KÖNYVAJÁNLÓ
2009.09.25. 20:16
„Mennyi igyekezettel, csodálatraméltó konoksággal beszélt a múltról.
Mintha újból,és újból belénk akarta volna vésni :
annak a népnek van jövője, amelyik megismeri , ápolja a múltját.
Sok kincset hozott elő, gyűjtött egybe, de félő, hogy sok olyat vitt magával, amit más nem fog megtalálni, és ez nem az ő tévedése, hanem a korszaké, amelyben élt.”
Gulyás László református lelkész temetési beszédéből
Borzsák Endre /1909-1985/
Juhászok, betyárok, garabonciások
Néhány cím a tartalomból:
Adalékok a magyar juhtartáshoz,
kosnyáj,
szamár, komondor,
juhtej feldolgozás,
juh orvoslása
Régi tűzhelyek, ételek, étkezés
Mese, és hiedelemvilág
Boszorkányhistóriák
„Úgy hallottam apámtól”
Farkasok világa,
A temető bizonysága
Az ötvenes évektől belső száműzetésben élő néprajzkutató írásaiból való válogatás a juhtartás, a pusztai élet, a paraszti világ olyan titkait ismerteti meg az olvasókkal, amelyek ma már csak foszlányokban lelhetők fel.
1945 tavaszán a kipusztuló félben lévő őshonos magyar fürtös juhot, az azt hadizsákmánynak tekintő szovjet katonáktól a családi ékszerek feláldozásával, és türkmén nyelvtudásával tudta megmenteni.
„A forradalmat követő napokban vöröskeresztes autóval keresték fel, hogy kimenekítsék Svájcba, ahol egyetemi katedrát ajánlottak számára a zürichi egyetemen.
Ő azonban nem akarta elhagyni hazáját, és visszautasította a lehetőséget.
„1958-tól éjjeliőrként dolgozott Monoron… előfordult, hogy a szokványos jelentésszöveg helyett /nem történt semmi/ 20-30 oldalon írt az éjszaka tapasztaltakról. Leírta a neszeket, az állathangokat, a csillagok mozgását, és a mindezekből eredő filozófiai eszmefuttatásokat főnökei nem kis bosszúságára”
„Mennyi igyekezettel, csodálatraméltó konoksággal beszélt a múltról.
Mintha újból,és újból belénk akarta volna vésni :
annak a népnek van jövője, amelyik megismeri , ápolja a múltját.
Sok kincset hozott elő, gyűjtött egybe, de félő, hogy sok olyat vitt magával, amit más nem fog megtalálni, és ez nem az ő tévedése, hanem a korszaké, amelyben élt.”
Gulyás László református lelkész temetési beszédéből
|