Emődi Béla: Milyen élményekkel tértél vissza Somlyóból Magyarországra?
Stoffán György: Vegyes érzelmekkel, teli aggodalommal, és másokkal ellentétben egy cseppnyi bizakodás sincs bennem a magyarság jövőjét illetően.
Emődi Béla:  Mitől vagy ilyen rossz hangulatban?
Stoffán György: Az egyház nem teljesíti a kötelezettségeit, magyarellenes és immár ott tart, hogy önmagát is felszámolja. Persze ez a folyamat a II. Vatikáni Zsinat óta tart és emiatt a hívő nép tele van kérdésekkel, elkeseredéssel, és zavarral a lelkében.

Emődi Béla: Most a csíksomlyói búcsúról beszélgetünk… legalábbis ezért kerestelek föl…

Stoffán György: Igen, de ez a búcsú már nem az a búcsú, amely évekkel ezelőtt volt. Hülye politikai szervezetek Trianonoznak, nagyképű lovagok rendi ruháikban feszítenek, a főcelebráns - idén Schönberger püspök - pedig arról beszél, hogy kis nép vagyunk, és nem tehetünk semmit a sorsunk jobbra fordításáért. Nem is értem az egészet… Jakubinyi érsek a romániai választások szükségességével nyitja meg az egész szertartást. Hol van innen a Mária-tisztelet? Hol van az erőt adó szentbeszéd, a hit, és a buzgalom? Miért kell folyton más és más vendéget hívni? Ott vannak a ferences atyák, akiknél többet és jobbat aligha tett a nemzetért egyházi szervezet. Négyszáz éve ők vezették és tartották ezeket a búcsúkat, s most is képesek lennének erre… Még emlékszem azokra a búcsúkra, amelyek után az emberek tömegei büszkén, és tele önbecsüléssel távoztak a nyeregből.. ma pedig - kevesebben is mint az elmúlt években - kissé csalódottan tértek haza.

Emődi Béla:  Magyarellenesnek nevezed az egyházat? Miért?

Stoffán György: Mert az! Évszázadok óta az! És ma a romániai magyar katolikusság vezetése is egyre inkább szemet huny ama folyamat felett, ami a megsemmisítését célozza. Nem szoktam romániai ügyekben nyilatkozni, de most kénytelen vagyok, mert azt látom, hogy a püspöki kar Bukarestben kifejezetten azon dolgozik, hogy lehetetlenné tegye a magyar katolikus közösséget Erdélyben… és nincs, aki ez ellen szót emeljen. Egyedül Tempfli püspök volt az, aki ezt megtette, aki Rómáig ment Tőkés Lászlóval az erdélyi katolikus közösségek védelmében - hasztalanul, mert Rómának nem érdeke a magyarság fennmaradása. Politikailag kellemetlen, mint láthattuk II. János Pál romániai látogatása alkalmával is. Ő pont ahhoz a hűséges magyar nemzetrészhez nem ment el, amely kitartott a hite mellett, amely évszázadokig védte a keresztény Európát, s amelynek olyan emberi és egyházi hatalmasság volt a vezetője a 20. században, mint Márton Áron püspök. Viszont kettévágta a Szent László által alapított váradi egyházmegyét a trianoni határok mentén. De kérdem én tőled: miért nem lehet plébániai kisegítőket, civileket behozni az egyházi életbe? Megmondom: mert Bukarest, azaz, a kézdivásárhelyi Rab János (Ioan Robu) és a jászvásári Gergely Péter (Petru Gergel) urak alig várják, hogy a paphiány miatt román anyanyelvű papokkal töltsék fel Erdélyt. Ha civileket szentelne a püspök vagy az érsek akolitussá, akkor még évtizedekig nem kellene a román anyanyelvű, Bukarestben vagy Jászvásárott végzett pap… de látom, hogy már Gyulafehérvárott is szenteltek román nevű katolikus papot. Persze ez Erdélyországban még nem baj, hiszen lehet, hogy az a román nevű pap szebben beszél magyarul, mint a judapesti polgár. És hadd említsem meg a csángó problémát, amelyet a Szentszék nem hajlandó megoldani… nem azt mondom, hogy nem képes, hanem, hogy nem hajlandó! És ez magyarellenesség barátom, akárhogy is vesszük.

Emődi Béla:  Említéd a II. Vatikáni Zsinatot. Mi a kifogásod ellene, mit rontottak ott el szerinted?

Stoffán György: Mindent. Ha az én nevemet egy "F”-el írják, attól a hangzása még ugyanaz, de már nem én vagyok. Amikor az egyház úgymond nyitott a világ felé, akkor nem a világ felé nyitott, hanem saját magát hígította fel a szabadkőművesek követelésére és parancsára. Az egyháznak megvolt a kétezer esztendős hagyománya, megvoltak a dogmái, a hitbéli törvényei, és ehhez tartotta magáét. Ma itt a szembemisézés, a mise szövegek folyamatos megváltoztatása, a latin mise elhagyása, a nyelvi modernizálás, s maholnap ott tartunk, hogy a cölibátust is megszüntetik, mert idejétmúltnak nyilvánítják.

Emődi Béla: Ez így egyszerre sok! Fejtsd ki kérlek, legalább a lényegét. Mi bajod a latin misével, a szembe-oltárral, a nyelvi modernizálással?

Stoffán György: Nos ez összetett dolog. Először is, amíg latin mise volt, nem voltak nemzetiségi problémák a templomokban. A világon - mert hát a világegyházról beszélünk - bármerre jártál, ugyanazt a misét hallgattad, tudtad hol tart a mise, és az egy áldozat bemutatása volt szigorú szabályok szerint, amelyeket X. Szent Pius pápa határozott meg. Ezzel együtt kell említenem a kulturális oldalát. Az utolsó földmíves is tudta latinul a Miatyánkot, az Üdvözlégyet… a misén elhangzó válaszokat. A kissé archaikus Hiszekegyet magyarul szépen mondták, így a templomba járó gyermeknek is volt fogalma a régimódi stílusról, megértette Janus Pannonius, vagy Berzsenyi verseit… a virágénekek szövegét. Magyarán, elvettek egy olyan kincset az emberektől, amely nélkül nincs alapműveltség, elvész a klasszikus irodalom iránti igény, érdeklődés. A szembe misézés? Hát tudod, lehet, hogy nagyon is konzervatívnak hiszel, de ha Édesanyáddal beszélsz, hátat fordítasz-e neki? Nos, a szentmiseáldozat nem a hívekhez szól, hanem a hívő emberek részvételével és áhítatával Istenhez. Hogy néz ki, hogy a tabernákulumnak - ahol az Oltáriszentség lakozik tehát - Krisztusnak háttal végzi a pap a legszentebb áldozatot?

Emődi Béla: És a cölibátus? Miér jobb, az, ha megoldható lenne a papok nősülése?

Stoffán György: Igen… ez a legnehezebben megmagyarázható és nagyon is aktuális kérdés. Ha téged megbíznak egy hatalmas feladattal, amelyre büszke is lehetsz, és nagyon szeretnéd tökéletesen véghez vinni, akkor gondolsz-e másra? Tudsz-e elvonatkoztatni egy feladattól, amely életed végéig kell, hogy tartson, és az emberekért kell élj? Ma a papság többnyire egy jó állás csupán és nem hivatás. Nincs tudatában egyetlen ma végzett pap sem annak,hogy mit vállalt, és azt hogyan kellene végigcsinálnia. Nem játék az emberek lelke, hite, boldogulása és üdvözülése. Ha ennek él valaki, abba nem fér bele a család, az asszony, a roráté előtt egész éjjel tartó gyereksírás. Csakhogy ma roráté sincs meg asszony sincs.. ha érted mire gondolok. Tehát sok papnak nem azon jár az esze, hogy hajnalosan megtartsa a rorátét, hanem azon, hogy meg kellene nősülni. Ma sokat panaszkodnak a paphiányra, de szerintem nem a papokból van kevés, hanem a jó papok hiányoznak. A saját lakhelyemen is ezt tapasztalom. Két faluja van a papnak, a temetések már állami temetések jobbára, esküvőt nem tartott már kilenc éve, s keresztelő is csak egy volt ennyi idő alatt, de azt is vendég-pap végezte. Szentségimádás nincs, a templom állandóan zárva, a tetőt ellopták a cigányok egy éve, és még mindig úgy van. (De itt már a magyarországi viszonyokról beszélek!) Hol vannak azok a régi papok, akik felültek a biciklire és járták a falut, látogatták a betegeket, a kórházakat, este litániát tartottak, szervezték a közösséget és folytathatnám. Nekik nem egy forró ölelésen járt az eszük, hogy finom legyek.

Emődi Béla:  És a magyarság kérdése az egyházban?

Stoffán György: Nézd! Mindszenty óta Magyarországon kimondatlan "elv”, hogy csak zsidó származású esztergomi érsek lehet. (Lung-Lékai, Paskai, Erdő-?)

De a szerzetesrendek is csak amolyan kirakati szervezetek a jezsuitákon kívül. Egy ferences gimnázium néhai tanára, fr. Teodóz azt tanította a gyerekeknek, hogy Máriához nekünk sincsen több közünk, mint más nemzeteknek, úgyhogy hagyjanak fel ezzel a butasággal, hogy Magyarok Nagyasszonya, meg Égi Patrónánk etc. Röviden ennyi. Augusztus 15-én nem hallasz a magyar Mária-ünnepről egyetlen szószékről sem. Persze vannak kivételek, mint mindenütt a Kárpát-medencében, de összességében a magyarságnak már nem megtartóereje a Katolikus Egyház, és ezen belül a szerzetesrendek. Nagyok a bajok, hiszen még a húsvéti szertartás szövegéből is kiemelték - a római rabbinátus követelésére - a hagyományos szövegrészeket, amelyekben a Krisztust megfeszítő zsidókért imádkoztak. A cionista, szabadkőműves polip beférkőzött az egyházba, és bomlaszt, nem kis eredménnyel. Erről már sok főpap is beszélt, de XXIII. János pápa sem tagadta a tényt. Sőt, VI. Pál is szomorúan beszélt erről.

