Ősök Sarjai Ünnep Gömörpéterfalva, Barantavölgy.

Régóta készültünk Kopecsni Gáborhoz, a Felvidéki Barantások vezetőjéhez és az általa létrehozott Barantavölgybe.

A Salgótarján utáni szerpentineken túljutva, Tajtinál léptük át a határt.

Ugyanaz és mégis más! Mély a sóhaj.

A kis magyarlakta falvakon keresztül jutottunk a falutól néhény kilóméterre leágazó bekötőútra, ahol tábla jelzi,

itt barantásokra lelhetünk, ha nem is sokra.

Majd a szemünk elé tárul a völgy, néhány épület, sátor a dombok szelíd lankái tövében.

Szép hely, nyugodt hely, bár most sokadalom van.

Az utak, a karámok, az állatokkal, a szoborcsoport, az életfa az épülő földház, a dombokon átívelő húsz hektár, kétségtelenné teszi, itt meg kel fogni a szerszámot.

De most ünnep van, vagy ötszáz vendég. Anyaországiakkal, Felvidékiekkel, Ujgur rokonokkal.

Mind adnak egy kis műsort, játszanak a fajátékokon, szertüzet gyújtanak, közösen az égre néznek.

Koncertet hallgatnak, dobolnak, énekelnek, virrasztanak, közben beszélgetnek.

Éjjel csípős a levegő, de varázslatos a milliárdnyi csillag, és reggel bátorítva mosolyog a nap a mezőn lengedező sokféleségre.

Üzeni, hogy mindnyájunknak meg van a maga feladata, a maga helye a világban.

Ez ígyTERMÉSZETES, ez így MAGYAR.

Áldás!

https://plus.google.com/photos/107252078771059991132/albums/6028082528092392817?banner=pwa