A csitári hegyek alatt régen leesett a hó.
Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló.
Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?
Így hát kedves kisangyalom, nem lehetek a tied.

Amott látok az ég alatt egy madarat repülni,
De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni,
Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet.

Amoda le van egy erdő, jajj de nagyon messze van,
közepében, közepében két rozmaring bokor van,
egyik hajlik vállamra, másik a babáméra
így hát kedves kisangyalom tiéd leszek valaha

*

 Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok.
A szegénylegénynek útat mutassatok.
Mutassatok utat a szegénylegénynek.
Nem találja házát a szeretőjének.

Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom,
nem söpör már téged az én gyönge karom.
Volt nékem is tavasz, akácvirágzás is...
söpörtem eleget, söpörjön már más is!

*

Erdő mellett estvéledtem,
subám fejem alá tettem,
Összetettem két kezemet,
Úgy kértem jó Istenemet.
Én Istenem adjál szállást,

Már meguntam a járkálást,
A járkálást, a bujdosást,
Az idegen földön lakást.

Adjon Isten jó éjszakát,
küldje hozzám Szent Angyalát,
bátorítsa szívünk álmát,
Adjon Isten jó éjszakát,
Adjon Isten jó éjszakát!

*

Erdő erdő erdő, Marosszéki kerek erdő
Madár lakik abban, madár lakik tizenkettő
Cukrot adnék annak a madárnak
Dalolja ki nevét a babámnak
Csárdás kisangyalom,
Érted fáj a szívem nagyon

Búza, búza, búza, de szép tábla búza
Annak közepébe' kinyílott a rózsa
Tüskés annak minden ága,
Nem állja a madár lába,
Kedves kisangyalom,
Katonahíredet kallom

*

Által mennék én a Tiszán
ladikon, ladikon, de ladikon.
Ott lakik a, ott lakik a galambom,
ott lakik a galambom.

Ott lakik a városban,
a harmadik utcában,
piros rózsa, kék nefelejcs, ibolya
nyílik az ablakában.

Által mennék én a Tiszán
nem merek, nem merek, de nem merek.
Attól félek, hogy a Tiszába esek,
hogy a Tiszába esek.

Lovam hátán seje-haj,
félre fordult a nyereg,
a Tiszának habjai közt elveszek,
a babámé nem leszek.

*

Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele.
Két szegénylegény szántani menne, de nincsen kenyere.

Van vereshagyma a tarisznyába', keserű magába',
Szolgalegénynek, hej, a szegénynek de kevés vacsora.

Zörög a kocsi, pattog a Jancsi, talán értem jönnek,
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám, de hamar elvisznek.

Kocsira ládám, hegyibe párnám, magam is felülök,
Jaj, apám, anyám, kedves szülődajkám de hamar elvisznek.

Huncut a gazda, nem néz a napra, csak a szép asszonyra,
Huncut a vendég, mert mindig innék, ha vóna', ha vóna'.

*

félre gatya pendely

hintón járó csikósné

csikorgós gulyásné

sarkon járó juhászné

legényes molnárné

nem csak egyszer tettem a

kezem a csöcsödre

dirmeg dörmög a banya

egész életébe

dirmeg dörmög a banya

mint a bolond bába

valahol egy ördög van

bújjon a banyába

lám kerék csillag dugó

angyalom asszonyom

jobb a farod följebb álljon

mint a fejed fájjon

tej túró tejfel

gyócs gatya pendely

azért a kis bolondságért

majd meghal az ember

likas teknő likas tál

jaj de régen nem adtál

száradjon el a köldököd

ha énhozzám nem dörgölöd

tej túró tejfel

félre gatya pendely

azért a kis bolondságért

majd meghal az ember

*

Sárga a csikó, sárga a nyereg rajta.
Most akartam hozzád jönni rajta.
Most akartam véled beszélgetni,
Itt van az idô, el kell masirozni.

Lányok a legényt jól megbecsüljétek.
Ha részeg is, ágyba fektessétek
Fektessétek a zöld paplanos ágyba,
Nyomjatok csókot a részeg pofájára.

Hej anyám anyám, kedves édesanyám,
De szomorú vasárnap virradt rám
Házunk előtt szépen muzsikálnak,
Engemet pedig visznek katonának

*

Két szál pünkösdrózsa, kihajlott az útra,

 el akart hervadni, nincs ki leszakítsa.