Emődi Béla: Van-e megoldás erre a szerinted drámai helyzetre?

Stoffán György: Úgy gondolom, hogy volna. Azon kevés papokban bízom, akik minden nyomás ellenére megmaradnak Krisztus egyháza szolgálatában. Sok magyar katolikus papunk van, akiknek a szellemisége soha nem lesz más. Egyre fogy a katolikusság a világban, olyannyira, hogy ma már Magyarország is missziós területnek számít, az elmúlt(nak hazudott) diktatúra miatt, a kollaboráns püspökök és a spicli, lusta és pénzéhes papok működése okán. Magam tapasztaltam, hogy még a keresztelés is pofára megy, azaz a nagyvállakozó gyerekét megkereszteli a pap, az egyszerű polgárét nem, mert az nem tudja befizetni az elmaradt egyházadót. De így van ez olykora temetésekkel is. És nem tudom elfelejteni azt az ügyet, amikor egy pap, hasonló dolog miatt nem temette el a halottat, s amikor a riporter megkérdezte a püspököt, akkor az úgy válaszolt, -hogy nem kötelező az egyházi adó befizetése, de a pap sem köteles temetni”…És akkor jönnek a szekták, és "térítenek”, aki pedig csalódott, az odamegy, mert ott szeretettel fogadják. Vannak jelek, amelyek arra utalnak, hogy a pápa is számos hibát belát, és igyekszik a helyzeten változtatni. Példaként hadd hozzam fel a II. Vatikáni Zsinat ostoba és züllesztő cionista tanainak részbeni visszavonását. Azonban a "demokrácia” az egyházban is rombol. Sokszor a püspöki konferenciának nagyobb szava van, mint a pápának, vagy a Szent Officiumnak. A magyar ügyekben viszont továbbra sincsen megoldás. A magyarság tüske az Egyház szemében, mert lassan kiderül az az igazság, amelyet egy évezredig sikerült eltitkolni. A megoldás tehát a töretlen hit, és az Istenhez való ragaszkodás, a Hozzá történő visszatérés.

Emődi Béla: Végül hadd kérdezzelek az ökumenéről?

Stoffán György: Úgy ostobaság, ahogy van! Minden vallás tartsa meg a sajátját! Ne közeledjenek egymáshoz úgy, hogy saját dogmáikat, hitük alapkérdéseit feladják. Ez nem megoldás, hiszen egy konferencián ki lehet mondani, hogy ez vagy az nem így lesz, hanem úgy… de ezt magyarázd el a híveknek. Kérdések, csömör, kételyek tömege és hitehagyás lesz a végeredmény. Ebből az esztelen eszméből él és táplálkozik sok szekta. Ökumené nélkül is meg tudom becsülni a másik ember vallását, és lehet vitázni vagy egyetérteni, de azt nem adom fel és oda, ami az enyém, amiből a lelkem táplálkozik. Az elveket és a hit alaptételeit viszont nem szabad feladni. Ez is egy balga kezdeményezés, amelyet jól kiszámítottak ahhoz, hogy hígítsa a történelmi vallásokat. Akkor lesz értelme az ökumenének, ha a zsidók elismerik Krisztust, és bocsánatot kérnek a keresztre feszítésért.

Emődi Béla: Mi volt tehát a tanúsága számodra a 2008-as csíksomlyói búcsúnak?

Stoffán György: Az, hogy kevesebben voltunk - és ez intő jel! -, hogy beette magát a politika ide is, hogy az egyház jobban kéne támogassa a nemzetet, s hogy ma már nem a bizalom és a hit hozta el a tömegek jórészét, hanem valami más… amolyan nemzeti buli volt főpapi részvétellel. Legyen ez a búcsú a ferenceseké, végezzék ők a szertartást, beszéljenek ők a nemzethez. Hiszen ők nem lila övvel, felfuvalkodva járnak a nép között, hanem derekukon kötéllel. Szent Ferenc csuhájában, a nép bajait ismerve és velük, velünk közösséget vállalva, akárcsak háborúinkban és forradalmainkban, vagy a török alatt… Fogyunk barátom, és ezt a fogyást az abortuszokon kívül a hit egyre nagyobb gyengülése, azaz a papok és püspökök lanyhasága és hitetlensége, a Szentszék cionizmusa okozza. Ám, Isten útjai kifürkészhetetlenek. Talán rájönnek ezek a hivatásukat nem is ismerő, "túldolgozott” és nagyképű reverendás egyházellenesek, hogy mindenkinek el kell számolnia egyszer… nekik is!

Emődi Béla - Európai Idő, megjelenés előtt