A moldvai magyarok, (csángók) két nagy tömbben: északon Szucsava és Románvásár, délen Bákó környékén és a Tatros illetve a Szeret partján élnek.

Mekkora népcsoportról beszélünk?

Lélekszámuk megállapítása a megbízható források hiánya miatt nehéz feladat.
A középkori utazók összeírásai alapján megállapítható volt, hogy a moldvai katolikusok döntő többsége magyar nevű, magyarul beszélő volt. A moldvai fejedelemségben történt első hivatalos népszámlálásból (1859) kitűnik, hogy Bákó és Roman megyékben, ahol a csángók a legnagyobb számban éltek, a római katolikusok 90 %-a magyar nemzetiségű volt. Egy, a század végén Bukarestben megjelent kiadvány szerint "vannak egész falvak, ahol nem tudnak egyetlen szót sem románul, mint pl. Forrófalván, Klézsén". Az 1930-as népszámlálás Klézsén és Forrófalván csupán egy-egy magyart mutatott ki, ami egyértelműen bizonyítja az összeírás hamisságait. A még oly erőszakos asszimiláció ellenére is lehetetlen ugyanis, hogy a két falu, ahol hiteles információk szerint a századfordulón még románul sem tudtak az ott élő csángók, 1930-ra teljesen románná váljon.
A második világháborút követő népszámlálások a csángókat gyakorlatilag eltüntették. Hiába tartott nyilván az 1950-es években a Magyar Népi Szövetség kb. 60 000 moldvai magyart, számukat a hivatalos összeírások 1956-ban 17 105-re, míg 1992-ben 2165-re teszik.
Mennyi lehet végül is a ma is magyarul beszélő, magát magyarnak valló moldvai csángók száma? A kutatók helyszíni tapasztalatai és kutatásai alapján bizonyos, hogy a magyarnak tekinthető moldvaiak száma ma is mintegy 50-70 ezerre tehető, ez a szám azonban az erőteljes asszimiláció miatt napról napra csökken.

Kik a csángók?

A moldvai magyarok eredetét illetően a néprajzi adatok és az okleveles források ismeretében ma már bizonyított, hogy a csángók nyugatról, a Kárpát-medencéből érkeztek Moldvába.    Az is ismertté vált, hogy az első moldvai csángó telepeket a magyar királyok hozták létre.     A Szeret folyó jobb partján a XIII. században létesített határőrtelepek funkciója a tatár betörések visszaverése volt. Az északi területekre a Szamos völgyéből, a déliekre a Székelyföldről történt település. A csángók száma a következő évszázadokban történt önkéntes kivándorlással folyamatosan gyarapodott.
Közöttük találtak menedéket a Dél-Magyarországról a XV. században elmenekült magyar husziták is Tamás és Bálint papok vezetésével.Miután Alexandru cel Bun fejedelemtől letelepedési engedélyt kértek, megalapították a Prut partján Husz városát. 1479 és 1493 között, Báthory István erdélyi vajda kegyetlenkedései miatt székelyek is nagy számban menekültek Moldvába. A 17. század elején, Erdély háborús időszakában újabb menekültek érkeztek Moldvába. A marosvásárhelyi országgyűlés okirataiban így említik őket: "Az elmúlt időkben az szegény országnak nagy sok ínsége és romlása miatt, főképpen Moldvába számtalan sok szegénység futott". A csángók lélekszámát gyarapították a Rákóczi-szabadságharc menekültjei, és a madéfalvi veszedelem (Siculicidium) 1764Január 7-re virradó éjszakán a Csíkmadéfalván tanácskozásra összehívott székelyeket az osztrák császári katonaság ágyútűz alá veszi. A tömeggyilkosság túlélői, a vidék megfélemlített csíki, és hároszéki lakosságának zömével együtt Moldvába menekülnek. Egy részük innen továbbmegy Bukovinába, ahol öt falut alapítanak, a többiek végig megtelepednek a moldvai magyarok között. Legjelentősebb falvak: Frumósza, Pusztina, Szerbek és Lészped. A határőr- szolgálat, a nehéz jobbágyi sors és a nincstelenség elől kivándorló székelyek is ide menekülnek. Az ő leszármazottaik alkotják a mai magyar nyelvű moldvai csángók többségét.