Szakítsd le te Julcsa, kössed bokrétába,

 tedd a kisangyalom pörge kalapjára.

De nem az a rózsa, ki kiskertben nyílik,

hanem az a rózsa ki egymást szereti.

Nem szeretlek másér’, két piros orcádér’,

szemed/farod járásáér, szád mosolygásáér’.

Nem adnám a jó bort a rossz pálinkáér’,

sem a gazdag legényt a szegény fiáér’.

Mert a gazdag fia kevélységre hajló,

de a szegény legény mindenre hajlandó.

*

 Gólya, gólya, hosszúlábú gólya,
Nem megmondtam, ne menj le a tóra!
Oda járnak fürödni a lányok,
gólyamadár szégyent ne hozz rájok!

Oda jár a hosszú lábú gém is,
oda jártam a babámmal én is,
addig addig jártunk le a tóra,
míg házunk előtt megjelent a gólya.

Kis Mariska mossa a pelenkát,
bal lábával ringatja a pólyát:
aludj, aludj, szerelem virága,
tévedésböl jöttél a világra.

tavaszi szél (moldva)

tavasz szél vizet áraszt virágom virágom

tavasz szél vizet áraszt virágom virágom

minden madár társat választ, virágom virágom

minden madár társat választ, virágom virágom

hát én immár kit válasszak, virágom virágom

te ingemet s én tégedet, virágom virágom

én es árva te es árva, virágom virágom

hulljunk egymás árnyékába, virágom virágom

jó szeretni de titkosan, virágom virágom

nem mindétig világoson, virágom virágom

aki világoson szeret, virágom virágom

azt megszólják az emberek, virágom virágom

*

Hol háltál az éjjel, cönögemadár?
Ablakodba háltam, kedves vijolám.
Mér be nem gyüttél, cönögemadár?
Féltem az uradtú, kedves vijolám.

2. Nincs itthun az uram, cönögemadár,
Laskai erdőbe ritka röndöt vág.
Jó lovaji vannak, hama hazaér,
Jaj lësz neköd, rózsám, hogyha nálam ér.
Változat:
Rossz lovai vannak, nem jön ma haza,
Mulathatunk rózsám egész éjszaka

*

Hull a szilva a fáról, most jövök a tanyáról,
Ej, haj, ruca-ruca kukorica derce.

Egyik ága lehajlott, az én rózsán elhagyott,
Ej, haj, ruca-ruca kukorica derce.

Kis kalapom fekete, páva tolla van benne,
Ej, haj, ruca-ruca kukorica derce.

*

Hej, Dunáról fúj a szél
Szegény embert mindíg ér
Dunáról fúj a szél

Ha Dunáról nem fújna
Olyan hideg nem volna
Dunáról fujj a szél

Hej Jancsika Jancsika
Miért nem nőttél nagyobbra
Dunáról Fúj a szél

Nőttél volna nagyobbra,
Lettél valna katona
Dunáról fúj a szél.

Kályha vállán a cica
Szeretsz-e még Katica
Dunáról fúj a szél

Ha nem szeretsz, Katica
Karmoljon meg a cica
Dunáró fúj a szél

*

Széles a Balaton vize, keskeny a híd rajta,
Ne menj arra kisangyalom, mert leesel róla.

Nem esek, nem esek, én a Balaton vizébe,
Inkább esek kisangyalom véled szerelembe

Nem zörög a nyárfa levél ha a szél nem fújja,
Nem beszélnék kisangyalom ha igaz nem volna.

Tilos a szerelem félek a drága jó anyádtól,
Azt beszélik a faluban váljunk el egymástól.

*

Megrakják a tüzet,
Mégis elaluszik,
Nincs az a szerelem,
Ami el nem múlik.

Rakd meg babám, rakd meg,
Lobogó tüzedet,
Hadd melegítsem meg
Gyönge kezeimet.

Szól a kakukk madár,
Talán megvirrad már,
Isten veled rózsám,
Magad maradsz immár.

*

Ég a város, ég a ház is,
Nem is egy ház, hanem száz is,
Tűz-tűz, tűz-tűz,
Jaj, de messze a kanális.

*

Béreslegény, jól megrakd a szekered,
Sarjótüske böködi a tenyered,
Mennél jobban böködi a tenyered
Annál jobban rakd meg a szekeredet.

Béreslegény mezítláb ment szántani,
Otthon hagyta a csizmáját patkolni,
Kilenc kovács nem merte elvállalni,
Egy se tudott rózsáspatkót csinálni

*

Hallod-e te szelídecske leány vagy-e vagy menyecske,
Nem vagyok én szelídecske, sem leány nem, sem menyecske
: Mer én kerti virág vagyok, a harmatért majd meghalok:

Ha te virág vagy a kertben én majd harmat leszek benne,
Este a virágra szállok, hajnalig rajta úszkálok,
: Hozza fel az Isten azt a napot, hogy süsse fel a harmatot.

*

Túl a vízen egy kosár, abban lakik egy madár,
Túl a vízen egy kosár, abban lakik egy madár,
Abban lakik egy madár, kiért szívem holtig fáj,
Abban lakik egy madár, kiért szívem holtig fáj.

: Várj madárkám, várj, várj, várj, este hozzád megyek már,:
: Megvizsgálom szívedet s véle szeretetedet.:

: Túl a vízen zörgős malom, ott őröl az én galambom,:
: Ott egyebet nem őrölnek, csak bút, bánatot eleget.:

: Nékem is van egy bánatom, oda viszem lejáratom.:
: Egy szem búza kettő rozs felöntöttem járja most.:

: Én Istenem, Teremtőm, de beteg a szeretőm,:
: Én Istenem gyógyítsd meg, harmadnapra fullaszd meg.:

*

Nincs édesebb a havasi dinnyénél,
Nincs kedvesebb az első szeretőnél,
Mert az első igazán tud szeretni,
Másodikért de sokat kell szenvedni.

Ki az első szeretőjét elhagyja,
Életében mindig csak azt siratja,
Én is olyan szeretőmet hagytam el,
Amíg élek soha nem felejtem el.

Jaj, de bajos, ki egymást nem szereti,
Egy párnára ketten kell lefeküdni,
A párnának a négy sarka elszakad,
A közepe tiszta újan megmarad.

Ha az Isten nem egymásnak teremtett,
Miért is adott a szívünkbe szerelmet,
Adott volna egy szép terebély tölgyfát,
Bús gerlice azon sírná ki magát.

*

Még azt mondják nem illik a tánc a magyarnak,
Nem, ha néki cipellőt, bő nadrágot varnak,
De sarkantyús csizmának, kócsagtollas főnek,
Illik gyöngyös pártának, magyar főkötőnek.

Az én ingem lengyel gyolcs, csakhogy rojtja nincsen,
Az én csizmám karmazsin, csakhogy talpa nincsen,
Azért varrták a csizmát, hogy táncoljunk benne,
Ha rongyos is foltos is, illik a tánc benne.

*

Elmegyek, elmegyek,
Hosszú útra megyek.
Hosszú út porából
Köpönyeget veszek.

Búval és bánattal
Kizsinoroztatom,
Sürü könyeimmel
Kigomboztattatom.
Fúd el jó szél, fúd el
Hosszú útnak porát.
Hosszú útnak porát,
Az én szívem búját.

*

Erdő, erdő de magos a teteje.
Jaj, de régen lehullott a levele.
Jaj, de régen lehullott a levele,
Árva madár párját keresi benne.

Búza közé szállt a dalos pacsirta,
Mert odafenn a szemeit kisírta.
Búzavirág, búzakalász árnyában
Rágondol a régi, első párjára.

*

Elindultam szép hazámból,
Híres kis Magyarországból.
Visszanéztem félutamból,
Szememből a könny kicsordult.

Bú ebédem, bú vacsorám,
Boldogtalan minden órám.
Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget.

Én Istenem, rendelj szállást,
Mert meguntam a bujdosást,
Idegen földön a lakást,
Éjjel-nappal a sok sírást.

*

Erdő mellett nem jó lakni,
Mert sok fát kell hasogatni.
Kilenc ölet, meg egy felet,
Öleljen meg, aki szeret

Hagyma, hagyma, vöröshagyma,
Veszekedett vöröshagyma.
Mért nem etted a szememet,
Hadd sirassam kedvesemet.

Szerettelek, nem tagadom,
De már annak vége vagyon.
Vége van a szerelemnek,
Sohase szeretlek többet.

Szeretőm piros orcája,
De sok csókot raktam rája.
Nem rakok én többet rája,
Rakja rája a rózsája.

Tiszán innen, Dunán túl,
Túl a Tiszán van egy csikós nyájastúl.
Kis pejlova ki van kötve,
Szűrkötéllel pakról nélkül gazdástul.

Tiszán innen, Dunán túl,
Túl a Tiszán van egy juhász nyájastúl.
Ott főzik a jó paprikást,
Meg is eszik kis vellával, fakalánnyal, bográcsbúl!

Tiszán innen, Dunán túl,
Túl a Tiszán van egy kanász nyájastúl.
Ott sütik a jó malacot
Cserfahéjjon, bükkfanyárson, ihajja!

*Hej, Vargáné, káposztát főz,
kontya alá ütött a gőz,
hányja-veti fakalánját,
kinek adja Zsuzsa lányát.

Nem adja az más egyébnek,
Kara István őkelmének,
még akkor nekiígérte,
mikor bölcsőbe rengette.

Nem ettem én ma egyebet
Csak egy köcsög aludttejet
Azt is csak úgy kalán* nélkül
Megélek én a lány nélkül

*

a bátai bíró lánya
egy pendelybe ment az ágyba
jaj de megkönyörögtetett
míg az ágyába eresztett

azt gondoltam mindig így lesz
hogy szeretőm soha nem lesz
dehogynem lesz de bizony lesz
nálad babám százszor jobb lesz

erre gyere ne menj arra
jobb út van erre mint arra
erre van a kerék utca
kisangyalom gyalogútja

*

Aki dudás akar lenni
Pokolra kell annak menni
Ott kell néki megtanulni
Hogyan kell a dudát fújni

Aki dudás akar lenni
Pokolra kell annak menni
Ott is csak azt fújja, fújja
Hogy ő az ördögök ura

Aki dudás akar lenni
Annak pokolra kell menni
Ott is csak azt turbékolja
Benne van a világ búja

Kis álláson, nagy álláson
Kódus lakik a padláson
Ha a padlás leszakadna
Kódus segge fönnakadna

*

Indulj el egy úton
Én is egy másikon
Hol egy mást találjunk
Egymáshoz se szóljunk

Aki minket meglát
Mit fog az mondani
Azt fogja gondolni
Hogy idegenek vagyunk.

Idegenek vagyunk
Szeretetet tartunk
Ahol össze gyűlünk
Ketten szeretkezünk

Az bajom van véled
Sír a szívem érted
Sír a szívem érted
Majd meghalok érted.

*

Kis kece lányom fehérben vagyon,
Fehér a rózsa kezében vagyon
Mondom mondom fordulj ide mátkám asszony

Szellő zúg távol alszik a tábor,
Alszik a tábor csak a tűz lángol.
Rakd meg rakd meg magyar testvér azt a tűzet
Isten tudja mikor látunk megint ilyet.

Szellőzúgásnak fárad a hangja,
Kis falucskának szól a harangja
Hallga hallga szól a harang bim-bam bim - bam
Lelkünk mélyén kél rá vízhang bim-bam bim-bam.

*

Megyen már a hajnalcsillag lefelé,
Az én kedves galambom most megyen hazafelé,
Lábán van a csizmája, lakkos szárú kis csizma,
Rásütött a hajnalcsillag sugára.

Amerre mégy, édes rózsám, kívánom,
Hogy előtted a rét is tiszta rózsává váljon.
A zöld fu is előtted édes almát teremjen,
A te szíved holtig el ne felejtsen.

*

Százados úr, seje haj, százados úr ha felül a lovára,
Visszatekint, seje haj, visszatekint az elfáradt bakára.
„Úgye fiúk, szép élet a katonaélet?"
Csak az a baj, seje haj, csak az a baj, hogy nehéz a viselet.

Diófából, seje haj, diófából nem csinálnak koporsót.
A bakának, seje haj, a bakának nem írnak búcsúztatót.
Ágyúgolyó lesz annak a búcsúztatója,
Barna kislány, seje haj, barna kislány az Ő megsiratója.

*

Virágéknál ég a világ,
Sütik már a rántott békát.
Zimmezum, zimmezum,
Recefice bum-bum-bum.

Bíró Marcsa odakapott,
Békacombot ropogtatott.
Zimmezum, zimmezum,
Recefice bum-bum-bum.

Puskás Gábor későn futott,
Neki csak a füle jutott.
Zimmezum, zimmezum,
Recefice bum-bum-bum.

*

Ha felmegyek a budai nagy hegyre,
Letekintek, letekintek a völgybe,
Ott látom a, ott látom a kicsi kertes házunkat,
Édesanyám szedi a virágokat.
Ott látom a, ott látom a kicsi kertes házunkat,
Édesanyám szedi a virágokat.

Ha felmegyek a budai nagy hegyre,
Letekintek Kis-Szele közepibe:
Ott látom a, ott látom a kis-szelei lányokat,
Gyöngykoszorú takarja a vállukat.
Ott látom a, ott látom a kis-szelei lányokat,
Gyöngykoszorú takarja a vállukat.

*

Három szabó legényke, mek, mek, mek,
Vándorolni elmentek, mek, mek, mek,
Hárman ültek egy kecskére,
Úgy mentek el Kecskemétre, mek, mek, mek.

Egy faluba beértek, mek, mek, mek,
Egy kocsmába betértek, mek, mek, mek,
Hárman kértek egy deci bort,
Hogy lemossák az úti port, mek, mek, mek.

*

Hopp, Juliska, hopp, Mariska,
Hej, gyere vélem egy pár tácra.

Fogd a kontyod, hogy ne lógjon,
Hej, hogy a hajtűd ki ne hulljon.

Fordulj bolha, csosszantóra,
Járd meg a táncot, régi módra.

Így kell járni, úgy kell járni,
Sári, Kati tudja, hogy kell járni.

*

Az árgyélus kismadár nem száll minden ágra,
Én sem fekszem mindenkor az paplanos ágyba,
Szállj el, szállj el, szőke galambocska,
Szánj meg, bánj meg, szőke galambocska.

Az én vetett nyoszolyám csak egy marék szalma,
Az én kedves vacsorám csak egy piros alma.
Szállj el, szállj el, szőke galambocska,
Szánj meg, bánj meg, szőke galambocska.

*

Este van már, nyolc óra,
Ég a világ a boltba,
Sallárom, sallárom,
Ég a világ a boltba.

Ott mérik a pántlikát,
Piros színű pántlikát,
Sallárom, sallárom,
Piros színű pántlikát.

Jakus Pista méreti,
Az asztalra leteszi,
Sallárom, sallárom,
Az asztalra leteszi.

Bíró Róza felveszi,
A hajába biggyeszti,
Sallárom, sallárom,
A hajába biggyeszti.

Biggyeszd Róza, nem bánom,
Úgy is te lész a párom,
Sallárom, sallárom,
Úgy is te lész a párom.

*

Kispiricsi faluvégen folyik el a kanális,
Enyém vagy te, kisangyalom, ha bánja az anyád is,
Cin, cin, cilárom, de beteg a virágom,
Cin, cin, cilárom, de beteg a virágom.

Mind megitták a pálinkát, nem tudtak hazamenni,
Kispiricsi faluvégen kocsit kellett fogadni,
Cin, cin, cilárom, de beteg a virágom,
Cin, cin, cilárom, de beteg a virágom.

*

Hidló végén, padló végén,
Karikás táncot járják,
Hidló végén, padló végén,
Karikás táncot járják.

Elöl járja János bíró,
Gombos dolmányában,
Hátul járja Mári asszony
Csipkés rokolyában.

*

Zöld erdőben de magos, zöld erdőben de magos a juharfa
Dalos madár a fészkét, dalos madár a fészkét odarakja.
Zöld erdőben a dalos madárnak is van párja
Csak én magam egyedül, csak én magam egyedül vagyok árva.

Fájhat annak a lánynak, fájhat annak a kislánynak a szíve
Kinek másat, szeret a, kinek más at szeret a szeretője.
/:Lám az enyém másat szeret, mégse fáj,
Fog az övé sejehaj, fog az övé én utánam nem soká. :/

*

, Madárka madárka, aranyos madárka
Vidd el a levelem ezt a rózsás levelem
A babám ablakába.

Ha kérdi ki küldte, mondjad hogy az küldte
Kinek bánatába, szép fiatal korába
Hasad meg a szive.

Szép csillagos az ég, ugyan barna legény
Megcsaltad-e a szívem, elhagytál-e engemet
Vagy szeretel-e még?