Gyenge az én hangom, nem hallik az égig,

Erdőt kéne már ültetni, az út mentén végig.

Néhány év, és eltüzelünk minden fát meg bokrot.

Ezzel veszünk nyakunkba majd mérhetetlen gondot.

Nem lesz hová fészkelnie vadnak és madárnak

Nem lesz bogár beporozni termését virágnak.

Pedig mennyi munkát adna ez a népnek,

Magyarnak, cigánynak, gazdagnak, szegénynek.

Azt a temérdek pénzt, mit kidobnak oly vakon,

Földbe kéne vetni, ültetni, de nagyon!

Írtam én már miniszternek, pártoknak hiába,

Mind csak arra figyel, mit is mond gazdája.

Ezért írom néktek versem, mit lehetne tenni?

Mert néhány év múlva, nem lesz itt mit enni!

Aki e vészt meg nem látja, ne üljön a bakon,

Pusztulásba viszi népünk,

E szép magyar ugaron!

Koska György

2011-10-06