Röviden: jó volt ott lenni, jó volt részt venni benne. A közös munka, a közös feladatok, a tenni akarók hozzáállása feledteti a mindig jelen levő kisebb - nagyobb bosszúságokat.
Nagy találkozások, egymásra borulások, beszélgetések. Gyönyörködés a sok szép emberben, viseletben, kézműves termékekben. A bemutatókban, az élőképekben, a szertartásokban, nem egyszer a könnyeinket palástolva. Bár a test el- elfáradt lelkileg hosszú időre feltöltődtünk.
Egy mozzanat volt csak, ami nagyon, de nagyon mellbe vágott, és felháborított:
a Szent Korona Bemutatása közben, a református egyház küldöttének a megszólalása.
Annyi minden szépről, jóról beszélhetett volna, ott, ahol a magyarok színe- java megemelkedett lélekkel, a magyarságát végre megélhetve, együtt van.
De ő ott a „kiválasztott népről, Izrael fiairól, Dávidról prédikált nekünk, és ez nem lehetett véletlen.
Ez az egyház üzenete volt a magyarságnak!!!
Ezt mindenki értékelje a saját vérmérséklete szerint!
Egy ismerősöm / aki egyébként magyart tanít az iskolában, annak ellenére, hogy nem érti, nem érzi a magyarságot/ kíváncsiságból kilátogatott. Reménykedtem, hogy a sok szépségből megragadja valami, de hiába, mert rövid nézelődés után nagyon mehetnékje támadt.
Szóval ő megkérdezte, mi haszna van az egésznek? Jellemző volt a kérdés is.
Mintha azt kérdezte volna, mi haszna van a versnek, a zenének a művészetnek?!
Ezek, a csak haszonban gondolkodók nem értik:
hogy az ilyen összejövetelekkel kereslet, kínálat keletkezik,
hogy kihalófélben levő szakmák kezdenek újra éledni,
hogy emberek meg tudnak élni a két kezük munkájából,
hogy nemcsak a multik rabszolgájaként lehet élni, hogy a magyar ember lelke újra éled!
Ehhez kellenek ezek a Magyarok Vásárai, Piacai, Gyűlései.
Okkal szidjuk a politikusokat, de csendben történt itt valami alapvető változás / igaz ez a médiának nem hír/ Módosult a kistermelői rendelet.
Elkezdődött valami: Érdemes lesz újra megművelni a földet, állatot tartani!
Most sokan ráébredhetnek, hogy az idegen érdekek kiszolgálói az EU-ra hivatkozva szisztematikusan mennyi mesterséges akadályt raktak elénk ilyen módon is.
Hogyan lehetetlenítették el a vidéki megélhetést, a gazdálkodást, A MAGYAR LÉTET.
Milyen égbekiáltó gazságokat követtek el ellenünk tudatosan és tudatlanul.
Bizakodom, hogy előbb - utóbb rátalálunk a helyes útra, amelyik felemelheti a magyarságot!