A csángók hite

A moldvai csángók hitvilágában ősi elemek keverednek a katolicizmussal. A kutatók még nem tudták eldönteni, hogy ezek a jegyek az ősmagyar vallás vagy valamilyen keleti eredetű (nem bizánci) kereszténység maradványai-e.

A csángók nyelve

A nem-székelyes csángók (azaz az északi csángók, valamint a déli csángók egy része) a magyar nyelv olyan változatát beszélik, amely feltehetően kapcsolatban áll a mezőségi vagy a Felső-Tisza menti középkori magyar nyelvjárásokkal. Ma ez a magyar nyelv egyetlen teljesen önállóan fejlődött dialektusa, amely már akár külön regionális nyelvnek is tekinthető. A középkori nyelvi formákat őrzi, a román nyelvből való átvételek csupán lexikális jellegűek.

Csángók sorsa

A csángók asszimilálása már a XIX. század előtt elkezdődött. Ekkor azonban a szerencsétlen sorsú népcsoportot nem nemzeti, hanem vallási elnyomás sújtotta a többségtől. A római katolikus világ peremére, az ortodox többség közé nem szívesen mentek a papok, s ha küldött is a Vatikán egyet-egyet, ezek bizony, szolgálatuk alatt nem a hívőkkel, hanem saját meggazdagodásukkal törődtek. A Moldvába kirendelt papok többsége nem is magyar volt, hanem olasz, bosnyák, lengyel, akik nem beszéltek magyarul, és a néhány éves szolgálat alatt nem is akartak megtanulni. Így az akkor még kizárólag magyarul beszélő csángók a templomban számukra érthetetlen nyelven imádkoztak, s gyónásukra számukra érthetetlen nyelven kaptak feloldozást.
A nemzeti ébredés korában újabb megpróbáltatások vártak a csángókra. A gyorsan terjedő román nacionalizmus minden eszközzel megpróbálta elrománosítani a moldvai magyarokat.

Magyar iskolák nem voltak, a közhivatalokban megtiltották a magyar beszédet.
A moldvai csángóság történetének legbiztatóbb szakasza a sok évszázados elnyomatás és magárahagyatottság után a II. világháborút követően kezdődött.
Romániában ekkor a csángókat is a magyar nemzetiség részeként kezelték. Így az iskolákban magyar nyelvű tagozatok indultak, Bákóban magyar nyelvű tanítóképzőt létesítettek. A csángók köréből kikerült papok magyarul gyóntattak, a templomokban ismét magyar szó hangzott fel. A Magyar Népi Szövetség a csángó falvakban irodát nyithatott és megszervezhette a csángók érdekképviseletét.
A sajnálatosan rövid pozitív periódust azonban az l950-es évek közepétől a minden képzeletet felülmúlóan erőszakos, Európában példa nélkül álló asszimilációs intézkedések követték. A magyar iskolákat, óvodákat bezárták, a templomokban tilos volt az "ördög nyelvén" beszélni. A magyar öntudatú csángókat nyilvántartották, üldözték, megfélemlítették. Tilos volt a magyarországiakkal, sőt az erdélyi magyarokkal való bármilyen kapcsolatteremtés. A Magyarországról érkezőket az út mentén felállított
rendőr- posztok megállították és visszafordították, s az erdélyi magyarok is csak állandó ellenőrzés mellett juthattak be a csángó falvakba. A magyarellenes egyház hatására, illetve a magyar iskola, a magyar nyelvű sajtó, könyv és hírközlés teljes hiánya miatt a népcsoport szükségszerűen elvesztette értelmiségét. Ez a mai időkre azt eredményezte, hogy egy végsőkig kiszolgáltatott, érdekképviselet nélkül maradt, megfélemlített tömegről beszélhetünk.
A moldvai csángók ügyében reményekre jogosító változást hoztak az 1989 romániai események. A csángók hamar éltek az önszerveződés a lehetőségeivel, megalakították érdekvédelmi szervezeteiket, magyar nyelvű újság beindítását kezdeményezték, beadványokban fordultak az egyházhoz és az államhoz a magyar nyelvű vallásgyakorlás és oktatás engedélyezéséért. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy kezdeményezéseik, kérelmeik hiába állnak összhangban az európai normákkal azok teljesítését azok teljesítését mind a Vatikán, mind a helyi adminisztráció rendre elszabotálja. A magyar nyelv tanítását minden lehetséges, és lehetetlen módon akadályozza.

De mi nem adjuk fel!          http://www.keresztszulok.hu/

Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés