Ez a hétvége, nemcsak a gyerekekről szól.

Remélhetőleg országszerte megemlékeztek a hazáért elesettekről!

Mi Üllőn emlékeztünk.

Magyar Hősök Emlékünnepe

Történelmünk lapjai bővelkednek dicső és gyászos eseményekben. A küzdelmek viharában hazafiak milliói áldozták életüket hazájukért, nemzetükért. Gondolhatunk akár a Pozsonyi csata elesett hőseire, a muhi, vagy a mohácsi csatákra, a végvári harcokra, a kuruc, a 1848-as, az 1956-os forradalom és szabadságharc küzdőire, a két világháború katonáira! És a többi kevésbé ismertküzdelmei a magyarság fájó, áldozatokban bővelkedő történetének. Nincs magyar család, mely ne gyászolná a harcokban elesett, vagy egyéb formában áldozatául esett hozzátartozóját. Az I. Világháború véráldozatara való emlékezés vezette elődeinket, amikor 1917. évi VII. törvényben kimondták: „ Nemzetünk hősi halottainak a kegyelet teljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni és az utókor számára meg kell örökíteni.” Ennek hatására Magyarország összes helységében építettek emlékműveket és táblákat feltüntetve rajtuk az elesettek neveit. Ezt követően az I. Világháború áldozatainak emlékére az Országgyűlés 1924-ben, május utolsó hétvégéjét Hősök Emlékünnepe néven-- nemzeti ünneppé nyilvánította. A honvédelmi miniszter előterjesztésére elfogadott XIV. tc. megfogalmazta:  A magyar nemzet mélységes szeretettel, magasztaló elismeréssel és hálával emlékezik meg, azokról  a hős fiairól, akik az 1914-1918. évi világháború alatt a Hazáért vívott súlyos küzdelemben, a magyar nemzetnek dicsőséget és hírnevet szerezve , életüket feláldozták. A nemzet soha nem múló hálája, elismerése jeléül az élő és jövő nemzedékek örök okulására és halottainak dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja.. Ezt az Ünnepet, mint a Hősök Emlékünnepét a magyar nemzet mindenkor a hősök emlékének szenteli.” Ezen a napon 1929. májusától zászló díszbe öltözött az Ország és megemlékezéseket tartottak Budapesten az ezredéves téren és Rákoskeresztúron a Hősök Temetőjében. A  névtelenül, jeltelen sírban nyugvó katonák százezreinek azonban sokáig nem volt közös országos emlékműve.  A Magyar Hadviseltek Országos Gazdasági Szövetsége indítványozta: emeljenek egy központi emlékművet is a névtelen katonának. 1924-ben írták ki a pályázatot, amelyet gróf Pálffy Miklós nyert. Építéséhez az anyagiakat a Hadviseltek Szövetsége., a pályázatot nyert gróf és Nagybányai Horthy Miklós adománya biztosította. Az emlékmű 6,5 m hosszú, 3 méter széles és 1,3 méter magas kőtömb a tér alá süllyesztve, Az Andrássy út felőli oldalán a háború évszámai „ 1914-1918” a hátsó lapján a honfoglaló vezérek felé az „ ezeréves határokért „ felirat állt.  Az ezredéves emlékművet 1929 május 26.-án a Hősök napján avatták fel. A napra zászlódíszbe öltözött a Főváros. Ünneplőbe öltözött lakosok százezrei lepték el a teret, a Gellérthegyre települt ágyúk díszsortüzeket lőttek, és megszólaltak a templomok harangjai is. Katonai tiszteletadás mellett történt a felszentelés. A Díszbeszédet gróf Bethlen István mondta. A első koszorút pedig Horthy Miklós helyezte el. Az emlékkő alatt nincsen sír. Ezért nem is lehet ismeretlen katona sírjának nevezni. A legtalálóbb kifejezés: Az ismeretlen katona emlékköve. A kőre a háttérből félkörben néznek a Magyar Nemzet ezredéves múltját szimbolizáló nagyjaink szobrai. Erről  a következőket írta a korabeli Újság című napilap.

A Névtelen Katona sírja az ezredéves emlékmű lábánál, mily hatalmas szimbóluma a magyar nemzet történelmének. Ezer év óta mennyi vér, menyi könny áztatta ezt a földet, melyet szentté avatott a nagynevű férfiak és a névtelen hősök hazaszeretete és önfeláldozása. Egekig tornyosuló diadalok és poklokig sújtó szenvedések az útjelzői a magyar nemzet honfenntartó küzdelmeinek...A millenáris emlékmű talapzatáról történelmi alakok szobrai pillantanak le a névtelen hősük sírjára. Mind valamennyi a túlvilág távolából is ráismer azokra a névtelen milliókra, akik emléke összekapcsolódik az Ő. emlékükhöz, az Ö nevükhöz. S a hatalmas gránittömb alól névtelen százezrek megdicsőült szelleme emelkedik a magasba, ezer esztendő hősies áldozatkészségének bizonyításául.

1932 október 2. óta pedig viseli a tér a Hősök Tere elnevezést. Kérek minden polgárt, aki eljut a térre, az emlékműnél szenteljen egy pillanatot az ismeretlen katona emlékköve előtt is.

A II. világháború Budapesten is dúló harcai a Hősök terét sem kímélték. A rombolások helyreállítása során eltávolították a hősök emlékkövét és a Hősök Emlékünnepe is feledésbe merült. De a Magyar emberek nem felejtenek. Az idők múlásával a hatalom gyakorlói nehezen, de tudomásul vették, hogy egy nemzet múltja nem semmisíthető meg teljesen. Így nem eredeti formában és anyagában, de a régi helyére visszakerült a Hősök emlékköve, amelyet 1956 április 3-án avattak fel és az állami ceremónia része lett teljesen személytelenné vált. A magyar hősökről szóló emlékezés szabadságát a rendszerváltás hozta meg. Évekig civil szervezetek   rendeztek itt önállóan hősi emléknapokat, majd Vitéz Bősze József magyar állampolgár kezdeményezésére az Országgyűlés a 2001. évi LXIII. törvényben elrendelte újra a Magyar Hősök emlékének megörökítését, melyet május utolsó vasárnapján határozott meg. Az emlékkővel egyben a Milleniumi emlékművet és a Hősök terét is Nemzeti Emlékhellyé nyilvánította..

Remélem mindig lesznek olyan nemzedékek, akik méltóképpen folytatják elődeik örökségét. Ehhez nagy feladat hárul a szülőkre és a pedagógusokra. Nekik kell a gyerekek szívébe plántálni a szeretetet, az emlékezést az őseink tiszteletét. Bizonyosan így van ez az 1956-os kivégzett hőseink esetében. Az évfordulón minden síron  sok éve, a fényképek mellett mindig van egy egy szál virág is, amiket gyermekek hoztak.

Budapest 20016. május 29.

                                                                    vitéz Marosvári Imre