellé. „Ezeknek egyik feladata az, hogy engem eltegyenek láb alól" – írja az író. Két hétre rá a floridai FBI iroda képviselője is fölkeresett, és tudtomra adta, hogy Clevelandban merénylet készül ellenem, és arra kért, hogy ne menjek el az erdélyi napra. Kijelentettem, hogy ezt nem tehetem meg. Két nappal később egy rendszám nélküli teherkocsi elütött kora este a közeli szupermarket előtt, ahogy a boltból kijövet igyekeztem vissza a kocsimhoz. A teherkocsit két nappal később meglelték egy Fortlauder-béli javítóműhelyben, ahol a jobboldali sárhányóját javították. Pontosan azt a helyet, ahol a térdemet érte a sárhányó ütése. A teherkocsin diplomáciai rendszám volt. A Román Követséghez tartozott. Persze tagadták, hogy a kocsi valaha is erre járt volna, és azt állították, hogy egy fa okozta a horpadást. Bizonyíték ellenük nem volt. A gépkocsi színe nem volt elég. Ezer olyan színű futkos az utakon. Az FBI embere újra felkeresett, és újra kért, hogy ne menjek Cleveland-be. Mivel sérülésem miatt vezetni amúgy sem tudtam volna, lemondtam az utat. Az FBI kívánságára azonban szobát foglaltam telefonon ugyanabban a Holiday Innben, ahol rendesen megszálltam, amikor ott voltam. A maguk előadása előtti estén rajtakapták a Román Konzulátus két emberét, amint tv-szerelőnek álcázva, álkulccsal bementek a számomra lefoglalt szobába, és bombát próbáltak ott elhelyezni. Egyebet nem tehettek, minthogy kizsuppolták őket az országból, mivel diplomáciai mentességük volt.”

1987. március 29.: Meghal második felesége.

1989: Visszavonul az emigráns politikai élettől, lapjainak és könyveinek saját kiadását megszünteti. Szász Lóránt író-laptulajdonosra ruházza át kiadó jogait.

1990: Zas Lóránt kiadja Magyarországon A funtineli boszorkányt. Az írót meglátogajja Amerikában a Duna TV stábja.

1990. november 9.: Wass Albert házasságot köt Mary La Planta-val, egy ír származású francia asszonnyal, Tavaresben.

1992-től öngyilkosságának napjáig áldatlan viták jellemzik amerikai fiainak és új feleségnek a kapcsolatát.

1993. augusztus 20.: Wass Albertnek Antall József miniszterelnök előterjesztése alapján Göncz Árpád köztársasági elnök odaítéli a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést.

1993. november 24.: Wass Albert megkapja Csoóri Sándortól a Magyarok Világszövetsége Emlékérmét. A kitüntetéseket az író megilletődve és meghatottan veszi át a Miamiban székelő konzul jelenlétében Csoóri Sándortól.

1994. augusztus 10.: „Az én életem már valójában véget ért. Háborús sebesülésemből kifolyólag gyógyíthatatlan bénulás áldozata lettem, kézzel már nem is tudok írni, még géppel is nagyon nehezen. Már csak »tollba mondok«."

Wass Albert művei ismét „feketelistán”: „Könyveimre odahaza nincs kiadó, mert »feketelistára« tettek (…), s ez ellen nincs orvosság." (Wass Albert leveléből, 1994.)

1996. június 24.: Wass Albert a Magyar Köztársaság belügyminiszterének írt leveléből a magyar állampolgárságát igazoló okiratot kérelmezett, amit csak idegleines formában kapott meg egy évvel később. A huzavona, és a jogi igazságszolgáltatás elmulasztása haláláig tartó sértésnek bizonyult.

 

1996. szeptember 24.: Wass Albertet délben gépkocsibaleset éri. A posta elől fordult ki a Fordjával, mikor egy teherautó beleszaladt. Eszméletét veszti. Koponyarepedéssel kórházba szállítják. „Koponyatörést szenvedett. Össze volt srófolva a feje, abroncsot viselt, amíg be nem forrt a nyílt seb.” „Papi elméje az autóbalesetig mindig éles volt. A baleset következtében fejsérüléseket szenvedett és időnként emlékezetzavara volt.”

1998. ferbruár 16.: Reggel Mary ijedten hívja fel Hubát, és közli Wass Albert öngyilkossági szándékát: „Papi öngyilkosságot akar elkövetni, mert nem tudja fizetni a számláit.” Akarata szerint fiának, Gézának és harmadik feleségének kellett volna megegyeznie az anyagiakat illetően. Ez nem történt meg, bár az esti órákban még találkoztak.

1998. február 17. hajnali 3 óra 20 perc: Wass Albert halála: Astor Park, Florida. Oka: elvérzés. Fegyvergolyó okozta seb által.

Az őzbak búcsúja: Serédi István Wass Albert temetésén felidézte legutolsó találkozását az íróval, amikor az erdő szélen váratlanul megjelent egy őz. Lassan megállt, szeme az író tekintetével találkozott és a fejét megbiccentette. Az író is fejhajtással üdvözölte az őzet. Ezt a találkozást jeladásnak tekintette az idős író, aki ezt mondta: „Látod, Erdély üzent. Eljött az idő, a búcsúzás.”

Kráter, Felvidék Ma

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés