| 		
		 
 énekek
Csütörtökön virradóra 
Esik eső, szép csendesen csepereg,
Nem loptam én életemben,
Zúg az erdő, zúg a mező, vajon ki zúgassa,
zavaros a tisza nem akar tikkadni
A Vidróczki hires nyája,
Vidrócki    Bekölce (Heves) 1953. VIII. Vitéz József 69 é. 
A börtön ablakába 
   
Betyárnóta /Baranta változat/ 
  
Csütörtökön virradóra Talátam egy pej csikóra Azon hajtottam a tinót Mind a három daruszőr volt 
  
Ögyet adtam a bírónak Másikat a főbírónak Harmadikat alispánnak Hogy könnyebben szabaduljak 
  
Könnyebben is szabadútam Fehérvárnak elindútam Fehérvári fogadónál Kilenc zsandár elémbe áll 
  
Zsandár urak mit akarnak Talán vasalnyi akarnak Nem akarunk mink vasalnyi Szilaj csikót gyöttünk venni 
  
Szilaj csikó nem eladó Nem is zsandár alá való Mer ha arra zsandár ülne Még a madár is rab lünne 
  
Megkérdezik mi a nevem Hon' az utazó levelem Dolmányomat kigombolom Levelet megmutatom 
  
Éles kés ajobb kezembe' TőDtött pisztoly bal kezembe Kettőt mingyárt agyon-Iüttem Ez az utazólevelem 
  
Jaj Istenem mit csináljak Szaladjak-e vagy megállj ak Ha szaladok fejbe lülnek Ha megállok megkötöznek 
  
Rab madárnak szárny törve Most visznek el a tömlöcbe Ácsolják mán a bitófát Feszítik az Isten Fiát  
  
Csillagok közt megalúdtam Ej de szomorút álmodtam Megálmodtam azt az ögyet Babám nem leszek a tied 
  
Édes Rózsám ne bánkódjál A Jóistenhö szépen szóljál Szent Pétör majd mennykapunál Menlevelet mán nem kíván 
  
  
De a rosseb vergye űket Kik nyakamra hurkot töttek Lösz még betyár, szögény lögény Lössz szalajtás erdő szélén 
  
Szilaj csikó ha megindul A Világ is hármat fordul Szilaj csikó ha megindul A Világ is hármat fordul 
  
  
  
  
 * 
Esik eső, szép csendesen csepereg, 
Rózsa Sándor a kocsmában kesereg. 
"-Korcsmárosné, bort ide az asztalra, 
Legszebb jányát állítsa ki strázsára!" 
 
"-Édesanyám én a strázsát nem állom, 
Amott gyünnek a fegyveres zsandárok!' 
Rózsa Sándor ezt sem vette tréfának, 
Felpattant a sárga szőrű lovára. 
 
Lova, lova elvitte őt messzire, 
Egyenest a kerek erdő mélyére, 
Lova lába megbotlott egy gyökérbe, 
Igy fogták el Rózsa Sándort örökre. 
 
Rózsa Sándort kötözik a kocsira, 
Azt kérdezi, hol van az ő pej lova, 
Feleli a csendőrbiztos kapitány: 
"- Rúzsa Sándor, nem ülsz többé paripán." 
 
Megüzenem én a zsandár uraknak, 
Jó gondját viseljék az én lovamnak! 
Hej te, hej te, azt a betyár mindenit! 
Lovát félti, s nem a maga életit. 
 
"-Megizenem én a feleségemnek, 
Gondját viseljé a két gyermekémnek! 
Sem csikósnak, sem gulyásnak ne adja, 
Apja helyett betyárságra taníjja!" 
 
"- Édesanyám, csikós leszek nem gulyás, 
Ostort veszek, a vállamra, karikást, 
Kiválasztok a ménesből egy derest, 
Éngem oszt' a zsandár hiába keres" 
 
Három levele van az eperfának, 
Három szeretője van egy betyárnak, 
Leszakajtom az eperfa levelét, 
Elszeretem a betyár szeretőjét. 
  
  
  
  
  
  
  
Nem loptam én életemben, 
csak egy csikót Debrecenben, 
mégis rámverték a vasat, 
babám szíve majd’ meghasad. 
  
Mikor mentem hazafelé, 
három zsandár állt elibém, 
azt kérdezték, hogy mi a nevem, 
hol az utazólevelem? 
  
Várj meg zsandár, megmutatom, 
csak a lájbim kigombolom, 
előveszem revolverem,  
az az utazólevelem! 
  
Mikor mentem hazafelé, 
megnyílt az ég háromfelé, 
ragyogtak rám a csillagok, 
megtudták, hogy árva vagyok. 
  
A szegedi hármas határ, 
érted lettem rózsám betyár, 
viselem a betyár nevet, 
mert a rózsám mást szeretett! 
  
  
* Zúg az erdő, zúg a mező...  
1. Zúg az erdő, zúg a mező, vajon ki zúgassa,  
Talán bizony Patkó Bandi a lovát ugratja.  
Szép a lova, szép őmaga, szép a zabolája,  
Vígan várja a babája a felvetett ágyba. 
  
Zúg az erdő, zúg a mező, vajon mi zúg benne 
Nálunk való bús reguták masíroznak benne 
Éppen máma jött újságba, katonának el kell menni. 
Utoljára jövök hozzád babám búcsút venni. 
 
