Téli napfordulóhoz
2014.12.22. 08:34
Dibáczi Enikő
Téli napfordulóhoz
A hagyományaink szerinti ünnepkör az évszakok körforgásához és a Természet rendjéhez szorosan kötődik. A négy nagy ünnep, amelyet őshagyományunk több ága egybehangzóan számon tart: tavaszi napéjegyenlőség, nyári napforduló, őszi napéjegyenlőség, és a téli napforduló. Ezek tehát a négy évszakhoz kapcsolhatók. A négy kisebb ünneppel együtt (melyek a négy nagy között egyenlően esnek) olyan ez, mint egy nyolcküllőjű kerék: az Idő kereke, középen a „kerékaggyal” – az isteni Lélekkel, mindennek mozgatójával. Mint egy gyönyörű mandala, amely a középpontra irányul.
Hagyományunkban minden ünnepnek többrétű jelentése, jelentősége és (a szokásosnál kevésbé kötött) szertartás rendje van.
A Karácsony (téli napforduló) mélyebb értelme: ez a Nap újjászületésének ideje. Az Égi Fény születését ünnepeljük ekkor, hiszen a nappalok december végétől már egyre hosszabbodnak, egészen a nyári napfordulóig. Aki a dolgok mélyére LÁT, tudja ezt, még akkor is, ha a tél „java” még csak ezután jön. TUDJA, hogy a téli napfordulótól a nyári napfordulóig apránként hosszabbodik a napfelkelte és napnyugta közötti nappali időszak. Az Idő mélyén a sötét és hideg napok után, már a fizikai síkon is megnyilvánuló újjászületés: a tavasz közeledik. Ősi hitvilágunk szerint a Nap újjászületésében az ünneplő emberek is segíthetnek. Ezt tükrözik az ide kapcsolódó szertartások is. A Magyar téli napfordulós hagyományokhoz tartozik a vadászmadarak röptetése, tüzes nyilak kilövése a lemenő Nap felé, valamint este izzó végű botokkal férfitánc a tűz körül. Ennek az élő hagyománynak néhány éve egy téli napfordulós ünnepen az Alföldön résztvevője és tanúja voltam. Ezek is szépen őrzik az ünnephez kapcsolódó jelképrendszert és lelkiséget.
Mint ahogyan a dunántúli mondavilágban megőrzött mese is, amelyet szintén a téli napforduló alkalmával idézünk. Eszerint az Istenség által az Égre rendelt Nap megszökött, a tengerbe hanyatlott. Legendák szent madara: karakatona (kormorán) képében bukott Istenapánk az Őstenger mélyére, és hozta ismét az Égre a Napot.
„Első ünnep: Karácsony
Naporcájú Ég-Isten atyánkra emlékezünk.
Régi tüzek eloltatnak, új tüzek gyújtatnak.
/…/
Hét fából rakatik új máglya,
ha régi tüzek már elhamvadtak.
/…/
Ennek szikráján, parazsán ki átszökken,
megtisztul – így vélik.
Végül a barmokat hajtják át rajta.
Ez a vadászsólymok ünnepe,
a kara-katonák ünnepe is,
vadász madarak, halászmadarak ünnepe.
Ég-Isten atyánk ezek képében ragadá meg
Teremtésének elején a szökő Napot. /…/”
(Máté Imre: Yotengrit 2. 105-106.)
A téli napforduló, ahogyan a nyári napforduló és a tavaszi valamint az őszi napéjegyenlőség időpontja is, kitüntetett napja az évnek. A téli ünnepkör azonban régi szokás szerint már korábban elkezdődik, például az András napi rontáselhárító és a Luca napi bőségidéző szokásokkal, és folytatódik az újév köszöntésével.
Ennek az időszaknak csúcspontja mégis a téli napforduló megünneplése.
Áldott ünnepeket!
(A képet Karkovics Hubert f.b. oldalán találtam.)
|