Betyárnóta /Baranta változat/

Csütörtökön virradóra Talátam egy pej csikóra Azon hajtottam a tinót Mind a három daruszőr volt

Ögyet adtam a bírónak Másikat a főbírónak Harmadikat alispánnak Hogy könnyebben szabaduljak

Könnyebben is szabadútam Fehérvárnak elindútam Fehérvári fogadónál Kilenc zsandár elémbe áll

Zsandár urak mit akarnak Talán vasalnyi akarnak Nem akarunk mink vasalnyi Szilaj csikót gyöttünk venni

Szilaj csikó nem eladó Nem is zsandár alá való Mer ha arra zsandár ülne Még a madár is rab lünne

Megkérdezik mi a nevem Hon' az utazó levelem Dolmányomat kigombolom Levelet megmutatom

Éles kés ajobb kezembe' TőDtött pisztoly bal kezembe Kettőt mingyárt agyon-Iüttem Ez az utazólevelem

Jaj Istenem mit csináljak Szaladjak-e vagy megállj ak Ha szaladok fejbe lülnek Ha megállok megkötöznek

Rab madárnak szárny törve Most visznek el a tömlöcbe Ácsolják mán a bitófát Feszítik az Isten Fiát

Csillagok közt megalúdtam Ej de szomorút álmodtam Megálmodtam azt az ögyet Babám nem leszek a tied

Édes Rózsám ne bánkódjál A Jóistenhö szépen szóljál Szent Pétör majd mennykapunál Menlevelet mán nem kíván

De a rosseb vergye űket Kik nyakamra hurkot töttek Lösz még betyár, szögény lögény Lössz szalajtás erdő szélén

Szilaj csikó ha megindul A Világ is hármat fordul Szilaj csikó ha megindul A Világ is hármat fordul

 *

Esik eső, szép csendesen csepereg,
Rózsa Sándor a kocsmában kesereg.
"-Korcsmárosné, bort ide az asztalra,
Legszebb jányát állítsa ki strázsára!"

"-Édesanyám én a strázsát nem állom,
Amott gyünnek a fegyveres zsandárok!'
Rózsa Sándor ezt sem vette tréfának,
Felpattant a sárga szőrű lovára.

Lova, lova elvitte őt messzire,
Egyenest a kerek erdő mélyére,
Lova lába megbotlott egy gyökérbe,
Igy fogták el Rózsa Sándort örökre.

Rózsa Sándort kötözik a kocsira,
Azt kérdezi, hol van az ő pej lova,
Feleli a csendőrbiztos kapitány:
"- Rúzsa Sándor, nem ülsz többé paripán."

Megüzenem én a zsandár uraknak,
Jó gondját viseljék az én lovamnak!
Hej te, hej te, azt a betyár mindenit!
Lovát félti, s nem a maga életit.

"-Megizenem én a feleségemnek,
Gondját viseljé a két gyermekémnek!
Sem csikósnak, sem gulyásnak ne adja,
Apja helyett betyárságra taníjja!"

"- Édesanyám, csikós leszek nem gulyás,
Ostort veszek, a vállamra, karikást,
Kiválasztok a ménesből egy derest,
Éngem oszt' a zsandár hiába keres"

Három levele van az eperfának,
Három szeretője van egy betyárnak,
Leszakajtom az eperfa levelét,
Elszeretem a betyár szeretőjét.

Nem loptam én életemben,

csak egy csikót Debrecenben,

mégis rámverték a vasat,

babám szíve majd’ meghasad.

Mikor mentem hazafelé,

három zsandár állt elibém,

azt kérdezték, hogy mi a nevem,

hol az utazólevelem?

Várj meg zsandár, megmutatom,

csak a lájbim kigombolom,

előveszem revolverem,

az az utazólevelem!

Mikor mentem hazafelé,

megnyílt az ég háromfelé,

ragyogtak rám a csillagok,

megtudták, hogy árva vagyok.

A szegedi hármas határ,

érted lettem rózsám betyár,

viselem a betyár nevet,

mert a rózsám mást szeretett!

* Zúg az erdő, zúg a mező...
1. Zúg az erdő, zúg a mező, vajon ki zúgassa,
Talán bizony Patkó Bandi a lovát ugratja.
Szép a lova, szép őmaga, szép a zabolája,
Vígan várja a babája a felvetett ágyba.

Zúg az erdő, zúg a mező, vajon mi zúg benne
Nálunk való bús reguták masíroznak benne
Éppen máma jött újságba, katonának el kell menni.
Utoljára jövök hozzád babám búcsút venni.