Kiöntött a Nyárád vize homokos partjára,  
Körös-körül beültettem szomorúfűzfával,  
Szomorúfűzfának ága reáhajlik a síromra,  
Télbe-nyárba, bánatába ki van virágozva. 
  
  
zavaros a tisza nem akar tikkadni 
az a híres bogár imre által akar menni 
  
által akar menni csikót akar lopni 
kecskeméti zöld vásárra pénzt akar csinálni 
  
pénzt akar csinálni bölcsőt akar venni 
azt a híres duli marcsát el akarja venni 
  
kocsmárosné hallja van-e vacsorája 
van vacsorám paprikáshús vendégek számára 
  
kocsmárosné hallja száz icce bort adna 
megkínálnám a vármegyét hogy ne lennék rabja 
  
huncut a vármegye nem iszik belőle 
az a híres bogár imre most van a kezébe 
  
láncot a zsiványnak kezére lábára 
duli marcsa a babáját már hiába várja 
  
nézz ki marcsa nézz ki ablakod firhangján 
ott kísérik bogár imrét aranyszín paripán 
  
arany a kantárja ezüst a zablája 
az a híres bogár imre annak a gazdája 
  
harangoznak délre fél tizenkettőre 
most kísérik bogár imrét a vesztőhelyére 
  
elapadt a tisza csak a sara maradt 
meghótt szegény bogár imre csak a híre maradt 
  
  
1.A Vidróczki hires nyája,  
Csörög-morog a Mátrába,  
Csörög-morog a Mátrába,  
Mert Vidróczkit nem találja.  
 
2.Megyen a nyáj, megyen a nyáj,  
Környeskörül a gaz alján.  
Ugyan hol állok elejbe,  
Kerek erdő közepébe?  
 
3.Hozd ki babám szűröm, baltám,  
Hadd menjek a nyájam után,  
Mert levágják a kanomat,  
Keselylábú ártányomat.  
 
4.Esteledik már az idő,  
Szállást kérnék, de nincs kitől.  
Sűrű erdő a szállásom,  
Csipkebokor a lakásom.  
 
A Vidrócki sírhalmára  
Gyöngy hull a koporsójára.  
Hej Vidrócki, most gyere ki,  
Hat vármegye vár ideki!  
Mit ér nekem hat vármegye,  
Tizenkettő jöjjön ide! 
* 
  
Vidrócki                                                            Bekölce (Heves) 1953. VIII. Vitéz József 69 é.  
 
 Nagy udvara van a holdnak,  
Nagy híre van Vidróckinak.  
Csurog-csëpëg az ő híre,  
Mint a patak folyó vize.  
 
Pince berken csata állott,  
Verekëdtek a bëtyárok.  
Verekëdtek a bëtyárok,  
Mëg a víg egri zsandárok.  
 
Vidrócki is közé állott,  
Baltájával hadonászott.  
Baltájával hadonászott,  
Eggy-egy zsandárt agyonvágott.  
 
Derül-borul a Mátrábul,  
Gyön Vidrócki a csatárul.  
Ismerëm a járásárul,  
Fényës acél baltájárul.  
 
Kerül a nyáj, korog a nyáj,  
Környes-körül a hëgy alján.  
Merre mënnyünk elejibe,  
A Mátra hëgy tetejibe?  
 
Vajdavári hármas határ,  
A Vidrócki ott a bëtyar.  
Viseli a bëtyar nevet,  
Szenvedett is már ëlëget.  
 
Szenvedëtt ő telén-nyáron,  
Sose halt ő vetett ágyon.  
Hol erdőbe, hol mezőbe,  
Bikkfa-cserfánk tövébe.  
 
- Vesd mëg, babám, az ágyadat,  
Hagy aludjam ki magamat!  
Majd fëlkölthetsz éjféltájba,  
Akkor mënnëk a Mátrába.  
  
Jászkunsági gyerek vagyok, a Jászkunságon születtem, 
Kis koromtól nagy koromig benne fölnevelődtem. 
 
Kilenc zsandár kísér engem a jászkunsági főutcán, 
Még akkor is betekintek a kisangyalom ablakán. 
 
Éppen akkor, éppen akkor vetette be az ágyát, 
Rozmaringgal, rozmaringgal söpörte a szobáját. 
 
Még akkor is utánam szól: barna legény, gyere be! 
Adj egy csókot, egy utolsót kacsintsál a szemembe! 
 
Nem mehetek kedves rózsám, mert be vagyok sorozva, 
A budapesti nagy kaszárnya nyitva van a számomra. 
 
Felszántatom, felszántatom, a jászkunsági főutcát, 
Vetek bele, vetek bele, piros pünkösdi rózsát. 
 
Ha az a föld, a fekete föld, piros rózsát teremne, 
Minden szőke, barna kislány, csak engemet sze 
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
A börtön ablakába 
A börtön ablakába soha nem süt be a nap,  
Az évek tova szállnak, mint egy múló pillanat,  
Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény,  
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,  
Szeretlek én...  
 
Egy késő üzenet, egy elkésett levél,  
Amelyben üzened, hogy nem vagy már enyém,  
Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény,  
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,  
Szeretlek én...  
 
A börtönben az évek olyan lassan múlnak el,  
Egy csavargó dalától, talán vidámabb leszel,  
Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény,  
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,  
Szeretlek én...  
 
Egy késő éjszakán karomba zártalak,  
De te nem voltál velem, én mégis vártalak.  
Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény,  
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,  
Szeretlek én... 
  
  
  
 |