Kiöntött a Nyárád vize homokos partjára,
Körös-körül beültettem szomorúfűzfával,
Szomorúfűzfának ága reáhajlik a síromra,
Télbe-nyárba, bánatába ki van virágozva.

zavaros a tisza nem akar tikkadni

az a híres bogár imre által akar menni

által akar menni csikót akar lopni

kecskeméti zöld vásárra pénzt akar csinálni

pénzt akar csinálni bölcsőt akar venni

azt a híres duli marcsát el akarja venni

kocsmárosné hallja van-e vacsorája

van vacsorám paprikáshús vendégek számára

kocsmárosné hallja száz icce bort adna

megkínálnám a vármegyét hogy ne lennék rabja

huncut a vármegye nem iszik belőle

az a híres bogár imre most van a kezébe

láncot a zsiványnak kezére lábára

duli marcsa a babáját már hiába várja

nézz ki marcsa nézz ki ablakod firhangján

ott kísérik bogár imrét aranyszín paripán

arany a kantárja ezüst a zablája

az a híres bogár imre annak a gazdája

harangoznak délre fél tizenkettőre

most kísérik bogár imrét a vesztőhelyére

elapadt a tisza csak a sara maradt

meghótt szegény bogár imre csak a híre maradt

1.A Vidróczki hires nyája,
Csörög-morog a Mátrába,
Csörög-morog a Mátrába,
Mert Vidróczkit nem találja.

2.Megyen a nyáj, megyen a nyáj,
Környeskörül a gaz alján.
Ugyan hol állok elejbe,
Kerek erdő közepébe?

3.Hozd ki babám szűröm, baltám,
Hadd menjek a nyájam után,
Mert levágják a kanomat,
Keselylábú ártányomat.

4.Esteledik már az idő,
Szállást kérnék, de nincs kitől.
Sűrű erdő a szállásom,
Csipkebokor a lakásom.

A Vidrócki sírhalmára
Gyöngy hull a koporsójára.
Hej Vidrócki, most gyere ki,
Hat vármegye vár ideki!
Mit ér nekem hat vármegye,
Tizenkettő jöjjön ide!

*

Vidrócki                                                            Bekölce (Heves) 1953. VIII. Vitéz József 69 é.

 Nagy udvara van a holdnak,
Nagy híre van Vidróckinak.
Csurog-csëpëg az ő híre,
Mint a patak folyó vize.

Pince berken csata állott,
Verekëdtek a bëtyárok.
Verekëdtek a bëtyárok,
Mëg a víg egri zsandárok.

Vidrócki is közé állott,
Baltájával hadonászott.
Baltájával hadonászott,
Eggy-egy zsandárt agyonvágott.

Derül-borul a Mátrábul,
Gyön Vidrócki a csatárul.
Ismerëm a járásárul,
Fényës acél baltájárul.

Kerül a nyáj, korog a nyáj,
Környes-körül a hëgy alján.
Merre mënnyünk elejibe,
A Mátra hëgy tetejibe?

Vajdavári hármas határ,
A Vidrócki ott a bëtyar.
Viseli a bëtyar nevet,
Szenvedett is már ëlëget.

Szenvedëtt ő telén-nyáron,
Sose halt ő vetett ágyon.
Hol erdőbe, hol mezőbe,
Bikkfa-cserfánk tövébe.

- Vesd mëg, babám, az ágyadat,
Hagy aludjam ki magamat!
Majd fëlkölthetsz éjféltájba,
Akkor mënnëk a Mátrába.

Jászkunsági gyerek vagyok, a Jászkunságon születtem,
Kis koromtól nagy koromig benne fölnevelődtem.

Kilenc zsandár kísér engem a jászkunsági főutcán,
Még akkor is betekintek a kisangyalom ablakán.

Éppen akkor, éppen akkor vetette be az ágyát,
Rozmaringgal, rozmaringgal söpörte a szobáját.

Még akkor is utánam szól: barna legény, gyere be!
Adj egy csókot, egy utolsót kacsintsál a szemembe!

Nem mehetek kedves rózsám, mert be vagyok sorozva,
A budapesti nagy kaszárnya nyitva van a számomra.

Felszántatom, felszántatom, a jászkunsági főutcát,
Vetek bele, vetek bele, piros pünkösdi rózsát.

Ha az a föld, a fekete föld, piros rózsát teremne,
Minden szőke, barna kislány, csak engemet sze

A börtön ablakába

A börtön ablakába soha nem süt be a nap,
Az évek tova szállnak, mint egy múló pillanat,
Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én...

Egy késő üzenet, egy elkésett levél,
Amelyben üzened, hogy nem vagy már enyém,
Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én...

A börtönben az évek olyan lassan múlnak el,
Egy csavargó dalától, talán vidámabb leszel,
Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én...

Egy késő éjszakán karomba zártalak,
De te nem voltál velem, én mégis vártalak.
Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én...